A másnap gyorsan
eltelt délután anyuék is hazaértek és az este további része is eseménytelenül
telt el.
A hétfő reggelem a
szokásosan indult. Fürdőszoba, konyha szoba azzal a különbséggel, hogy az egyik
új szerelésemben pompázva vidáman hagytam el a házunk kapuját.
*
Miután beértem a suliba egy rövid látogatás után a
szekrényemnél levágódtam a teremben a barátnőm mellé.
-
Nah mi van? Látom rajtad! –somolyog ajjaj ilyenkor
mindig van vmi.- Tuti pasi van a dologban, ugye?
-
De még milyen pasi! –tudtam én nem kell ehhez nagy
ész….Követtem barátnőm pillantását mivel az ajtó felé bökött. A csengő éppen
akkor szólalt meg mikor nyílt a terem ajtaja és belépett rajta az osztályfőnök
egy magas baseball sapkás fiúval. Nekem meg egyszerre összeállt a kép a pénteki
mondat a híradó adás . basszus anyám na ne kb ennyi reakcióval…
-
Hadd mutassam be nektek az új osztálytársatokat… Justin
Biebert!- Barátnőm majd ki esett mellettem a padból úgy bámulta én meg vettem
egy mély lélegzetet majd még egyet hogy a hirtelen jött megmagyarázhatatlan
szédülést és émelygést legyűrjem. Hátradőltem lehunyt szemmel és folyamatosan
nyugtatgattam magam, néhány pillanattal később kezdett a köd feloszlani és
hallani kezdtem a tanár mondatfoszlányit, hogy kb egy hónapig marad nálunk és
végül hogy foglaljon helyet ahol tetszik.
Még mindig lehunyt szemekkel ültem és egyszercsak azt
érezem, hogy valaki nagy sebességgel levágódik a másik oldalamon lévő üres
székre. Fél szememmel ránéztem ki lehet az és egy szép barna szempár nézett
vissza rám.
Előre fordítottam a fejem és figyelni kezdtem a tanárt aki
épp számomr5a valami abszolút értetlenséget magyarázott. Miközben erősen
próbáltam koncentrálni éreztem magam Justin vizslató szemét komolyan nagyon
zavart. A másik oldalamon ülő díszpinty meg ábrándos képpel nézett rajtam
keresztül és becsszó tényleg nagyon jó barátok vagyunk de ilyenkor
legszívesebben fejbevágnám. Baromi idegesítő ha rajtad keresztül – ilyen
formában- próbál meg kommunikálni valaki. Hát mit ne mondjak rendesen felhúztam
magam és néhány gyilkos pillantással illettem mindkettőjüket. A sztárocska csak
szélesebben mosolygott rajtam a leányzó meg észre se vett. Nem úgy mint a
tanár.
-
Meg tudná mondani kisasszony mi a válasz a kérdésemre?
-
Elnézést tanárnő nem hallottam a kérdést.
-
Persze, hogy nem ha nem bámulnál ennyire valamit..
-
Vagy valakit – jött a bunkó beszólás hátulról egy
nagyképű focista sráctól. Kész pattant a cérna amúgy is csipkelődő hangulatban
voltam de ..
-
Jajj ne már hogy
Te is őt bámulod bár meg kell hagyni az eseted…- elismerő hurrogás néhány
osztálytárstól .-Te meg nem szeretnél velem helyet cserélni?- nézek barátnőmre.
-
A személyes vitáikat próbálják meg az órán kívül a
szünetben elintézni, mondjuk most. – mondta mivel kicsengettek. Én azonnal
felpattantam és leviharoztam a szekrényemhez. Ahogy pakolgatok és keresem a
következő órára a cuccaimat valaki
hirtelen bevágja előttem a szekrényem ajtaját ami hangos robajjal csukódik be.
-
Hé!! –kiáltok fel - Még jó hogy nem sérültem meg. Mert
akkor a szép kis arcocskád már nem így
nézne ki…
-
Ugyan már Te is tudod , hogy ez nem igaz .- mosolyog
rám még mindig azzal a bárgyú vigyorral..Mr. Tökéletes.
Jó éjt! Szép álmokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése