2012. június 22., péntek

14, Rész

Sziasztok itt a kövi rész!

    Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!

-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.

-Neked is látom felébredtél.

-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.

-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:

-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.

- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.

- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.

-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.

-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?

-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.

-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.

-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.

-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.

-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.

Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...

-Akkor elkísérsz engem a turnémra?


Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése