17. Rész

Kárpótlásul :)  Szép napot mindenkinek! :)


Nemsokkal azután, hogy bekötöttem magam felszálltunk.Még sosem ültem repülőn, úgyhogy van bennem félsz rendesen. Nemsokkal később jelez a pocim, hogy kéne neki adni valamit. Így hát reménykedek benne, hogy már fel lehet kelni, és meglepetten veszem észre, hogy nem találom a vendéglátómat. Találomra elindulok az egyik irányba és csodák csodájára jön velem szembe.

-Mit szeretnél?-kérdi kedvesen.

-Éhes vagyok.

-Gyere.-fogja meg a kezemet és húz maga után. Néhány helyiséget elhagyva egy kis főzősarokszerűségnél lyukadunk ki.-Melegszendvics jó lesz?-ültet le egy székre.

-Ühüm.- és nézem ahogy ügyködik. Meglepődöm, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, holott nyugodtan megengedhetné magának, hogy személyzete legyen. Ezt meg is jegyzem neki mire csak elmosolyodik megint, (váh olyan édes a mosolya!).

-persze, csak jól esik valamit normálisat is csinálni. A főzést pedig kifejezetten szeretem és élvezem. Meg így tudom mit eszek, így senki nem tud belecsempészni olyat a kajámba  amitől bajom lenne. Viszont ha turnén vagyok akkor ez nem kivitelezhető, mivel olyankor alig állok a lábamon.-és megint ott a mosoly.

-Értem. Én is szeretek főzni-jegyzem meg csak úgy mellékesen.-köszönöm-néztem az ínycsiklandó elémtolt bőséges reggelimre-ez nagyon jó, pontosítok ez is nagyon jó sőt jobb mint a múltkori rántotta!-lelkendezek. Bár a finomságra az is közrejátszik, hogy nagyon éhes vagyok.

-Ugyan már nem olyan nagy dolog ez.-szerénykedik és mintha picit el is pirult volna. Mi a nagy Justin Bieber elpirult volna egy bóktól?? Nah ezt megjegyeztem  magamnak olyan kisfiús így. De neki nem említem meg biztos kínosan érintené. A reggelinket merthogy ő is eszik csak néha zavarjuk meg beszélgetéssel. Amikor végeztünk el akarnék mosogatni de Juss nem hagyja.

-Erre már tényleg van személyzet.

-Miért ez már nem normális dolog?

-De csak takarítani nem szeretek.A személyzet csináljon is valamit a pénzéért.- nevet fel, én viszont egy hatalmasat ásítok. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy kisbaba. Kaja után alvás van...

-Megmutatom hol tudsz aludni egy kicsit. Látom már ülve bealszol..

-Ne nevess ki! - durcázok be de azért engedelmesen kiskutya módjára követem. Egy takaros kis helységbe vezet valahol a gép vége felé. Csak egy nagy franciaágy van meg egy kis asztalka az ágy mellett amolyan éjjeliszekrény féle. intett, hogy nyugodtan dőljek le mire én leszedtem a cipőmet és bevackoltam magam a takaró alá. Justin csak elmosolyodott. Lehunytam a szemem és megpróbáltam ellazulni de nem ment. Minduntalan anyám hangját hallottam a szobájából a fényt láttam az ajtó alatt és éreztem, hogy nemsokára megint törik a mécses. Ajjaj így nem fogok tudni pihenni.

-Szükséged van még valamire?- kérdezi mikor a keze a kilincsen vanmár.

-Nem köszönöm. - mikor érzem, hogy kiment a szobából még a fulladási roham is rám jön a hirtelen rám szakadó érzelmektől ,mire elkezdek kegyetlenül köhögni. Na ne ilyet ötévesen csináltam utoljára mikor eltűnt a kedvenc játékom.. Egyre kevesebb levegő van a tüdőmbe és a köhögés miatt nem tudok lélegezni csak szenvedek. Nem emlékszem, hogy akkor mit csináltunk . Próbálom abbahagyni a köhögést, hoigy levegőhöz jussak de nem nagyon megy. Már nincs több ötletem amikor megérzek magam körül két kezet amik egy meleg testhez húznak szoros ölelésben tartva ott. Sokáig nem is hallottam, hogy mond valamit majd már hallottam de nem értettem. Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magamat, felmértem a helyzetet. Justin karjai közt ülök, aki a hátamat simogatja és mindenféle semmiségeket susog amik a megnyugvásomért unszolnak. Kifáradtan dőlök neki a mellkasának, mivel közben ülő helyzetbe keveredtünk. Egy párnát támasztott a hátam mögé majd kiment. Értetlenül néztem az immáron becsukódott ajtót. nem telt el sok idő és egy bögrével a kezében tért vissza.

-Ezt idd meg-nyomja a kezembe az italt ami forró tea. Hálásan nézek rá, majd szinte egy huzamra kiiszom a nagy részét és leteszem a mellettem lévő asztalra. Még mindig nagy kortyokban szedem a levegőt is de lassan teljesen visszaáll a normálisra. Lejjebb csúszom és újra alváshoz helyezkedek, bár már nem hiszem, hogy fogok is tudni.

-Sajnálom-mondom neki, mert úgy érzem mondanom kell neki valamit.

-Mégis mit?-néz rám értetlenkedve.

-Hogy gondot okoztam. Erre csak legyint majd tanácstalanul néz rám. Azt hiszem én értem. Így nem mer egyedül hagyni. megkönnyítem a dolgát.-Justin nem maradnál itt?- nézek rá boci szemekkel. Mire egy megkönnyebbült mosollyal szabadul meg a cipőjétől és mászik be mellém. Felkuncogok-Neked nem fura, hogy alig ismerjük egymást, de már másodszorra alszunk együtt?- nézek rá mosolyogva. Mire csak megforgatja a szemeit. Kidörgölöm a szememből a könnycseppeket amit az előbbi köhögőroham csalt a szemembe, majd lehunyom őket. Önkéntelenül is Justin mellkasához bújok majd legnagyobb meglepetésemre át is ölel. Nem baj most jól esik, és érzem így már el fogok tudni aludni, remélem a rémálmaimtól is megment.Az utolsó ami eljutott a tudatomig az a hajnal derengése volt Justin gépén.

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996

16. Rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)

A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:

-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.

-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.

Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra  a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint  később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.

Az eget kémlelem ami még mindig sötét  és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.

Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.

-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?

- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.

-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.

-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.

-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.

-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.

Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996  Jó éjt!