Sziasztok!
Tudom eltűntem kissé nagyon, de nem felejtettem el a ficit. Ha tudom, írom. Bocsánat a kimaradásért! Ehhez pedig jó szórakozást! Nem dumálok tovább :)
Egy homokos parton álltam. Melegnek hathatott volna, az egész mégis ahogy a háborgó tenger nyaldosta a partot, gyűltek a sötét fellegek felettem. Közel s távol nem volt más látvány mint a homok s a tenger. egy halk zenét hallottam, mintha azt suttogta volna őrülj meg! Tombolj! Ahogy nézelődtem egyszer csak egy fekete pontot láttam. Nem tudtam kivenni mi az. A lábaim maguktól indultak meg, egyre gyorsabban, majd azon kaptam magam, hogy szaladok, szinte rohanok. A szakadt ruhám úgy hullámzik lábam körül mint a háborgó tenger. Nemsokkal később egy gyönyörű kovácsoltvas hinta tűnik fel. Ahogy meg akartam érinteni egy szál virág jelent meg előttem, pont oda ahová az imént még le akartam ülni. Nem tudom milyen virág lehetett, de érzem fontos lenne tudnom, valahonnan ismerem. Nézném még, de megérzem, hogy apró cseppekben hullani kezd az eső. Búvóhely után kutatok a szememmel de közel s távol nem látok egyet sem. Ahogy múlnak a másodpercek egyre jobban esik, már nem látok át rajta. Dézsából öntik. Immár levegőt sem kapok, a tenyerem a mellkasomon pihentetem, hátha az segít. De nem. Érdekes mód nem félek attól, hogy nem kapok levegőt, bár tüdőm szúr és teljes mértékben eláztam, fuldoklom is, a lelkem mégis békés. Mikor azt hinném mindjárt vége érzem, hogy zuhanni kezdek, majd egy puha ágyban találom magam. első gondolatom, az, hogy ébren vagyok, a második az, hogy tudom. Tudom milyen virág volt az, írisz. Írisz... a hit virága.
színeket láttam főleg a világoskéknek egy árnyalatát. Fekete. Néhány más szín például a sárga és zöld, mintha valmi sötét koszos ablakon keresztül látnám a mintás álom semmi más.
Felébredtem, nyugtalan légzésemet próbálom normálisra visszaállítani miközben a melltettem békésen alvó fiút figyelem.Még nem érkeztünk meg, de már nem alszom vissza. Néhány óra múlva, Justin is felkel,majd nem sokra rá landol gépünk és a szálloda felé vesszük az irányt,a szobámban pedig magamra hagy, ahol egész nap úgy viselkedem mint egy élőhalott. Este felé megunom a katatóniai állapotot és kitalálok a tetőre. Gyönyörű, valahol mindig is lenyűgözött a soha nemalvó hatalmas város éjszakai látképe, most megnyugtat ez kell nekem. Annyira belemerülök a látványba és a gondolataimba, hogy már csak a vállamhoz érő kezet érzékelem mire megugrok kicsit, nem számítottam senkire.
Nah, ennyi lenne most, kicsit átvezető feji. :) Köszönöm, hogy elolvastad! Jó éjt! :)
2013. április 18., csütörtök
2012. december 31., hétfő
B. Ú. É. K.!
Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! :)
(U.i.: az új fejiből kb. egy bekezdés van meg... nehéz szülés... de iparkodom! :) puszi mindenkinek! :) )
(U.i.: az új fejiből kb. egy bekezdés van meg... nehéz szülés... de iparkodom! :) puszi mindenkinek! :) )
2012. augusztus 27., hétfő
17. Rész
Kárpótlásul :) Szép napot mindenkinek! :)
Nemsokkal azután, hogy bekötöttem magam felszálltunk.Még sosem ültem repülőn, úgyhogy van bennem félsz rendesen. Nemsokkal később jelez a pocim, hogy kéne neki adni valamit. Így hát reménykedek benne, hogy már fel lehet kelni, és meglepetten veszem észre, hogy nem találom a vendéglátómat. Találomra elindulok az egyik irányba és csodák csodájára jön velem szembe.
-Mit szeretnél?-kérdi kedvesen.
-Éhes vagyok.
-Gyere.-fogja meg a kezemet és húz maga után. Néhány helyiséget elhagyva egy kis főzősarokszerűségnél lyukadunk ki.-Melegszendvics jó lesz?-ültet le egy székre.
-Ühüm.- és nézem ahogy ügyködik. Meglepődöm, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, holott nyugodtan megengedhetné magának, hogy személyzete legyen. Ezt meg is jegyzem neki mire csak elmosolyodik megint, (váh olyan édes a mosolya!).
-persze, csak jól esik valamit normálisat is csinálni. A főzést pedig kifejezetten szeretem és élvezem. Meg így tudom mit eszek, így senki nem tud belecsempészni olyat a kajámba amitől bajom lenne. Viszont ha turnén vagyok akkor ez nem kivitelezhető, mivel olyankor alig állok a lábamon.-és megint ott a mosoly.
-Értem. Én is szeretek főzni-jegyzem meg csak úgy mellékesen.-köszönöm-néztem az ínycsiklandó elémtolt bőséges reggelimre-ez nagyon jó, pontosítok ez is nagyon jó sőt jobb mint a múltkori rántotta!-lelkendezek. Bár a finomságra az is közrejátszik, hogy nagyon éhes vagyok.
-Ugyan már nem olyan nagy dolog ez.-szerénykedik és mintha picit el is pirult volna. Mi a nagy Justin Bieber elpirult volna egy bóktól?? Nah ezt megjegyeztem magamnak olyan kisfiús így. De neki nem említem meg biztos kínosan érintené. A reggelinket merthogy ő is eszik csak néha zavarjuk meg beszélgetéssel. Amikor végeztünk el akarnék mosogatni de Juss nem hagyja.
-Erre már tényleg van személyzet.
-Miért ez már nem normális dolog?
-De csak takarítani nem szeretek.A személyzet csináljon is valamit a pénzéért.- nevet fel, én viszont egy hatalmasat ásítok. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy kisbaba. Kaja után alvás van...
-Megmutatom hol tudsz aludni egy kicsit. Látom már ülve bealszol..
-Ne nevess ki! - durcázok be de azért engedelmesen kiskutya módjára követem. Egy takaros kis helységbe vezet valahol a gép vége felé. Csak egy nagy franciaágy van meg egy kis asztalka az ágy mellett amolyan éjjeliszekrény féle. intett, hogy nyugodtan dőljek le mire én leszedtem a cipőmet és bevackoltam magam a takaró alá. Justin csak elmosolyodott. Lehunytam a szemem és megpróbáltam ellazulni de nem ment. Minduntalan anyám hangját hallottam a szobájából a fényt láttam az ajtó alatt és éreztem, hogy nemsokára megint törik a mécses. Ajjaj így nem fogok tudni pihenni.
-Szükséged van még valamire?- kérdezi mikor a keze a kilincsen vanmár.
-Nem köszönöm. - mikor érzem, hogy kiment a szobából még a fulladási roham is rám jön a hirtelen rám szakadó érzelmektől ,mire elkezdek kegyetlenül köhögni. Na ne ilyet ötévesen csináltam utoljára mikor eltűnt a kedvenc játékom.. Egyre kevesebb levegő van a tüdőmbe és a köhögés miatt nem tudok lélegezni csak szenvedek. Nem emlékszem, hogy akkor mit csináltunk . Próbálom abbahagyni a köhögést, hoigy levegőhöz jussak de nem nagyon megy. Már nincs több ötletem amikor megérzek magam körül két kezet amik egy meleg testhez húznak szoros ölelésben tartva ott. Sokáig nem is hallottam, hogy mond valamit majd már hallottam de nem értettem. Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magamat, felmértem a helyzetet. Justin karjai közt ülök, aki a hátamat simogatja és mindenféle semmiségeket susog amik a megnyugvásomért unszolnak. Kifáradtan dőlök neki a mellkasának, mivel közben ülő helyzetbe keveredtünk. Egy párnát támasztott a hátam mögé majd kiment. Értetlenül néztem az immáron becsukódott ajtót. nem telt el sok idő és egy bögrével a kezében tért vissza.
-Ezt idd meg-nyomja a kezembe az italt ami forró tea. Hálásan nézek rá, majd szinte egy huzamra kiiszom a nagy részét és leteszem a mellettem lévő asztalra. Még mindig nagy kortyokban szedem a levegőt is de lassan teljesen visszaáll a normálisra. Lejjebb csúszom és újra alváshoz helyezkedek, bár már nem hiszem, hogy fogok is tudni.
-Sajnálom-mondom neki, mert úgy érzem mondanom kell neki valamit.
-Mégis mit?-néz rám értetlenkedve.
-Hogy gondot okoztam. Erre csak legyint majd tanácstalanul néz rám. Azt hiszem én értem. Így nem mer egyedül hagyni. megkönnyítem a dolgát.-Justin nem maradnál itt?- nézek rá boci szemekkel. Mire egy megkönnyebbült mosollyal szabadul meg a cipőjétől és mászik be mellém. Felkuncogok-Neked nem fura, hogy alig ismerjük egymást, de már másodszorra alszunk együtt?- nézek rá mosolyogva. Mire csak megforgatja a szemeit. Kidörgölöm a szememből a könnycseppeket amit az előbbi köhögőroham csalt a szemembe, majd lehunyom őket. Önkéntelenül is Justin mellkasához bújok majd legnagyobb meglepetésemre át is ölel. Nem baj most jól esik, és érzem így már el fogok tudni aludni, remélem a rémálmaimtól is megment.Az utolsó ami eljutott a tudatomig az a hajnal derengése volt Justin gépén.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Nemsokkal azután, hogy bekötöttem magam felszálltunk.Még sosem ültem repülőn, úgyhogy van bennem félsz rendesen. Nemsokkal később jelez a pocim, hogy kéne neki adni valamit. Így hát reménykedek benne, hogy már fel lehet kelni, és meglepetten veszem észre, hogy nem találom a vendéglátómat. Találomra elindulok az egyik irányba és csodák csodájára jön velem szembe.
-Mit szeretnél?-kérdi kedvesen.
-Éhes vagyok.
-Gyere.-fogja meg a kezemet és húz maga után. Néhány helyiséget elhagyva egy kis főzősarokszerűségnél lyukadunk ki.-Melegszendvics jó lesz?-ültet le egy székre.
-Ühüm.- és nézem ahogy ügyködik. Meglepődöm, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, holott nyugodtan megengedhetné magának, hogy személyzete legyen. Ezt meg is jegyzem neki mire csak elmosolyodik megint, (váh olyan édes a mosolya!).
-persze, csak jól esik valamit normálisat is csinálni. A főzést pedig kifejezetten szeretem és élvezem. Meg így tudom mit eszek, így senki nem tud belecsempészni olyat a kajámba amitől bajom lenne. Viszont ha turnén vagyok akkor ez nem kivitelezhető, mivel olyankor alig állok a lábamon.-és megint ott a mosoly.
-Értem. Én is szeretek főzni-jegyzem meg csak úgy mellékesen.-köszönöm-néztem az ínycsiklandó elémtolt bőséges reggelimre-ez nagyon jó, pontosítok ez is nagyon jó sőt jobb mint a múltkori rántotta!-lelkendezek. Bár a finomságra az is közrejátszik, hogy nagyon éhes vagyok.
-Ugyan már nem olyan nagy dolog ez.-szerénykedik és mintha picit el is pirult volna. Mi a nagy Justin Bieber elpirult volna egy bóktól?? Nah ezt megjegyeztem magamnak olyan kisfiús így. De neki nem említem meg biztos kínosan érintené. A reggelinket merthogy ő is eszik csak néha zavarjuk meg beszélgetéssel. Amikor végeztünk el akarnék mosogatni de Juss nem hagyja.
-Erre már tényleg van személyzet.
-Miért ez már nem normális dolog?
-De csak takarítani nem szeretek.A személyzet csináljon is valamit a pénzéért.- nevet fel, én viszont egy hatalmasat ásítok. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy kisbaba. Kaja után alvás van...
-Megmutatom hol tudsz aludni egy kicsit. Látom már ülve bealszol..
-Ne nevess ki! - durcázok be de azért engedelmesen kiskutya módjára követem. Egy takaros kis helységbe vezet valahol a gép vége felé. Csak egy nagy franciaágy van meg egy kis asztalka az ágy mellett amolyan éjjeliszekrény féle. intett, hogy nyugodtan dőljek le mire én leszedtem a cipőmet és bevackoltam magam a takaró alá. Justin csak elmosolyodott. Lehunytam a szemem és megpróbáltam ellazulni de nem ment. Minduntalan anyám hangját hallottam a szobájából a fényt láttam az ajtó alatt és éreztem, hogy nemsokára megint törik a mécses. Ajjaj így nem fogok tudni pihenni.
-Szükséged van még valamire?- kérdezi mikor a keze a kilincsen vanmár.
-Nem köszönöm. - mikor érzem, hogy kiment a szobából még a fulladási roham is rám jön a hirtelen rám szakadó érzelmektől ,mire elkezdek kegyetlenül köhögni. Na ne ilyet ötévesen csináltam utoljára mikor eltűnt a kedvenc játékom.. Egyre kevesebb levegő van a tüdőmbe és a köhögés miatt nem tudok lélegezni csak szenvedek. Nem emlékszem, hogy akkor mit csináltunk . Próbálom abbahagyni a köhögést, hoigy levegőhöz jussak de nem nagyon megy. Már nincs több ötletem amikor megérzek magam körül két kezet amik egy meleg testhez húznak szoros ölelésben tartva ott. Sokáig nem is hallottam, hogy mond valamit majd már hallottam de nem értettem. Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magamat, felmértem a helyzetet. Justin karjai közt ülök, aki a hátamat simogatja és mindenféle semmiségeket susog amik a megnyugvásomért unszolnak. Kifáradtan dőlök neki a mellkasának, mivel közben ülő helyzetbe keveredtünk. Egy párnát támasztott a hátam mögé majd kiment. Értetlenül néztem az immáron becsukódott ajtót. nem telt el sok idő és egy bögrével a kezében tért vissza.
-Ezt idd meg-nyomja a kezembe az italt ami forró tea. Hálásan nézek rá, majd szinte egy huzamra kiiszom a nagy részét és leteszem a mellettem lévő asztalra. Még mindig nagy kortyokban szedem a levegőt is de lassan teljesen visszaáll a normálisra. Lejjebb csúszom és újra alváshoz helyezkedek, bár már nem hiszem, hogy fogok is tudni.
-Sajnálom-mondom neki, mert úgy érzem mondanom kell neki valamit.
-Mégis mit?-néz rám értetlenkedve.
-Hogy gondot okoztam. Erre csak legyint majd tanácstalanul néz rám. Azt hiszem én értem. Így nem mer egyedül hagyni. megkönnyítem a dolgát.-Justin nem maradnál itt?- nézek rá boci szemekkel. Mire egy megkönnyebbült mosollyal szabadul meg a cipőjétől és mászik be mellém. Felkuncogok-Neked nem fura, hogy alig ismerjük egymást, de már másodszorra alszunk együtt?- nézek rá mosolyogva. Mire csak megforgatja a szemeit. Kidörgölöm a szememből a könnycseppeket amit az előbbi köhögőroham csalt a szemembe, majd lehunyom őket. Önkéntelenül is Justin mellkasához bújok majd legnagyobb meglepetésemre át is ölel. Nem baj most jól esik, és érzem így már el fogok tudni aludni, remélem a rémálmaimtól is megment.Az utolsó ami eljutott a tudatomig az a hajnal derengése volt Justin gépén.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. augusztus 26., vasárnap
16. Rész
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)
A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:
-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.
-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.
Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.
Az eget kémlelem ami még mindig sötét és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.
Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.
-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?
- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.
-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.
-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.
-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.
-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.
Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996 Jó éjt!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)
A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:
-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.
-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.
Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.
Az eget kémlelem ami még mindig sötét és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.
Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.
-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?
- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.
-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.
-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.
-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.
-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.
Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996 Jó éjt!
2012. július 30., hétfő
Sziasztok!
Igen jól látjátok ismét van életjel! Most értem haza eddig nem igazán voltam itthon az elmúlt hónapban...
Most is sok dolgom lesz de már ezerrel dolgozok a kövi részen! :) Szal kitartás!
Szép estét és jóccakát minenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Most is sok dolgom lesz de már ezerrel dolgozok a kövi részen! :) Szal kitartás!
Szép estét és jóccakát minenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. június 24., vasárnap
15. Rész
Meglepííí!!!
Nah gyors voltam?
Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?
Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..
Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.
Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.
Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.
Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.
Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.
Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:
-Igen?
-Veled megyek.
-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....
-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?
-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?
-Miért? Baj?
-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.
-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.
-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.
-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.
-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.
-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.
15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.
Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.
Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Nah gyors voltam?
Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?
Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..
Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.
Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.
Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.
Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.
Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.
Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:
-Igen?
-Veled megyek.
-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....
-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?
-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?
-Miért? Baj?
-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.
-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.
-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.
-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.
-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.
-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.
15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.
Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.
Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. június 22., péntek
14, Rész
Sziasztok itt a kövi rész!
Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!
-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.
-Neked is látom felébredtél.
-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.
-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:
-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.
- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.
- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.
-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.
-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?
-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.
-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.
-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.
-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.
-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.
Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...
-Akkor elkísérsz engem a turnémra?
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!
-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.
-Neked is látom felébredtél.
-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.
-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:
-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.
- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.
- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.
-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.
-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?
-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.
-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.
-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.
-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.
-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.
Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...
-Akkor elkísérsz engem a turnémra?
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)