16. Rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)

A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:

-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.

-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.

Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra  a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint  később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.

Az eget kémlelem ami még mindig sötét  és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.

Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.

-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?

- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.

-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.

-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.

-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.

-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.

Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996  Jó éjt!