12. Rész

Hali!

Nem tartanálak fel titeket, Jó olvasást! :)

Miután leküzdöttem az első sokkot vettem egy nagy levegőt és még egy mosolyt is felvillantottam.
-Szia Bébi! -vigyorgott idiótán. Már a képétől is felfordul a gyomrom...
-Szia Josh. -köszöntem- Mi járatban ?- próbáltam egy udvarias társalgási fonalat felvenni.
-Hallottam, hogy erre jársz és végre megjött az eszed!- mért végig valami undorítóan. A kezemet ökölbe szorítottam és már nagyon viszketett a tenyerem. Képes még mindig egy mondatával kiborítani.-Igen arra gondoltam, hogy most befejezhetnénk a azt a múltkorit..-hirtelen átölelt és a nyakamhoz hajolt. Éreztem, hogy nem kevés pia van már benne, hát igen volt egy kisebb kellemetlen incidensünk. Azzal jött amikor nagyon magam alatt voltam, hogy ő majd megvigasztal. Aham AZ a fajta vigasztalás kell a  francnak.
-Akadj le rólam légy szíves!- csattantam fel amikor a szép szóra  nem akart elengedni.
-Nah ugyan már cica. Ne légy ilyen!- Próbáltam magamról lefejteni a mocskos kezét de csak az értem el a ficánkolásommal, hogy közelebb kerültem hozzá... 
-Engedj már el!- szinte sikítottam.Nem nagyon láttam kiutat amikor hirtelen már nem éreztem a fojtogató közelségét. Csak hallottam egy éles jajkiáltást és amikor kinyitottam a szemeim láttam a földön elterülve, felrepedt szájjal.
- Nem hallottad, hogy a hölgy nem óhajtja a társaságod? Egyébként se szórakozz a csajommal! Húzz el innen! - láttam, hogy még mondani akar vmit de megmentőm villámló tekintete láttán inkább elhordta magát.
-Jól..-pofon csattant az arcán méghozzá én vágtam pofon-vagy? Ez meg mi volt?
- Hogy mered az állítani ráadásul ilyen módon, hogy bármi közöm van hozzád, ha?!
- Hát csak úgy gondoltam-de befejezni már nem tudta, mert megint emeltem a kezemet, de ezúttal elkapta. Azután  miután a másikkal próbálkoztam azt is elkapta és úgy forgatott, hogy háttal legyek neki és sehogy se tudjam fizikailag bántalmazni.Még egy darabig ficánkoltam és rúg-kapálóztam aztán leálltam ugyanis pattant a cérna. Először dühömben és tehetetlenségemben kezdtek el potyogni a könnyeim de utána már azt se tudtam miért,t csak óvatosan megfordultam Justin karjaiban és mellkasába fúrtam a fejem, eláztatva ezzel a pólóját.
Nem tudom meddig lehettünk így, de szépen lassan megnyugodtam, talán azért,mert Justin végig ott volt velem és nyugtatásképpen egész idő alatt míg én belé csimpaszkodtam, simogatta a hátamat szelíden és nyugtató szavakat duruzsolt a fülembe amiket nem értettem.Lassan képes volt a szorítása nélkül is megállni a lábamon így elengedett,de még mindig ölelő karjaiban voltam. Egy pillanattal később kitisztult a világ és lassan elkezdtünk dülöngélni a zene andalító  ritmusára. ,, Pechemre " épp egy lassú szám ment így karjaimat nyaka köré fontam, míg  az Ő keze az én derekamon nyugodt.
Egy darabig még táncoltunk, majd azt vettem észre, hogy az arca nagyon közel van az enyémhez. Abban a pillanatban amikor szája éppen, hogy csak hozzáért az enyémhez, nem tudom miért talán ösztönből de hirtelen hátrakaptam a fejemet.
-Ezt nem kéne- mondtam Neki.
-Igaz bocs-lapockáimra csúsztatta a kezét- Csak tudod... áh.. Hagyjuk!
-Okés Te tudod- vágtam rá és egy picit Rámosolyogtam.
-Szeretnék kérdezni Tőled valamit. Szabad?

-Hallgatlak! - küldtem egy biztató mosolyt felé. Bíztam benne olyannyira, hogy amire tudja, hogy úgyse válaszolnék, olyat nem kérdez.

 -Volna kedved elkísérni engem a turnémra nyáron?-azt hiszem elfelejtettem levegőt venni. ( pedig az (még) ingyen van! :) )- by szerk.

Remélem tetszett, mert erre a részre most büszke vagyok! XD További szép napot! Ciao a tutti! Üdv : Orsolya1996

Rizsa + 11. Rész

Jó estét mindenkinek!

Ma olvastam egy szép idézetet a bloggerináknak!  A lényege az volt, h ne a komik függvényében írj részt ( mondjuk nekem meg aztán különösen nehéz lenne mer h nincs sok :( ) de nem is ez volt a fontos hanem hogy a saját szórakoztatásomra írjak! :) és ez elgondolkoztatott... ha most írnék részt az olyan lenne mintha nem én lennék egyébként se tudok összfeüggően írni... csak jeleneteket tudok szépen megírni amik belülről jönnek és nem kell agyalni rajtuk. ez pedig most nem megy.. sosem voltam  igazán nagy Bieber fan most meg aztán .... a lényeg: hogy ennek a sztorinak az írása nekem olyan... nehéz egyértelműen? Nem tesz boldoggá :( Sajnálom h ezt kell mondjam de kikívánkozik belőlem. :) oké most is akarok egy kicsi részt írni és meg is lesz tudom mert átalakítom egy kicsit mert ahogy eredetileg elterveztem azt nem igazán érzem jónak... ez egy kihívás is számomra végigcsinálni valamit tehát erős leszek! Csak figyeljetek! :) Egyenlőre meghúzom a tempót ( mert volt erre kérés, utalás) és írom azt ami jólesik XD Rem tetszik!

 Észre sem vettem és már erősen az év végét tapostuk, holnapután évzáró. Most bnőm táncóráján ülök fönn a nézőtéren. Nem szóltam neki, hogy eljövök de mivel azt mondta a többieknek, hogy ez az utolsó ezért elindultam lefelé a lépcsőn. Az ajtóban azonban megtorpantam. Az emberek nagy része már elszállingózott, megvártam amíg csak Fruzsi lesz bent és éppen léptem volna be a terembe amikor azt láttam, hogy picit elszámítottam magam, mert még Matias is bent volt, és nagyban nevetgéltek.. visszahúzódtam a lépcsőfordulóba, mikor kimentek a bejárati ajtón láttam, hogy kézen fogva sétálnak tovább. Leültem a lépcsőre miközben még egyik kezem mindig a korlátot markolászta. Asszem lemaradtam egy nagyon kicsit nemcsoda mondjuk nem sokat voltam az elmúlt időbe suliba.  Összefontam a kezeimet a térdeimen és ráhajtottam a fejemet. Elhanyagoltam a barátságunkat és most reméltem beszélhetünk majd egy kicsit, de nem úgy jött össze ahogy terveztem.
-Na téged is lehet látni? Minő megtiszteltetés!
- Ha ha-fülsértő volt a gúnyos hangja mégsem tellett tőlem többre.
-Már két hete együtt vannak- bámult továbbra is mereven a bejárati ajtót ahol nemrég távozott a gerlepár.
-És Te ezt honnan veszed?!- mentem á támadásba.
- Úgy, hogy Matiassal tök jó haverok vagyunk. De gondolom ezt sem tudtad..
-Nah jól van én léptem- keltem föl és hagytam is ott a sztárocskát.Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes nyári szellő, ami melebbbentette a hajamat. Nem mehettem sokat amikor feltűnt, hogy követ valaki.
Egy kanyarban hátrapillantottam és nem ért meglepetés a kilétét illetően.Engem nem érdekel hanem adja fel. Megszaporáztam a lépteimet és pillanatokon belül otthon voltam. Ide úgyse jöhet utánam. Mikor felértem a szobámba egyből a fürdő felé vettem a irányt. beállítottam a hideg vizet ami mint mindig most is segített érzéketlenné válni. Úgy döntöttem hajat is mosok így egy kicsit melegebbre állítottam a vizet majd néztem ahogy a vörös színű víz lefolyik a lefolyón. Igen mostanában sok mindennel próbálkoztam a hajfestés az egyik kedvencem ugyanis hetente  kb más és más lesz, amihez épp kedvem van... Miután végeztem dideregve léptem ki a zuhanyfülkéből és miután megtörölköztem a kedvenc alvóspólómat vettem fel éssietősen bebújtam a takaróm alá.
Mint mostanában elég gyakran jelen pillanatban sem akart álom jönni a szememre csak hánykolódtam órákon át. valamikor hajnalban zuhanhattam nyugtalan, álomtalan, zavaros alvásba.

*

 

Reggel nyúzottan keltem. Hál Istennek ma nincs semmi dolgom. Így nagyjából egész nap csak döglöttem. A másnap elég nehezen akart jönni de csak eljött. Mikor már mindenki a fehér ingében álldogált a tűző napon és az igazgatónő unalmas beszédét hallgatta elgondolkoztam azon, hogy a nyáron mit is akarok csinálni, mert ugyeahhoz semmi kedvem amit az utóbbi időben csináltam...ezért is határoztam úgy, hogy hosszú idő után végre megint kimozdulok egy kicsit a tanév végét megünneplendően minden évben elmegyünk buliznia a bandával szerencsére az egyik lány azért még nekem is dobott egy e-mailt, hogy melyik klub előtt találkozunk és hánykor. 

 

*

Pontosan érkeztem és miközben bementünk hallottam egy-két olyan rosszindulatú pletykát, hogy:" nézd csak ez meg mit keres itt vagy, hogy csak megjött már az esze"...stb de úgy gondolkoztam, hogy nem foglalkozom velük nehogy idő előtt elmenjen a kedvem az egésztől...Éjfélig egész jól elvoltunk, még Fruzsival is beszéltem egy kicsit,csak hát megláttam egy olyan személyt akit jelenleg a hátam közepére sem kívántam, és még amikor észrevételeztem, hogy felém tart na akkor rázott ki a hideg igazán....

Nah sztem ez egy kicsit eseménydúsabb rész lett mint az eddigiek! :) (tessék neki örülni XD) A kövi részt nem tom miko hozom, de majd igyekszem !Addig is jóccakát mindenkinek meg szép álmokat! Üdv: Orsolya1996 :)

Igen igen igen!! :D

Örömtelien jelenthetem be, hogy (mivel a számláló nem a blog nyitásakor indult) elértük az 500-as látogatottságot! *.* Ezt csakis nektek köszönhetem! Szóval nagyölelés és puszi mindenkinek aki valaha is benézett ide! :) Köszíííííí! :) Üdv: Orsolya1996

Apróság :)

Sziasztok! Tudom, hogy senki nem jelezte felém, hogy érdekelné én mégis felteszem a novellát. Előre szólok, hogy az eddigi vélemények alapján picit érthetetlen. Akinek kérdése van nyugodtan tegye majd fel válaszolni fogok rá! :) A sztori innentől kezdve felpörög egy kissé úgy döntöttem meghúzom a tempót! :) Rész szerintem szünetbe lesz legközelebb (csütörtöktől). De ne éljétek bele magatokat! Ugyanis jelenleg egy teljesen másfajta lázban égek köszönhetően az egyik lányismerősömnek akinek végtelenül hálás vagyok, mert miatta ismertem meg ezt a dolgot és ezúttal is egy hatalmas köszi!!! XD Nagyon régen éreztem már magam ilyen energikusnak! :) Szal a lényeg most nem tudok annyira Jussra koncentrálni, de a résszel igyekszem! :) Kárpótlásul pedig addig is itt van ez:                                                           Üdv: Orsolya1996

             Loyalty

                                Bertinek

 Valahol Puerto Ricoban, július 

-A nap egy órán belül felkel, menjetek haza!- mondja egy magas alak a sötétségben. Senki nem ellenkezik, hiszen mindenki fáradt. A motorok felzúgnak és a zene elhaló hangja egyre távolodik. Egy darabig még nézte Őket majd Ő is elhagyta az immáron kiürült utcát.

*

   Ceiba, hajnali 3 óra 47 perc

 A nap első sugarai már az utcán találtak egy fiatal nőt. Lefutott egészen a partig, úgy ahogy minden nap. Majd vissza, egy gyors zuhany és egy szegény reggeli után már fordult is ki szerény otthonából, majd a munkahelye, a rendőrség felé vette az irányt. Gyalog.

 Ez a város már ilyenkor sem alszik. Az utcákon az emberek tömege régóta igyekszik valahova. Piacra, ha ,,jó ember” esetleg munkába, de akadnak, akik csak úgy csapatokba verődve lógnak az utcákon.

 Beérve az épületbe egyenesen a saját irodájába ment. A portás már nem is csodálkozott, hogy ilyen hamar bent látja. Az utóbbi három évben, mióta itt dolgozott ez igazán megszokottá vált Tőle. Sokszor pedig a műszak lejárta után is bennmaradt, mintha a rendőrségen kívül nem is lenne élete. Tudta azonban azt is mindenki, hogy lelkiismeretesen végzi a Rá bízott munkát és az utolsó betűig le is, ellenőrzi azt, ami a kezén keresztülmegy. Néhány nappal ezelőtt számoltak fel egy feketepiacot - ami sajnos nem ritka errefelé- és még nem végzett a papírmunkával, ezért is jött be ilyen hamar.

 Kb. jó órával később mozgolódást hallott, majd látta amint néhány ember kezd szállingózni az épületbe, és az ügyeletesek mennek hazafele jelezvén, hogy eljött a műszakváltás ideje, vagyis a nyolc óra.

  Betta felállt a helyéről és a kész papírokkal a főnök irodája felé vette az irányt, akit az imént látott megérkezni. Miután kopogott belépett az irodába. Kellemes hűs levegő fogadta, valamint a főnöke szigorú ábrázata, akit még sose látott mosolyogni.

-         Itt van a jelentés a szerdai akcióról. - tette le az asztalra az iratot, amit a főnöke máris átfutott a szemével.

-         Jó lesz. Mint mindig. Bár most egy nappal később adta le. Péntek van. – Nem szabadkozott. Teljesen feleslegesnek tartotta, elmagyarázni, hogy mivel nem volt ott a helyszínen, mert Ő mióta itt van irodai munkát végez, és nem volt még terepen így az összes kint lévő kollégáját alaposan ki kellett faggatnia a történtekről, hogy pontos képet alkothasson. Az egyikkel pedig nem tudott rendesen szót érteni és ezért késett az irománnyal. Mindezt viszont nem kötötte a főnöke orrára. Úgy érezte ez fölösleges körülmény. - Mindazonáltal egy bajom van magával, már megint azelőtt jött be az irodámba, hogy engedélyt kapott volna rá!- kiabált vele már a végén.- Ez viszont nem befolyásolja azt, amit néhány napja elterveztem. Megüresedett egy hely a járőrök közt és azt akarom, hogy maga vegye át a helyét. Most pedig lóduljon ki az irodámból! - már a kilincsen volt a keze, amikor a főnöke még utána szólt: - Sok sikert… Minez járőr.

-         Köszönöm uram. - csukta be is maga után az ajtót.

Délre már mindenki tudta a legújabb pletykát miszerint a zöldfülűt előléptették. Néhány kollégája nem nagyon szívlelte Őt, mondván, hogy nő létére egy ilyen környéken mit keres a rendőrök közt. Ennek ellenére néhányan közülük odamentek hozzá gratulálni, és meghívták Őt ebédre mondván, hogy ünnepeljék meg a kinevezését. Két óra körül így a kis csapat el is ment egy közeli kis étterembe. A társalgás oldott hangulatban folyt és Betta huszonhárom éves fiatal kora ellenére igazán tájékozott volt. Jól hárította vagy éppen fejelte meg a kissé bántó vagy éppen vicces néha talán obszcén megjegyzéseket.

 A délután viszonylag csendben telt, csak egy incidens zavarta meg, miszerint egy nagykutya kocsiját ellopták az éj leple alatt. Betta nem mondta de, gyanította, hogy nem erről van szó, hanem az errefelé is igen népszerű illegális versenyen veszítette el. Az ilyen bejelentések kilencvenöt százalékában ez az eset áll fenn, és a többiek is biztosan tudják ezt. Miután ezt lerendezték, ismét csöndes volt a rendőrség épülete. Egészen estig. Akkor ugyanis felpörögtek az események.

-         Mindenki, aki elérhető üljön kocsiba!- ha valaki kívülállóként nézte volna az eseményeket, azt hihette volna az egész rendőrség megőrült. Mindenki rohangált és kiáltozott. Majd néhány perccel később felfegyverkezve és golyóálló mellényben futott a garázs felé. Betta Zyannal ment egy kocsiban. Villámgyorsan vezetett a férfi és mivel nem volt beszédes kedvében így kénytelen volt megkérdezni, hogy hova ez a nagy sietség.

-         Egy névtelen hívást kaptunk miszerint nem messze a parttól, éppen gyülekeznek az autók.

-         Verseny lesz?

-         Valószínűleg. – Betta elsápadt a Rá nehezedő emlékek súlya alatt.- Na ne vágj már ilyen fancsali képet! Nem minden járőr első napja ilyen izgi, ám! Nézett rá mosolyogva. Zyan. Még magyarázott valami olyasmit, hogy egy ilyen fogás minden rendőr álma, de Ő ezt nem így érezte.

Odaérvén a helyszínre már jó sok kocsi húzott elfele nagy port kavarva ezzel. A rendőrök felszólították az ottmaradottakat, hogy adják meg magukat. Erre a választ először egy, majd később milliónyi pisztoly hangja adta. A rend őrei sem voltak restek tüzet nyitni és pillanatok alatt éles golyózápor hangzavara verte fel a csöndes éjszakát.

-         Maradj a kocsiban! Ez parancs! - harsogta Zyan Bettának. A nő nem tudta meddig feküdt az üléseken összehúzott tagokkal, de mikor bekövetkezett a fülsüketítő csend lassan felemelte a tekintetét és körbenézett. Bár ne tette volna. Amit látott megrémisztette. Majd hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott a kocsiból és meglátván Tőle nem messze Zyant aki, a földön feküdt, odaszaladt hozzá és letérdelve megfogta a kezét. Nem gondolkozott ösztönből cselekedett. Ahogy ránézett még látta, ahogy mozog a szája és nagyon mondani akart valamit, de egy pillanattal később már szeme üresen meredt a semmibe. Látta amint egy hozzá közel álló alak furcsán méregeti, majd elkiáltja magát.

-         Mia!- a hang és a név hallatán furcsa érzések kerítették hatalmukba, de nem sokáig, mert egy éles fájdalom hasított a karjába és elsötétült körülötte a világ.

 Egy kórházban ébredt, amit néhány hét lábadozás után már el is hagyhatott. Első útja egyenesen a rendőrségre vezetett, a főnöke irodájába. Kopogott majd miután megkapta az engedélyt belépett.

-         Jó napot!

-         Milyen jó színben van ma Mirez! De nem megmondtam magának, hogy még egy darabig nem akarom magát idebent látni a történtek után?!

-         Éppen erről lenne szó… nos tudja én – vett egy nagy levegőt- Itt szeretném hagyni a rendőrséget.

-         Ezt vegyem úgy, hogy felmond?!

-         Igen.

-         Bátrabbnak hittem magát, Mirez járőr. Nem ilyen gyávának, aki az első nehézség után feladja … Biztos a döntésében? –nézett Rá nagyot sóhajtva.

-         Igen. Teljesen. – Nézett határozottan az előtte ülő emberre. Az emlékek kitisztázódtak a fejében, és erőt adtak ahhoz, hogy szembe nézzen a múltjával.

-         Ebben az esetben- nyújtotta a kezét, Betta pedig letette az asztalra a jelvényét és a fegyverét.

-         Viszlát, főnök. – fordult is meg.

-         Ha bármikor meggondolná magát…

-         Ne aggódjon! Nem fogom!- nézett vissza, és amikor kilépett az épületből végleg otthagyva azt, esküdni, mert volna, hogy megrándult a szája széle.

Puerto Rico, valahol Ceibától keletre, augusztus

-         Tehát amint mondtam, két nap múlva indul el a szállítmány délnek és itt- bökött rá egy bejelölt pontra a térképen - itt fogjuk megtámadni. Először is kell egy vérprofi szerelő…

-         Másodszor egy nagydumás, aki lefoglalja sofőrt…

-         Plusz kell még egy mindenes… - ekkor kivágódott az ajtó és mindenki a fegyveréhez kapott és a zaj forrása felé emelte a tekintetét, ahol egy vörös démon, egy régi ismerős állt.

-         Annak itt vagyok én. – szólalt meg. Mindenki a bandavezérre nézett, hiszen övé a döntő szó.

-         A családtagokat mindig szívesen látjuk. – mosolygott Rá melegen a nőre. - Isten hozott itthon! Mia…

Remélem tetszett! Ha van kérdés szívesen várom! Nem harapok! XD Szép napot mindenkinek! :)
U.i.: Nem nyertem ezzel semmit... Nah nem baj majd jövőre! :)