Hali!
Egy kérdéssel fordulnék felétek. Most is írtam egy
novellát ugyanarra a versenyre amire tavaly a Harangzúgást. Sztem nem
lett annyira jó, de ha gondoljátok akkor felteszem. Szóval aki szeretné
olvasni az jelezze komiban! :) Nah itta kövi rész vagyis a 10. rész folytatása! :) Remélem tetszeni fog! Egy kis egy kis információ: nem biztos de szerintem a kövi részben fogunk egy kis időt ugrani...! :) Orsolya1996
-Sziasztok!- köszönt Ryan, és közben átfogta Sel derekát. Feszültségoldásképp én odébb álltam a lépcsőn, hogy ha akarnak elférjenek mellettünk és halkan én is elnyammogtam egy ,,sziasztokot".
-Mi a helyzet?- próbálta meg még egyszer felvenni a beszélgetés fonalát Ry.
- Semmi érdekes.- válaszolt kettőnk helyett is Justin. Még hallottam, hogy a drágalátos exe valamit fülsértő hangon nyávog nekik, de ezeket már csak mintha egy folyosó másik végéről hallottam volna. Elkezdtem lefele húzni a lépcsőn Jusst. Ő még elköszönt mikor én már a lépcső aljánál álltam.
-Van kedved elmenni még valahová táncolni?- kérdezte mosolyogva. Lehet, hogy ő nem érzékeli a frusztráltságomat de én nagyon rosszul érzem magam. Ma este kiütközött mennyire távol áll tőlem ez a világ, mennyire nem vagyok ide való..
-Ne haragudj, de nincs.-nem fordultam felé, mert éreztem, hogy szemeimet elfutja a könny.
-Nah ne legyél már ennyire ünneprontó!- noszogatott. Éreztem a hangján, hogy mosolyog.De nem tudott meghatni.
-Kérlek szépen vigyél haza.- vettem egy nagy levegőt, visszanyeltem a könnyeimet és ránéztem, de kerültem a tekintetét. Nagyot sóhajtott majd kinyitotta nekem az időközben előállt kocsi ajtaját, majd miután beszálltam és becsukta az ajtót ő is beült és indított. Hazáig nem szólaltunk meg.Mikor megálltunk a ház előtt Justin kérdőn fordult felém.
-Ne haragudj rám nem vagyok jó passzban.-nézek el mellette.
-Azt látom.-hiába akartam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, ezzel a mondatával megint eszembe juttatta valójában ki is ő.
- Hát akkor ezen is túlestünk-néztem rá-és nyomatékosan megkérlek rá, hogy a továbbiakban viselkedj, ugyanis nem lesz még egyszer ilyen.- mondtam neki maró gúnnyal majd egy szia után kiszálltam a kocsiból és mikor az ajtóhoz értem, hallottam, hogy felbőg a kocsija motorja és elhajt. Csöndbe nyitottam ki az ajtót, és miután levettem a mostanra kényelmetlenné vált cipőmet, betörőt megszégyenítő ügyességgel rohantam fel a lépcsőn a szobámba. Miután becsuktam az ajtómat nekidőltem és lecsúsztam a földre a hátamat nekitámasztva. Nem tudom mi van velem nem szoktam ilyen lenni. Talán minden összejött. igen ez lesz az. Különben nem tudom megmagyarázni az arcomon végigfolyó annyi könnyet, hogy már nem láttam semmit a szobámból amikor végigfeküdtem az oldalamon.
Remélem tetszett! :) Szép napot mindenkinek! :)
2012. március 26., hétfő
2012. március 19., hétfő
10. Rész /part1
Nah most eddig ment. Remélem örültök neki! :) Szép napot!
Amikor felértünk a teraszra amit lentről nem is lehet látni, a pincér elkísért minket az egyik asztalhoz. Miután rendeltünk el is tűnt a szemünk elől.
A vacsora egész időtartama alatt valami furcsa feszültség volt jelen. Justint többször is felismerték, és oké, hogy itt mindenki ,,sztár" persze rajtam kívül de azért egy cseppet rosszul esett... Engem valahogy mindig kirekesztettek ezekből a társalgásokból amikor megállt mellettünk vki.
A vacsora végére teljesen letaglóztam, hiába akart velem kedves lenni. Miután Biebs fizetett elindultunk lefele.
Azt hittem ennél már nem igazán lehet rosszabb ez az egész, amikor az élet már megint rámcáfolt és ismét bebizonyította, hogy amint ezt kimondom azonnal az lesz. Éreztem, hogy a vacsorapartnerem is megtorpan mellettem és megfagy még a levegő is...
Meredten nézte az előttünk álló párt. Az egyik valahonnan rémlett, igen ő Justin legjobb barátja, Ryan. A másikat meg mindenki látta már.
Az újságokban. Selena.
Szupi. A mai estém tetejére már csak egy exbarátnő hiányzott...
Aki láthatóan nincs túl jó kedvében...
Üdv: Orsolya1996
Amikor felértünk a teraszra amit lentről nem is lehet látni, a pincér elkísért minket az egyik asztalhoz. Miután rendeltünk el is tűnt a szemünk elől.
A vacsora egész időtartama alatt valami furcsa feszültség volt jelen. Justint többször is felismerték, és oké, hogy itt mindenki ,,sztár" persze rajtam kívül de azért egy cseppet rosszul esett... Engem valahogy mindig kirekesztettek ezekből a társalgásokból amikor megállt mellettünk vki.
A vacsora végére teljesen letaglóztam, hiába akart velem kedves lenni. Miután Biebs fizetett elindultunk lefele.
Azt hittem ennél már nem igazán lehet rosszabb ez az egész, amikor az élet már megint rámcáfolt és ismét bebizonyította, hogy amint ezt kimondom azonnal az lesz. Éreztem, hogy a vacsorapartnerem is megtorpan mellettem és megfagy még a levegő is...
Meredten nézte az előttünk álló párt. Az egyik valahonnan rémlett, igen ő Justin legjobb barátja, Ryan. A másikat meg mindenki látta már.
Az újságokban. Selena.
Szupi. A mai estém tetejére már csak egy exbarátnő hiányzott...
Aki láthatóan nincs túl jó kedvében...
Üdv: Orsolya1996
Szép napot!
Hát most azt hiszem egy kicsit szomorú hírt hozok. Nem tudom mikor lesz legközelebb rész. Ennek egyik oka, hogy ihlethiányban szenvedek, a másik az, hogy egy versenyre szeretnék egy jobb novellát kreálni és még egy betűt se írtam belőle... A jó hír, hogy csak szombatig lehet leadni tehát nem ígérem de lehet, hogy hétvégén lesz rész. Tudom én is szeretnék már új részt tehát kitartás és lehet, hogy apróbb, mondjuk bekezdésenként teszem fel az új részt, hogy ne legyen akkora kihagyás... asszem ez nekem és nektek is elfogadhatóbb. :) Szóval szép hetet nektek! :) Üdv: Orsolya1996
2012. március 12., hétfő
9. Rész
Hali!
Nah tudom, hogy egy picit rövid de már nem akartam tovább húzni az időt. Remélem tetszik! :)
Orsolya1996
Sietve trappoltam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahonnan anyum már ment is ajtót nyitni.. Egy kellemes hangot hallottam meg felém szállni és ringatózó virágok jelentek meg lelki szemeim előtt. Anyu hangja húzott vissza a talajra, hogy megjött Justin. Az ajtó felé kaptam a tekintetem és egy kiöltözött fiatalembert láttam meg magam előtt, belenéztem a szemeibe és éreztem, hogy megint kezdem elveszíteni a fonalat.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva miközben kinyújtotta a karját felém.
- Persze! -mondtam és egy icipici sarkú ezüstcsatos cipőt húztam fel majd gyorsan magamhoz vettem a táskámat, elfogadtam a felém nyújtott kezét majd anyunak adtam egy búcsúpuszit és kiléptünk a házból.
Kint megcsapott a hűs esti szellő ezért egy kicsit megborzongtam. Justin ezt észre véve meggyorsította lépteit a kocsi felé majd kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Majd megkerülve a kocsit Ő is beszállt és már indított is.
Nem tudtam, hogy hova megyünk csak akkor kezdett valami sejtésem lenni amikor a város elitebb területi felé haladtunk.
- Hova megyünk?- kérdeztem földobva egy semleges témát csakhogy ne üljünk már akkora csöndbe mert kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Bár nem igazán érdekelt.
- Minek kérzed ha úgy sem érdekel?
-Ennyire látszik?- nézek rá flegmán, de amikor meglátom szomorúságot a a szemében lefagy a mosoly az arcomról, egy apró sóhaj szökik ki- Nem úgy értettem- néztem rá gyengéden és egy aprót símítottam az arcán.
- Hát akkor ...?-nézett rám kíváncsian. Nem akartam neki megnyílni de nem akartam azt se, hogy szomorú legyen. Miattam.
- Nyáron sokat kóboroltam a városban és ezért nagyjából tudom mi hol van.
-Aham.
-Ne nézz már így rám! Ez tényleg így van! Ez egy puccosabb környék, az a nagy kék bejáratú meg az az étterem van még itt ami előtt egy benga nagy virág vagy növényszerűség van. -mutogattam már a kezeimmel is. Láttam rajta hogy egy picit megenyhül. Néhány perccel később megálltunk egy olyan étterem előtt amit valószínűleg tavaly nyár óta húztak fel, ami óta nem jártam erre. Picit meglepődtem amikor kézen fogott és húzni kezdett valami melléklépcső felé.
Szép napot mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996 :)
Nah tudom, hogy egy picit rövid de már nem akartam tovább húzni az időt. Remélem tetszik! :)
Orsolya1996
Sietve trappoltam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahonnan anyum már ment is ajtót nyitni.. Egy kellemes hangot hallottam meg felém szállni és ringatózó virágok jelentek meg lelki szemeim előtt. Anyu hangja húzott vissza a talajra, hogy megjött Justin. Az ajtó felé kaptam a tekintetem és egy kiöltözött fiatalembert láttam meg magam előtt, belenéztem a szemeibe és éreztem, hogy megint kezdem elveszíteni a fonalat.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva miközben kinyújtotta a karját felém.
- Persze! -mondtam és egy icipici sarkú ezüstcsatos cipőt húztam fel majd gyorsan magamhoz vettem a táskámat, elfogadtam a felém nyújtott kezét majd anyunak adtam egy búcsúpuszit és kiléptünk a házból.
Kint megcsapott a hűs esti szellő ezért egy kicsit megborzongtam. Justin ezt észre véve meggyorsította lépteit a kocsi felé majd kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Majd megkerülve a kocsit Ő is beszállt és már indított is.
Nem tudtam, hogy hova megyünk csak akkor kezdett valami sejtésem lenni amikor a város elitebb területi felé haladtunk.
- Hova megyünk?- kérdeztem földobva egy semleges témát csakhogy ne üljünk már akkora csöndbe mert kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Bár nem igazán érdekelt.
- Minek kérzed ha úgy sem érdekel?
-Ennyire látszik?- nézek rá flegmán, de amikor meglátom szomorúságot a a szemében lefagy a mosoly az arcomról, egy apró sóhaj szökik ki- Nem úgy értettem- néztem rá gyengéden és egy aprót símítottam az arcán.
- Hát akkor ...?-nézett rám kíváncsian. Nem akartam neki megnyílni de nem akartam azt se, hogy szomorú legyen. Miattam.
- Nyáron sokat kóboroltam a városban és ezért nagyjából tudom mi hol van.
-Aham.
-Ne nézz már így rám! Ez tényleg így van! Ez egy puccosabb környék, az a nagy kék bejáratú meg az az étterem van még itt ami előtt egy benga nagy virág vagy növényszerűség van. -mutogattam már a kezeimmel is. Láttam rajta hogy egy picit megenyhül. Néhány perccel később megálltunk egy olyan étterem előtt amit valószínűleg tavaly nyár óta húztak fel, ami óta nem jártam erre. Picit meglepődtem amikor kézen fogott és húzni kezdett valami melléklépcső felé.
Szép napot mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996 :)
2012. március 5., hétfő
8. Rész
Hali mindenkinek! Jó estét! Nem rizsázok sokat! Remélem tetszik! :)
A hét nagyon lassan akart eltelni, a töménytelen mennyiségű tanulnivaló elvonta a figyelmem az egyre jobban közeledő veszélyről. Azaz csak majdnem, mert mióta Fruzsi megtudta, hogy Justin ,, randira" hívott állandóan azzal nyaggat ami éppen eszébe jut. pl mit fogok felvenni és, hogy ugye el fogok menni. stb. De én nagyon is jól tudom, hogy magáról akarja részben elterelni a figyelmemet mivel a Matiassal való ,, találkáiról" faggatnám ki én is őt ennyire. Szóval ráhagytam, de ezekkel a jelenetekkel folyamatosan eszembe juttatta így még inkább görcsöltem rajta.
Csütörtök este hullafáradtan huppantam le a kényelmes fotelembe, mert a legjobb barátnőm volt olyan szíves és a holnapi ,, nagy" nap tekintetében elráncigált hogy az ő szavaival éljek,, valami újat venni". Semmi pénzért nem akartam vele menni de az volt a varázsszó , hogy addig mesél a táncpróbáról.. Nah én meg a kíváncsi természetem- szidtam magam miközben a fájós talpam dörzsölgettem. Ránéztem a kék ruhára ami a mellettem levőszatyorból kandikált ki és keserűen felsóhajtottam.Egy dolog járt a fejemben: nyűgös vagyok én most ehhez. A szekrényemből kihúztam egy nagy pólót meg egy alsóneműt és bevonultam a fürdőszobámba.
Már vagy jó tíz perce engedhettem magamra a meleg vizet amikor megéreztem, hogy kezdi kifejteni a jótékony hatását nevesen, hogy ellazítja az izmaimat. Kb. fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet és közben gondolkodtam. Igen persze a holnapi napon is és arra jutottam minek rajta stresszelni, majd túl leszünk rajta. Ezzel a gondolattal zártam el a csapot és bújtam bele a jó meleg bolyhos türcsimbe. Néhány perccel később már az igazak álmát aludtam miután olyan gyorsan beestem az ágyamba.
Másnap reggel sugárzó mosollyal léptem ki a ház ajtaján majd még mindig jó kedvemmel egyetemben tértem be a suli kapuján és mentem be az osztályterembe péntek reggel. Jókedvem annak is köszönhető volt, hogy nem volt első órám, így tovább alhattam. A napom viszonylag átlagosan telt el. Utolsó órán ami kémia volt szinte úgy éreztem magam mint a mosott rongy de azért ,, aktívan" odafigyeltem. Kicsöngetés után nagyjából én maradtam benn utoljára, hogy segítsek a székeket felrakni. Mikor végeztem elköszöntem a tanártól és jó hétvégét kívánva kiléptem az ajtón és mentem a szekrények felé.
Azaz csak mentem volna ha két lépés után nem állít meg valaki a karomnál fogva.
-Ugye nem felejtettél el?- hallom meg a hangját közvetlenül a fülem mellett és érzem mellkasát a hátamnak nyomódni.- Hm?
- Hát lehet téged elfelejteni ?!- Fordulok meg és nézek rá csúfondárosan.
- Hát nem ! - vágja rá szinte azonnal, megmosolyogtatva ezzel engem. Most kicsit úgy fest mint egy durcás kisgyerek.
- Ne aggódj! - mondom neki- már a ruhám is megvan...
- Okés. Hétre ott vagyok érted!- Nyom egy pici puszit az arcomra és elengedve a kezem elsétál mellettem. Az arcomhoz kapom a kezem és megvakarom, mert másképp nem tudom eltüntetni a bizsergést az arcomból. Bár mondjuk az enyhe pír nagyobb probléma...
Miután azt a problémát, hogy honnan tudja hol lakom ( nyilván megkeresteti valakivel) lerendeztem magamban, hazamentem.
Letusoltam, hajat mostam, becsavartam és hat óráig elütöttem az időt. Utána felöltöztem a tegnap vett kék ruhát vettem fel és egy leheletnyi kék szemfesték és egy pici fújás a kedvenc parfümömből és már késznek is nyilvánítottam magam. éppen jókor ugyanis megszólalt a csengő.
Remélem tetszett! Ja és ez most szerintem gyors volt meg jó hosszú lett! Jó éjt mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996
A hét nagyon lassan akart eltelni, a töménytelen mennyiségű tanulnivaló elvonta a figyelmem az egyre jobban közeledő veszélyről. Azaz csak majdnem, mert mióta Fruzsi megtudta, hogy Justin ,, randira" hívott állandóan azzal nyaggat ami éppen eszébe jut. pl mit fogok felvenni és, hogy ugye el fogok menni. stb. De én nagyon is jól tudom, hogy magáról akarja részben elterelni a figyelmemet mivel a Matiassal való ,, találkáiról" faggatnám ki én is őt ennyire. Szóval ráhagytam, de ezekkel a jelenetekkel folyamatosan eszembe juttatta így még inkább görcsöltem rajta.
Csütörtök este hullafáradtan huppantam le a kényelmes fotelembe, mert a legjobb barátnőm volt olyan szíves és a holnapi ,, nagy" nap tekintetében elráncigált hogy az ő szavaival éljek,, valami újat venni". Semmi pénzért nem akartam vele menni de az volt a varázsszó , hogy addig mesél a táncpróbáról.. Nah én meg a kíváncsi természetem- szidtam magam miközben a fájós talpam dörzsölgettem. Ránéztem a kék ruhára ami a mellettem levőszatyorból kandikált ki és keserűen felsóhajtottam.Egy dolog járt a fejemben: nyűgös vagyok én most ehhez. A szekrényemből kihúztam egy nagy pólót meg egy alsóneműt és bevonultam a fürdőszobámba.
Már vagy jó tíz perce engedhettem magamra a meleg vizet amikor megéreztem, hogy kezdi kifejteni a jótékony hatását nevesen, hogy ellazítja az izmaimat. Kb. fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet és közben gondolkodtam. Igen persze a holnapi napon is és arra jutottam minek rajta stresszelni, majd túl leszünk rajta. Ezzel a gondolattal zártam el a csapot és bújtam bele a jó meleg bolyhos türcsimbe. Néhány perccel később már az igazak álmát aludtam miután olyan gyorsan beestem az ágyamba.
Másnap reggel sugárzó mosollyal léptem ki a ház ajtaján majd még mindig jó kedvemmel egyetemben tértem be a suli kapuján és mentem be az osztályterembe péntek reggel. Jókedvem annak is köszönhető volt, hogy nem volt első órám, így tovább alhattam. A napom viszonylag átlagosan telt el. Utolsó órán ami kémia volt szinte úgy éreztem magam mint a mosott rongy de azért ,, aktívan" odafigyeltem. Kicsöngetés után nagyjából én maradtam benn utoljára, hogy segítsek a székeket felrakni. Mikor végeztem elköszöntem a tanártól és jó hétvégét kívánva kiléptem az ajtón és mentem a szekrények felé.
Azaz csak mentem volna ha két lépés után nem állít meg valaki a karomnál fogva.
-Ugye nem felejtettél el?- hallom meg a hangját közvetlenül a fülem mellett és érzem mellkasát a hátamnak nyomódni.- Hm?
- Hát lehet téged elfelejteni ?!- Fordulok meg és nézek rá csúfondárosan.
- Hát nem ! - vágja rá szinte azonnal, megmosolyogtatva ezzel engem. Most kicsit úgy fest mint egy durcás kisgyerek.
- Ne aggódj! - mondom neki- már a ruhám is megvan...
- Okés. Hétre ott vagyok érted!- Nyom egy pici puszit az arcomra és elengedve a kezem elsétál mellettem. Az arcomhoz kapom a kezem és megvakarom, mert másképp nem tudom eltüntetni a bizsergést az arcomból. Bár mondjuk az enyhe pír nagyobb probléma...
Miután azt a problémát, hogy honnan tudja hol lakom ( nyilván megkeresteti valakivel) lerendeztem magamban, hazamentem.
Letusoltam, hajat mostam, becsavartam és hat óráig elütöttem az időt. Utána felöltöztem a tegnap vett kék ruhát vettem fel és egy leheletnyi kék szemfesték és egy pici fújás a kedvenc parfümömből és már késznek is nyilvánítottam magam. éppen jókor ugyanis megszólalt a csengő.
Remélem tetszett! Ja és ez most szerintem gyors volt meg jó hosszú lett! Jó éjt mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996
Hali!
A kövi rész kb 3/4- e megvan ha sikerül befejeznem még ma felteszem ( este ). Okés? :)
Addig is további szép napot mindenkinek aki ide téved! :) Orsolya1996
Addig is további szép napot mindenkinek aki ide téved! :) Orsolya1996
2012. március 1., csütörtök
7. Rész
Hali! Szép jó estét mindenki! Először is szeretném közölni, hogy szerintem ez egy kicsit hosszabb rész lett mint a többi, de nah... majd Ti látjátok! :)
U.i.(1): Boldog 18. Születésnapot Justin!
U.i.(2): Remélem tetszeni fog! :)
- Ne haragudj mit is mondtál?- néztem rá elvarázsolódva. de nem válaszolt semmit csak egy amolyan ,, látom én hogy hogy nézel rám " mindentudó mosoly ült ki az arcára. Nekem ez elég volt ahhoz hogy észhez térjek.- Tudod mit maradj csendben!-mosolyogtam rá. Vágott egy grimaszt. Ezt elintéztem.
A nap további részében nem volt vele semmi gondom. Ezt úgy értem nem volt rám elég ideje, hogy maceráljon, mert egész végig lánykoszorú vette körül és csüngtek minden szaván. Ez nem volt másképp ebédszünetben sem. Így egy ilyen pillanatban amikor nem figyelt rám megszöktem és barátnőmmel szemben lehuppantam az ebédlőbe.
-Hali!
- Szia. Mizújs?
- Haj .. ne is kérdezd - a fejemet letettem az asztalra a tálcám mellé- kiborító ez Bieber kölyök. Állandóan rajtam lóg...
- Jah a többi lány meg irigyen néz rád és legszívesebben felnyársalnának.- mosolygott rám.
-Nem mondod?!- néztem rá cinikusan.- De nem értik meg azt, hogy én ezt nem magam választottam és ez engem kiborít..
- Nyugi csak néhány hét..- megvetően felhorkantam- Apropó ha már témánál vagyunk...
- Hali- vágódott le mellém valaki.- Pénteken csinos legyél ám!- nézett rám.m Láttam a szemem sarkából hogy bnőm oldala majd kilyukad a kíváncsiságtól, hogy most aztán meg mi van.. Egy amolyan majd elmagyarázom pillantást küldtem felé. Nem akartam most a beígért taliról csevegni Justinnal főleg Fruzsi előtt, hogy egyik gyenge pillanatomban ilyen hülye alkut kötötte vele... De hál Istennek jött az Égi segítség..
Matias.
-Sziasztok!- köszönt vidáman.
- Sikerült megoldani azt a matek példát?- dobtam fel egy viszonylag semleges témát.
- Oh.. persze rájöttem, hogy elszámoltam valamit...-bólintottam, majd láttam, hogy érdeklődve fordul barátnőm felé.
-Te vagy Fruzsi ugye? A tanárnő azt mondta nálad kell érdeklődni a tánc szakkörről?- Láttam a barátnőm arcán a teljes ész hiányát és, hogy most valahol nagyon messze jár így gyengéden bokán rúgtam.
- Igen.- mondta félszegen.
- Akkor majd elkísérsz?
- P-Persze. Szívesen...- Azt hiszem most jött el a pont amikor itt kell őket hagynom ha Justinnak is van egy kis sütnivalója akkor ő is eljön.
- Sziasztok. majd később találkozunk!- mondtam nekik majd felálltam és visszavittem a tálcámat. Hát nem hiszem, hogy nagyon figyeltek volna rám... Láttam, Hogy Justinnak még lett volna mondanivalója ugyanis akkor nyitotta pont szólásra a száját amikor felkeltem az asztaltól. Mikor elindultam kifele láttam, hogy nagy sebbel-lobbal jön utánam és egy darabig próbált áttörni az Őt körülvevő lánygyűrűn majd örömmel nyugtáztam, hogy nem tud utolérni. Diadalittas mosolyom, hogy megszabadultam Tőle egy kis időre azonnal lehervadt mikor kiértem az ebédlőből és eszembe jutott egy újabb komplikáció.
Hogyan fogom vajon túlélni a pénteket?!
Remélem tetszett! :) Jó éjt mindenkinek! :)
U.i.(1): Boldog 18. Születésnapot Justin!
U.i.(2): Remélem tetszeni fog! :)
- Ne haragudj mit is mondtál?- néztem rá elvarázsolódva. de nem válaszolt semmit csak egy amolyan ,, látom én hogy hogy nézel rám " mindentudó mosoly ült ki az arcára. Nekem ez elég volt ahhoz hogy észhez térjek.- Tudod mit maradj csendben!-mosolyogtam rá. Vágott egy grimaszt. Ezt elintéztem.
A nap további részében nem volt vele semmi gondom. Ezt úgy értem nem volt rám elég ideje, hogy maceráljon, mert egész végig lánykoszorú vette körül és csüngtek minden szaván. Ez nem volt másképp ebédszünetben sem. Így egy ilyen pillanatban amikor nem figyelt rám megszöktem és barátnőmmel szemben lehuppantam az ebédlőbe.
-Hali!
- Szia. Mizújs?
- Haj .. ne is kérdezd - a fejemet letettem az asztalra a tálcám mellé- kiborító ez Bieber kölyök. Állandóan rajtam lóg...
- Jah a többi lány meg irigyen néz rád és legszívesebben felnyársalnának.- mosolygott rám.
-Nem mondod?!- néztem rá cinikusan.- De nem értik meg azt, hogy én ezt nem magam választottam és ez engem kiborít..
- Nyugi csak néhány hét..- megvetően felhorkantam- Apropó ha már témánál vagyunk...
- Hali- vágódott le mellém valaki.- Pénteken csinos legyél ám!- nézett rám.m Láttam a szemem sarkából hogy bnőm oldala majd kilyukad a kíváncsiságtól, hogy most aztán meg mi van.. Egy amolyan majd elmagyarázom pillantást küldtem felé. Nem akartam most a beígért taliról csevegni Justinnal főleg Fruzsi előtt, hogy egyik gyenge pillanatomban ilyen hülye alkut kötötte vele... De hál Istennek jött az Égi segítség..
Matias.
-Sziasztok!- köszönt vidáman.
- Sikerült megoldani azt a matek példát?- dobtam fel egy viszonylag semleges témát.
- Oh.. persze rájöttem, hogy elszámoltam valamit...-bólintottam, majd láttam, hogy érdeklődve fordul barátnőm felé.
-Te vagy Fruzsi ugye? A tanárnő azt mondta nálad kell érdeklődni a tánc szakkörről?- Láttam a barátnőm arcán a teljes ész hiányát és, hogy most valahol nagyon messze jár így gyengéden bokán rúgtam.
- Igen.- mondta félszegen.
- Akkor majd elkísérsz?
- P-Persze. Szívesen...- Azt hiszem most jött el a pont amikor itt kell őket hagynom ha Justinnak is van egy kis sütnivalója akkor ő is eljön.
- Sziasztok. majd később találkozunk!- mondtam nekik majd felálltam és visszavittem a tálcámat. Hát nem hiszem, hogy nagyon figyeltek volna rám... Láttam, Hogy Justinnak még lett volna mondanivalója ugyanis akkor nyitotta pont szólásra a száját amikor felkeltem az asztaltól. Mikor elindultam kifele láttam, hogy nagy sebbel-lobbal jön utánam és egy darabig próbált áttörni az Őt körülvevő lánygyűrűn majd örömmel nyugtáztam, hogy nem tud utolérni. Diadalittas mosolyom, hogy megszabadultam Tőle egy kis időre azonnal lehervadt mikor kiértem az ebédlőből és eszembe jutott egy újabb komplikáció.
Hogyan fogom vajon túlélni a pénteket?!
Remélem tetszett! :) Jó éjt mindenkinek! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)