8. Rész

Hali mindenkinek!  Jó estét! Nem rizsázok sokat! Remélem tetszik! :)


A hét nagyon lassan akart eltelni, a töménytelen mennyiségű tanulnivaló elvonta a figyelmem az egyre jobban közeledő veszélyről. Azaz csak majdnem, mert mióta Fruzsi megtudta, hogy Justin ,, randira" hívott állandóan azzal nyaggat ami éppen eszébe jut. pl mit fogok felvenni és, hogy ugye el fogok menni. stb. De én nagyon is jól tudom, hogy magáról akarja részben elterelni a figyelmemet mivel a Matiassal való ,, találkáiról" faggatnám ki én is őt ennyire. Szóval ráhagytam, de ezekkel a jelenetekkel folyamatosan eszembe juttatta így még inkább görcsöltem rajta.

Csütörtök este hullafáradtan huppantam le a kényelmes fotelembe, mert a legjobb barátnőm volt olyan szíves és a holnapi ,, nagy" nap tekintetében elráncigált hogy az ő szavaival éljek,, valami újat venni". Semmi pénzért nem akartam vele menni de az volt a varázsszó , hogy addig mesél a táncpróbáról.. Nah én meg a kíváncsi természetem- szidtam magam miközben a fájós talpam dörzsölgettem. Ránéztem a kék ruhára ami a mellettem levőszatyorból kandikált ki és keserűen felsóhajtottam.Egy dolog járt a fejemben: nyűgös vagyok én most ehhez. A szekrényemből kihúztam egy nagy pólót meg egy alsóneműt és bevonultam a fürdőszobámba.

Már vagy jó tíz perce engedhettem magamra a meleg vizet amikor megéreztem, hogy kezdi kifejteni a jótékony hatását nevesen, hogy ellazítja az izmaimat. Kb. fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet és közben gondolkodtam. Igen persze a holnapi napon is és arra jutottam minek rajta stresszelni, majd túl leszünk rajta. Ezzel a gondolattal zártam el a csapot és bújtam bele a jó meleg bolyhos türcsimbe. Néhány perccel később már az igazak álmát aludtam miután olyan gyorsan beestem az ágyamba.

Másnap reggel sugárzó mosollyal léptem ki a ház ajtaján majd még mindig jó kedvemmel egyetemben tértem be a suli kapuján és mentem be az osztályterembe péntek reggel. Jókedvem annak is köszönhető volt, hogy nem volt első órám, így tovább alhattam. A napom viszonylag átlagosan telt el. Utolsó órán ami kémia volt szinte úgy éreztem magam mint a mosott rongy de azért ,, aktívan" odafigyeltem. Kicsöngetés után nagyjából én maradtam benn utoljára, hogy segítsek a székeket felrakni. Mikor végeztem elköszöntem a tanártól és jó hétvégét kívánva kiléptem az ajtón és mentem a szekrények felé.
Azaz csak mentem volna ha két lépés után nem állít meg valaki a karomnál fogva.

-Ugye nem felejtettél el?- hallom meg a hangját közvetlenül a fülem mellett és érzem mellkasát a hátamnak nyomódni.- Hm?

- Hát lehet téged elfelejteni ?!- Fordulok meg és nézek rá csúfondárosan.

- Hát nem ! - vágja rá szinte azonnal, megmosolyogtatva ezzel engem. Most kicsit úgy fest mint egy durcás kisgyerek.

- Ne aggódj! - mondom neki- már a ruhám is megvan...

- Okés. Hétre ott vagyok érted!- Nyom egy pici puszit az arcomra és elengedve a kezem elsétál mellettem. Az arcomhoz kapom a kezem és megvakarom, mert másképp nem tudom eltüntetni a bizsergést az arcomból. Bár mondjuk az enyhe pír nagyobb probléma...

Miután azt a problémát, hogy honnan tudja hol lakom ( nyilván megkeresteti valakivel) lerendeztem magamban, hazamentem.
Letusoltam, hajat mostam, becsavartam és hat óráig elütöttem az időt. Utána felöltöztem a tegnap vett kék ruhát vettem fel és egy leheletnyi kék szemfesték és egy pici fújás a kedvenc parfümömből és már késznek is nyilvánítottam magam. éppen jókor ugyanis megszólalt a csengő.

Remélem tetszett! Ja és ez most szerintem gyors volt meg jó hosszú lett! Jó éjt mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996