Miután már elég ideig bámultam rá csúnyán, megjelent a háta mögött az ofő.
-Rose arra szeretnélek megkérni, hogy amíg Justin itt van addig segíts neki!
- Én...- néztem kétségbeesetten a tanár immár távolodó hátának.- Hát ez nagyszerű!
- Ugye hogy az -néz rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, én csak megforgattam a szemeimet és a táskámat felkapva elindultam hogy a terem felé menet megegyem a szendvicsemet. A levegőben megállt a lábam. Tényleg az mondtam volna, hogy ellenállhatatlan?! Megbuggyantam volna? A lépteimet megszaporáztam és az udvar felé vettem az irányt. Kellett egy kis friss levegő, sürgőssen.
Az egyik padon ültem egy ideje amikor már úgy éreztem eléggé összeszedtem magamat és elindultam órára. Az ajtóban neki mentem valakinek .
- Ennyire hiányoztam? Segítség kéne.- kérdőn néztem rá mondván, hogy várom mi lenne az.
- Éhes vagyok.- nézett rám óvodás fejjel.
- Mi van ?- majd mikor felfogtam mit akar egy ördögi mosolykíséretében válaszoltam.
- A suli büféje a bejárattól balra van ott vehetsz magadnak egy csomóféle kaját. mondtam.
- De nekem az kell amit Te ettél az előbb!- vágta be a durcit tudtam én azt csak jólesik húzni az agyát. :)
- Hát abból bizony nincsen már..
- Ne máár..- nézett rám boci szemekkel.
- Ja és, hogy szép legyen a napod olyat a büfében sem találsz.- mentem el mellette a terem felé ahol órám lesz. Becsöngetés után valaki kivágta majd valamivel halkabban becskta az ajtót, előretrappolt és levágódott mellém. Nem akartam ránézni anélkül is tudtam ki az. Az óra felénél kezdett betelni a pohár, ugyanis végig csak beszélt és beszélt be nem állt a szája és nekem kezdett az idegeimre menni mert eleve nem értettem miről karattyol a tanár de így... mikor megéreztem az illatát olyan ismerős volt valahonnan ez néhány percre még lefoglalt aztán szakadt a cérna..
- Hagyd abba- mondtam úgy hogy a többiek ne halhassák meg amúgy ők is kezdtek idegesíteni a lányok nagy része egész órán Justint bámulta.
- Ugyan mit?- nézett rám ártatlanul .Na ez most jogos volt látom rajta, hogy érti mert én is ezt csináltam vele de akkor nem tudtam ezzel foglalkozni.
- Nagyon jól tudod mit. sziszegtem dühösen neki.
- Mit ér meg neked?
- Heh ?! .-akadtam ki, először fel se fogtam utána olyan dühös lettem, hogy majdnem lekevertem neki egy pofont, hogy mit képzel ki Ő ...? De aztán vettem egy nagy levegőt és válaszoltam neki.
- Mit szeretnél?
- A héten elviszlek valahova.-
-Oké. De nem kötelességem jól érezni magam veled -eresztettem meg az egyik legszebb álmosolyom felé,- és csakis akkor áll az alku ha óra végéig ki sem nyitod a szádat! Ezt jól jegyezd meg! -Nyomatékosításképpen még a mutató ujjamat is feltartottam.
- Majd meglátjuk.- fordult felém és tekintetemet ráemeltem majd ami engem is meglepett az összes dühöm elpárolgott iránta és nem tudtam elszakítani a tekintetemet a csodaszép barna szemeitől...
Puszi: Orsolya1996 Jó éjt mindenkinek! :)
