10. Rész /part2

Hali!
 Egy kérdéssel fordulnék felétek. Most is írtam egy novellát ugyanarra a versenyre amire tavaly a Harangzúgást. Sztem nem lett annyira jó, de ha gondoljátok akkor felteszem. Szóval aki szeretné olvasni az jelezze komiban! :) Nah itta kövi rész vagyis a 10. rész folytatása! :) Remélem tetszeni fog! Egy kis egy kis információ: nem biztos de szerintem a kövi részben fogunk egy kis időt ugrani...! :)                                                                                                           Orsolya1996

-Sziasztok!- köszönt Ryan, és közben átfogta Sel derekát. Feszültségoldásképp én odébb álltam a lépcsőn, hogy ha akarnak elférjenek mellettünk és halkan én is elnyammogtam egy ,,sziasztokot".
-Mi a helyzet?- próbálta meg még egyszer felvenni a beszélgetés fonalát Ry.
- Semmi érdekes.- válaszolt kettőnk helyett is Justin. Még hallottam, hogy a drágalátos exe valamit fülsértő hangon nyávog nekik, de ezeket már csak mintha egy folyosó másik végéről hallottam volna. Elkezdtem lefele húzni a lépcsőn Jusst. Ő még elköszönt mikor én már a lépcső aljánál álltam.

-Van kedved elmenni még valahová táncolni?- kérdezte mosolyogva. Lehet, hogy ő nem érzékeli a frusztráltságomat de én nagyon rosszul érzem magam. Ma este kiütközött mennyire távol áll tőlem ez a világ, mennyire nem vagyok ide való..

-Ne haragudj, de nincs.-nem fordultam felé, mert éreztem, hogy szemeimet elfutja a könny.

-Nah ne legyél már ennyire ünneprontó!- noszogatott. Éreztem a hangján, hogy mosolyog.De nem tudott meghatni.

-Kérlek szépen vigyél haza.- vettem egy nagy levegőt, visszanyeltem a könnyeimet és ránéztem, de kerültem a tekintetét. Nagyot sóhajtott majd kinyitotta nekem az időközben előállt kocsi ajtaját, majd miután beszálltam és becsukta az ajtót ő is beült és indított. Hazáig nem szólaltunk meg.Mikor megálltunk a ház előtt Justin kérdőn fordult felém.

-Ne haragudj rám nem vagyok jó passzban.-nézek el mellette.

-Azt látom.-hiába akartam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, ezzel a mondatával megint eszembe juttatta valójában ki is ő.

- Hát akkor ezen is túlestünk-néztem rá-és nyomatékosan megkérlek rá, hogy a továbbiakban viselkedj, ugyanis nem lesz még egyszer ilyen.- mondtam neki maró gúnnyal majd egy szia után kiszálltam a kocsiból és mikor az ajtóhoz értem, hallottam, hogy felbőg a kocsija motorja és elhajt. Csöndbe nyitottam ki az ajtót, és miután levettem a mostanra kényelmetlenné vált cipőmet, betörőt megszégyenítő ügyességgel rohantam fel a lépcsőn a szobámba. Miután becsuktam az ajtómat nekidőltem és lecsúsztam a földre a hátamat nekitámasztva. Nem tudom mi van velem nem szoktam ilyen lenni. Talán minden összejött. igen ez lesz az. Különben nem tudom megmagyarázni az arcomon végigfolyó annyi könnyet, hogy már nem láttam semmit a szobámból amikor végigfeküdtem az oldalamon.

Remélem tetszett! :) Szép napot mindenkinek! :)