15. Rész

Meglepííí!!!
Nah gyors voltam?



  Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?

Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..

Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez  ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.

 Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
  A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.

Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.

  Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.

Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.

Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:

-Igen?

-Veled megyek.

-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem  Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....

-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?

-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?

-Miért? Baj?

-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.

-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.

-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.

-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.

-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.

-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.

15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.

Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.

Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996

14, Rész

Sziasztok itt a kövi rész!

    Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!

-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.

-Neked is látom felébredtél.

-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.

-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:

-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.

- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.

- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.

-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.

-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?

-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.

-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.

-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.

-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.

-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.

Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...

-Akkor elkísérsz engem a turnémra?


Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996

Sziasztok :)

Hát röstellem magam a nagy kihagyás miatt de nagyon el voltam havazva.. nyelvvizsga meg egyebek miatt jelenleg meg év végi hajrá van... De! jelentem már készül a kövi  rész nemsokára fenn lesz!
Addig is szép napot!
Üdvözlettel: Orsolya1996 :)