1. Rész

Jó estét mindenkinek! Nah ez is elérkezett.. Megjött az első rész! Nem tudom mikor fogom folytatni remélem, hogy már holnap. Amint látszik egy kicsit misztikus a sztori de ez a tulajdonsága majd csak később fog visszatérni most teljesen hétköznapi dolgok fognak jönni... De egyenlőre most nem a karok többet elárulni! :)  Ha valaki olvassa a történetet kérem adjon életjelet magáról! (komi:)) Jó szórakozást!
Üdv: Orsolya1996

    Hajnal gyorsan közeledett.. már láttam az ég alján a napot derengeni de még nem akartam elmenni. A patak vize lágyan mosta lábamat és a szél csendesen fújdogálta a fehér ruhám szakadt alját. Ideje lenne visszaindulnom a faluba, igazából még nem akartam hazamenni vissza oda ahol már nincs nyugodtság harmónia és béke. Ahol rohan mindenki de hát lejárt a 4 nap szabadságom. Ez van.

  Már messziről láttam a füstöt és tudtam nem lehet más csak a templom. A macskaköves utcákon futottam, a csupasz talpam teljesen átfázott ahogy egyre gyorsabban futottam a főtér felé. A kezeimmel a ruhámat markolásztam mert valamibe kapaszkodnom kellet erős zihálásom közepette, már éreztem annak a hatását hogy nem ebbe a korba tartozom.

Hát igen egy kis kiruccanás az 1800-as évekbe nem mindennapi dolog de hát… A templomban lévő kapun keresztül nem  mehetek, mert itt most túl sok ember nyüzsög, tehát marad a tartalék kapu.

 Ahogy megfordultam, hogy elinduljak a város széle felé feltűnt pár alak. Nem volt rajtuk semmi kirívó csupán az , hogy míg mindenki a templom felé szaladt segíteni vagy bámészkodni ők pont az ellenkező irányba mentek.. Az egyik, talán a legfiatalabbik visszanézett és szemünk egymásba kapcsolódott. Az a mélybarna szempár, életemben nem láttam még olyan csodálatosat, se olyan furcsát mintha nem ide tartozott volna, majd tekintetem a kezében lévő -számomra kivehetetlen- tárgyra siklott. Mikor észrevette, hogy azt nézem  tekintete megváltozott hidegséget és bizalmatlanságot sugárzott és egy cseppnyi gyűlöletet . Nem foglalkoztam vele különösebben. Odahajolt az egyik társához és súgott valamit a fülébe mire amaz szintén rám emelte a tekintetét, majd elnyelte őket a térre tóduló tömeg. Mindebből én már semmit nem vettem észre mivel lekötött a saját problémám…

  A bibi az hogy kb van két percem van még  különben  itt ragadok, az átjáró meg a város végén van. Összeszedtem minden maradék erőmet és úgy Istenigazából rohanni kezdtem. Ahogy megláttam a fehér függönyt, a romos épület közt megkönnyebbülten léptem át a saját időmbe..

  A reggeli nap fénye bántón sütött a szemembe. Az álombéli időutazásba az a jó hogy a valós idődből nem vesz el semennyit se, az meg ráadás, hogy a töri esszém legalább korhű lesz. Gyorsan felkeltem kicsoszogtam a  fürdőbe rendbe szedtem magam felöltöztem. A szobámba lehuppantam a gépem elé begépeltem, anyu szobájába kinyomtattam és bevágtam a táskámba.

 Reggeli után táskástól, uzsonnástól egy „ szia anyu elmentem majd valamikor délután jövök aput üdvözlöm”-mel váltam el. Kiléptem a ház kapuján és elindultam a suli felé.

Nah ennyi lenne mára...  Jó éjt!