15. Rész

Meglepííí!!!
Nah gyors voltam?



  Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?

Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..

Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez  ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.

 Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
  A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.

Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.

  Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.

Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.

Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:

-Igen?

-Veled megyek.

-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem  Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....

-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?

-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?

-Miért? Baj?

-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.

-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.

-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.

-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.

-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.

-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.

15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.

Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.

Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996