A nap első fele
teljes kábulatban telt, mire feleszméltem már az ebédszünetben a menzán ültem a
legjobb barátnőm társaságában és próbáltam beazonosítani az ehetetlen kaját,
végül feladtam. Miután letettem az evőeszközt felnéztem a barátnőm arcára és már
meg sem lepődtem ahogy az ajtót bámulta. Két hete csinálja ezt teljesen elnémul
és figyeli az ajtót majd egyszer halkan felvisít és megragadja a kezem én
kínomban próbálom elhúzni, hogy a vérkeringésem ép maradjon egy kisebb harc
után sikerül is. Míg a fájós csuklóm dörzsölgetem azt nézem ahogy legyezgeti a
kipirult arcát a kezeivel.
-
Olyan helyes és cuki és .. és
-
Miért nem mész oda hozzá?-kérdezem meg tőle sokadjára.
-
Ja és mégis mit mondjak neki?- néz rám szúrós szemmel
mégis kíváncsian.
-
Mondjuk… Hali Fruzsi vagyok. Két hete téged bámullak
minden egyes percben és ha nem látlak a barátnőmnek áradozok minden pillanatban
rólad és annyira éédes vagy..-nyújtom el
a végét miután bokán rúg és nagyon csúnyán néz rám.
-
Na de most komolyan…?
-
Mit tom én kérdezd meg hogy érzi magát, megszokta-e már
itt vagy kérdd meg, hogy meséljen neked a hazájáról Argentínáról. Most meg mi van
?-Kérdezem miután másodjára is bokán rúg az asztal alatt. A szemével int és
látom, hogy imádata tárgya éppen a mi asztalunk felé tart.
-
Sziasztok! –köszön Matias.
-
Hello! Mi újság? –Kérdezem meg tőle.
-
Csak az szeretném kérni tőled, hogy meg tudnád mondani
a matek tanárnőnek, hogy el kellett mennem, mert a papírjaim még mindig
nincsenek rendben?
-
Persze!
-
Kösz-és megy tovább a haverjaival egy tőlünk távolabb
eső asztalhoz ahol leülnek.
-
Ez meg mi volt? És és honnan ismered ez… ti..-látom ahogy összevonja a szemöldökét,
ajjaj ez csak rosszat jelenthet.
-
Állj! Stop! Egyszerre csak egy kérdés, és ne kezdj el
kombinálni!- vágok a további szóáradata elébe az amúgy is cserfes barátnőmnek .-
Azért, hogy válaszoljak az előbbi kérdésedre, matekra járunk együtt és az első
óráján véletlenül nekem jött és az összes cuccomat kiverte a kezemből… ennyi
történet vége és túl sokat kért tőlem bocsánatot mondván, hogy az első nap nem
akar ellenségeket gyűjteni..- Azt már nem említem meg neki, hogy mellettem is
ül, mert a tanár oda ültette.. jó
matekos lévén segítsek neki felzárkózni, mert attól még inkább kiakadna..- és
mondam már, hogy bár helyesnek találom egyrészt nem kezdenék vele másrészt te
hajtasz rá úgyhogy nekem tabu.-utalok vissza egy évekkel ezelőtti csúnya esetre
amikor mindkettőnknek ugyanaz a srác jött be és hát…gondolhatjátok.
-
Akkor jó.- Nyugodik meg majd meghalljuk a csöngőt és felrohanunk
a terembe osztályfőnökire.
Hála Istennek péntek utolsó óra már pihentető de a
hátulütője a dolognak az, hogy nem lehet fegyelmezni. Az óra vége fele a
tanárnő mégis síri csendet tud varázsolni a bejelentésével.
- Hétfőn új
osztálytársatok érkezik, ő egyébként magántanuló de néhány hétig szeretne
megint normális diák lenni. Arra kérlek titeket, hogy legyetek kedvesek vele! –
Kiabálja túl az osztályt a tanárnő, mivel kicsengettek és mindenki ezerrel
rohan haza. Egy rövid látogatás után a szekrényemnél én is indulok, és
péntek lévén az esti bulit tervezgetem, hogy ezúttal hova menjen a banda. Mire
kiérek a kapun már el is felejtem a tanárnő szavait…
Szép álmokat Nektek! :) Sietek a kövivel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése