Sziasztok!
Tudom eltűntem kissé nagyon, de nem felejtettem el a ficit. Ha tudom, írom. Bocsánat a kimaradásért! Ehhez pedig jó szórakozást! Nem dumálok tovább :)
Egy homokos parton álltam. Melegnek hathatott volna, az egész mégis ahogy a háborgó tenger nyaldosta a partot, gyűltek a sötét fellegek felettem. Közel s távol nem volt más látvány mint a homok s a tenger. egy halk zenét hallottam, mintha azt suttogta volna őrülj meg! Tombolj! Ahogy nézelődtem egyszer csak egy fekete pontot láttam. Nem tudtam kivenni mi az. A lábaim maguktól indultak meg, egyre gyorsabban, majd azon kaptam magam, hogy szaladok, szinte rohanok. A szakadt ruhám úgy hullámzik lábam körül mint a háborgó tenger. Nemsokkal később egy gyönyörű kovácsoltvas hinta tűnik fel. Ahogy meg akartam érinteni egy szál virág jelent meg előttem, pont oda ahová az imént még le akartam ülni. Nem tudom milyen virág lehetett, de érzem fontos lenne tudnom, valahonnan ismerem. Nézném még, de megérzem, hogy apró cseppekben hullani kezd az eső. Búvóhely után kutatok a szememmel de közel s távol nem látok egyet sem. Ahogy múlnak a másodpercek egyre jobban esik, már nem látok át rajta. Dézsából öntik. Immár levegőt sem kapok, a tenyerem a mellkasomon pihentetem, hátha az segít. De nem. Érdekes mód nem félek attól, hogy nem kapok levegőt, bár tüdőm szúr és teljes mértékben eláztam, fuldoklom is, a lelkem mégis békés. Mikor azt hinném mindjárt vége érzem, hogy zuhanni kezdek, majd egy puha ágyban találom magam. első gondolatom, az, hogy ébren vagyok, a második az, hogy tudom. Tudom milyen virág volt az, írisz. Írisz... a hit virága.
színeket láttam főleg a világoskéknek egy árnyalatát. Fekete. Néhány más szín például a sárga és zöld, mintha valmi sötét koszos ablakon keresztül látnám a mintás álom semmi más.
Felébredtem, nyugtalan légzésemet próbálom normálisra visszaállítani miközben a melltettem békésen alvó fiút figyelem.Még nem érkeztünk meg, de már nem alszom vissza. Néhány óra múlva, Justin is felkel,majd nem sokra rá landol gépünk és a szálloda felé vesszük az irányt,a szobámban pedig magamra hagy, ahol egész nap úgy viselkedem mint egy élőhalott. Este felé megunom a katatóniai állapotot és kitalálok a tetőre. Gyönyörű, valahol mindig is lenyűgözött a soha nemalvó hatalmas város éjszakai látképe, most megnyugtat ez kell nekem. Annyira belemerülök a látványba és a gondolataimba, hogy már csak a vállamhoz érő kezet érzékelem mire megugrok kicsit, nem számítottam senkire.
Nah, ennyi lenne most, kicsit átvezető feji. :) Köszönöm, hogy elolvastad! Jó éjt! :)
