2,5. Rész

Hali megint én lennék!
Nah a részről annyit hogy nem is igazán az csak amolyan átvezetőféle..De a kövi rész nár a fejemben vanés hát ez egy picit utalhat rá .. de nem árulok el többet. :)
Orsolya1996

   Némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy a város legmenőbb klubjába megyek. Vigyázzatok merész leszek új élményre vágyok ezért egyedül megyek. A szüleim valamikor még délután leléptek egész hétvégére. Üzleti út azt mondták…

 Sokat gondolkoztam hajszárítás közben miután letusoltam, hogy mit vegyek fel végül úgy döntöttem, hogy előcsalogatom a vadabbik énemet és merész leszek.

 Egy vörös, flitteres, spagettipántos, miniruha mellett  döntöttem ami azért nem volt olyan rövid de azért a térdem fölé ért jóval. Csak anyáék meg ne lássanak ilyen ruhában..

 A hajamat felkötöttem két pálcikával úgy, hogy néhány tincs keretezte az arcomat. Egy laza ezüstös smink után a legjobb parfümönet fújtam magamra és egy icipici sarkú vörös cipőt választottam hozzá. Ha megasabb lenne nem bírnám benne sokáig én pedig hajnalig akartam ropni mint a táncparkett királynője. Fél kilenckor hívtam egy taxit és negyed órával később már a klub előtt álltam.

Jó éjt! :)

2. Rész

Sziasztok! Jó estét mindenkinek! Nah ígéretemhez híven itt a kövi rész Remélem tetszeni fog! De nem rizsázok többet...:)

 

    A nap első fele teljes kábulatban telt, mire feleszméltem már az ebédszünetben a menzán ültem a legjobb barátnőm társaságában és próbáltam beazonosítani az ehetetlen kaját, végül feladtam. Miután letettem az evőeszközt felnéztem a barátnőm arcára és már meg sem lepődtem ahogy az ajtót bámulta. Két hete csinálja ezt teljesen elnémul és figyeli az ajtót majd egyszer halkan felvisít és megragadja a kezem én kínomban próbálom elhúzni, hogy a vérkeringésem ép maradjon egy kisebb harc után sikerül is. Míg a fájós csuklóm dörzsölgetem azt nézem ahogy legyezgeti a kipirult arcát a kezeivel.

-         Olyan helyes és cuki és .. és

-         Miért nem mész oda hozzá?-kérdezem meg tőle sokadjára.

-         Ja és mégis mit mondjak neki?- néz rám szúrós szemmel mégis kíváncsian.

-         Mondjuk… Hali Fruzsi vagyok. Két hete téged bámullak minden egyes percben és ha nem látlak a barátnőmnek áradozok minden pillanatban rólad és  annyira éédes vagy..-nyújtom el a végét miután bokán rúg és nagyon csúnyán néz rám.

-         Na de most komolyan…?

-         Mit tom én kérdezd meg hogy érzi magát, megszokta-e már itt vagy kérdd meg, hogy meséljen neked a hazájáról Argentínáról. Most meg mi van ?-Kérdezem miután másodjára is bokán rúg az asztal alatt. A szemével int és látom, hogy imádata tárgya éppen a mi asztalunk felé tart.

-         Sziasztok! –köszön Matias.

-         Hello! Mi újság? –Kérdezem meg tőle.

-         Csak az szeretném kérni tőled, hogy meg tudnád mondani a matek tanárnőnek, hogy el kellett mennem, mert a papírjaim még mindig nincsenek rendben?

-         Persze!

-         Kösz-és megy tovább a haverjaival egy tőlünk távolabb eső asztalhoz ahol leülnek.

-         Ez meg mi volt? És és honnan ismered ez…  ti..-látom ahogy összevonja a szemöldökét, ajjaj ez csak rosszat jelenthet.

-         Állj! Stop! Egyszerre csak egy kérdés, és ne kezdj el kombinálni!- vágok a további szóáradata  elébe az amúgy is cserfes barátnőmnek .- Azért, hogy válaszoljak az előbbi kérdésedre, matekra járunk együtt és az első óráján véletlenül nekem jött és az összes cuccomat kiverte a kezemből… ennyi történet vége és túl sokat kért tőlem bocsánatot mondván, hogy az első nap nem akar ellenségeket gyűjteni..- Azt már nem említem meg neki, hogy mellettem is ül, mert a tanár oda ültette..  jó matekos lévén segítsek neki felzárkózni, mert attól még inkább kiakadna..- és mondam már, hogy bár helyesnek találom egyrészt nem kezdenék vele másrészt te hajtasz rá úgyhogy nekem tabu.-utalok vissza egy évekkel ezelőtti csúnya esetre amikor mindkettőnknek ugyanaz a srác jött be és hát…gondolhatjátok.

-         Akkor jó.- Nyugodik meg majd meghalljuk a csöngőt és felrohanunk a terembe osztályfőnökire.

Hála Istennek péntek utolsó óra már pihentető de a hátulütője a dolognak az, hogy nem lehet fegyelmezni. Az óra vége fele a tanárnő mégis síri csendet tud varázsolni a bejelentésével.

      - Hétfőn új osztálytársatok érkezik, ő egyébként magántanuló de néhány hétig szeretne megint normális diák lenni. Arra kérlek titeket, hogy legyetek kedvesek vele! – Kiabálja túl az osztályt a tanárnő, mivel kicsengettek és mindenki ezerrel rohan haza. Egy rövid látogatás után a szekrényemnél én is indulok, és péntek lévén az esti bulit tervezgetem, hogy ezúttal hova menjen a banda. Mire kiérek a kapun már el is felejtem a tanárnő szavait…

Szép álmokat Nektek! :) Sietek a kövivel! :)

1. Rész

Jó estét mindenkinek! Nah ez is elérkezett.. Megjött az első rész! Nem tudom mikor fogom folytatni remélem, hogy már holnap. Amint látszik egy kicsit misztikus a sztori de ez a tulajdonsága majd csak később fog visszatérni most teljesen hétköznapi dolgok fognak jönni... De egyenlőre most nem a karok többet elárulni! :)  Ha valaki olvassa a történetet kérem adjon életjelet magáról! (komi:)) Jó szórakozást!
Üdv: Orsolya1996

    Hajnal gyorsan közeledett.. már láttam az ég alján a napot derengeni de még nem akartam elmenni. A patak vize lágyan mosta lábamat és a szél csendesen fújdogálta a fehér ruhám szakadt alját. Ideje lenne visszaindulnom a faluba, igazából még nem akartam hazamenni vissza oda ahol már nincs nyugodtság harmónia és béke. Ahol rohan mindenki de hát lejárt a 4 nap szabadságom. Ez van.

  Már messziről láttam a füstöt és tudtam nem lehet más csak a templom. A macskaköves utcákon futottam, a csupasz talpam teljesen átfázott ahogy egyre gyorsabban futottam a főtér felé. A kezeimmel a ruhámat markolásztam mert valamibe kapaszkodnom kellet erős zihálásom közepette, már éreztem annak a hatását hogy nem ebbe a korba tartozom.

Hát igen egy kis kiruccanás az 1800-as évekbe nem mindennapi dolog de hát… A templomban lévő kapun keresztül nem  mehetek, mert itt most túl sok ember nyüzsög, tehát marad a tartalék kapu.

 Ahogy megfordultam, hogy elinduljak a város széle felé feltűnt pár alak. Nem volt rajtuk semmi kirívó csupán az , hogy míg mindenki a templom felé szaladt segíteni vagy bámészkodni ők pont az ellenkező irányba mentek.. Az egyik, talán a legfiatalabbik visszanézett és szemünk egymásba kapcsolódott. Az a mélybarna szempár, életemben nem láttam még olyan csodálatosat, se olyan furcsát mintha nem ide tartozott volna, majd tekintetem a kezében lévő -számomra kivehetetlen- tárgyra siklott. Mikor észrevette, hogy azt nézem  tekintete megváltozott hidegséget és bizalmatlanságot sugárzott és egy cseppnyi gyűlöletet . Nem foglalkoztam vele különösebben. Odahajolt az egyik társához és súgott valamit a fülébe mire amaz szintén rám emelte a tekintetét, majd elnyelte őket a térre tóduló tömeg. Mindebből én már semmit nem vettem észre mivel lekötött a saját problémám…

  A bibi az hogy kb van két percem van még  különben  itt ragadok, az átjáró meg a város végén van. Összeszedtem minden maradék erőmet és úgy Istenigazából rohanni kezdtem. Ahogy megláttam a fehér függönyt, a romos épület közt megkönnyebbülten léptem át a saját időmbe..

  A reggeli nap fénye bántón sütött a szemembe. Az álombéli időutazásba az a jó hogy a valós idődből nem vesz el semennyit se, az meg ráadás, hogy a töri esszém legalább korhű lesz. Gyorsan felkeltem kicsoszogtam a  fürdőbe rendbe szedtem magam felöltöztem. A szobámba lehuppantam a gépem elé begépeltem, anyu szobájába kinyomtattam és bevágtam a táskámba.

 Reggeli után táskástól, uzsonnástól egy „ szia anyu elmentem majd valamikor délután jövök aput üdvözlöm”-mel váltam el. Kiléptem a ház kapuján és elindultam a suli felé.

Nah ennyi lenne mára...  Jó éjt!

:)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Üdv: Orsolya1996

Elnézést....

Hali! Na sajna a hétvégém nem úgy jött össze ahogy akartam.... Remélem megbocsátotok. :) Azt tervezem, hogy szünetben (csütörtöktől) elárasztalak benneteket sok kis résszel..:) Addig is türelem! :)
Orsolya1996

Jó estét mindenkinek! Arra gondoltam hogy egy régi novellámat ( amit versenyre írtam ) felteszem ide. Remélem tetszeni fog! :) ( figyelmeztetés: szomorú)A beígért sztoriból hétvégén várható rész! :)                          Orsolya1996

Harangzúgás

Prológus

A lágy őszi szél szelíden fútta a magas fák ormát. A réten a kései virágok szárai szelíden hajladoztak az alkonyban.

A távolban egy fiú és egy lány fut a tó partja felé, ott a fiú letérdel a lány elé és megkéri a kezét, a lány boldog igennel felel és a kecses gyűrű az ujjára, kerül.

A fiú fölkel, magához öleli a lányt, majd szerelmes csókot lehel ajkaira.

Néhány hónappal később…

A kora tavaszi napon még hó fedi a tájat.

A templomban egy lány tart az oltár felé, hogy örök hűséget fogadjon, élete szerelmének.

Mikor mindketten megjelennek a templom kapujában, tisztán látszik arcukon ugyanaz az érzelem.

Boldogok.

A templom harangja elüti a tizenkettőt.

A fiatal pár élete egy új szakaszba lépett.

*

A lány évekkel később súlyos gondokkal a vállán, áll azon a helyen ahol minden elkezdődött.

A városháza báltermében a falak ugyanazok, a berendezés hasonlít, az emberek mások, mint akkor, ott a bál alkalmával.

Ez a rendezvény más, itt nem a jó szándék, a segíteni akarás érződik a levegőben, hanem a kapzsiságé, az önkényé, a hatalomvágyé.

Ott áll és nézi a kavargó tömeget. A kezében egy pohár, amit azért vett fel, hogy lefoglalja magát, és ne tűnjön fel senkinek keze remegése. Ő maga sem tudja, hogy lelki bánata vagy fizikai oka miatt remeg inkább a keze. Csak egy embert figyelt, pontosabban egy férfit.

A férjét. Nézte és a délelőtti jelenet járt a fejében...

Néhány hónapja már érzi a férjén, hogy valami baj van. Ez miatt Ő is rosszul érzi magát. Fél, hogy Ő az oka Ura szomorúságának, hogy az a férfi, akit a saját életénél is jobban, sokkal jobban szeret miatta szenved.

Összeszedi a bátorságát és megkérdezi, a saját gondjai nem érdeklik, hiszen nem önmagáért, hanem a fiúért él. Mikor a szemébe mondja válni akar, mert már mást szeret akkor az asszony arca éveket látszik öregedni, de egy pillanat alatt összeszedi magát és egy fakó mosolyt erőltet az arcára.

Megnyugodott valahol érezte a maga igazának keserű beteljesülését. Tudta, igen sejtette, de remélte nem jön el ez a nap, ez, melytől tartott, de csak egy kicsit, hiszen a lelke mélyén, a legmélyén mindig is érezte, hogy eljön a perc, amikor az a fiú, akiért a város odavolt, megelégeli, hogy egy egyszerű lány mellett élje napjait. Olyan mellett, aki neki nem tud nyújtani semmi különlegeset. Mindig érezte, hogy egy napon véget ér az álom és elküldi őt maga mellől. A lány nem tehet semmit, nincs halálos érve a maradásra, csak az van neki, ami eddig is volt, és amit most az ura kevésnek talált.

A kavargó tömeg egyre elviselhetetlenebb lesz és érzi, nem fogja sokáig bírni. A férje nincs mellette, pedig most mindennél nagyobb szüksége lenne rá. Azt mondta neki vége, de csak akkor kezdi el a válást, ha a jelenlegi üzleti szerződést már megkötötték, mert akikkel tárgyal nagycsaládos emberek és talán rossz felé befolyásolná a tárgyalások menetét az, ha kiderülne, hogy válófélben van. Tehát addig játszani kell. Azt viszont nem érti, hogy a férje miért nem lett boldogabb, amikor Ő nem panaszkodott, hanem szótlanságával beleegyezett az Ő akaratába.

Érezte, hogy eddigi boldogsága hogyan hullik egyenként, darabokra.

Az áldott állapotának sem tud kellőképpen örülni. Nem is tud más róla csak Ő maga. Mindig is nagy családot szeretett volna, hiszen egyke volt. Tudta milyen rossz egyedüli gyerekként felnőni. Testvérek nélkül. Az orvos azt is megmondta, nincs rá esély, hogy túlélje a szülést, de a komplikációk miatt már nem csak az állapota tüneteinek hatása súlyosbodik drámaian, de félő ,hogy hamarosan belehal.

Ha elveszik a kicsit, talán nyer időt, de a betegsége így is előbb vagy utóbb legyőzi. Ő pedig még gondolni sem akart arra, hogy megölje egyetlen gyermekét. Nagy érzelmi teher ez számára. Most kellene a legjobban, hogy mellette álljon valaki, de az utolsó ember ma délelőtt mondott Istenhozzádot neki.

Még mindig Őt figyeli. Majd a szíve nagyot dobban. A férje kérdőn ránéz, elindul feléje, s felkéri a következő keringőre. Elfogadja s vele, táncol. Boldogan simul férje ölelő karjaiba, bár tudja ezek a karok már máséi, nem az övéi. Felnéz az arcára és rámosolyog. Csokoládébarna szemei még mindig ugyanolyan gyönyörűek, mint akkor éjjel.

Az érzés akkor kezdődött, majd gyökeret vert, nőttön-nőtt, végül kiteljesedett. Szerelem, házasság, gyerekek, a legszebb szavak a női életben. Mindig is szeretni fogja a férjét, mindig. Halálosan. Örökre.

Gyengül a lába, érzi nemsokára összecsuklik, a külvilág kezd elhalványulni, a talaj kicsúszni, a falak elmosódni látszanak, és egy nő összeesik. Egyenesen a férje karjaiba.

Rémült kiáltások, suttogások, találgatások, hogy mi történhetett. De az asszony csak a férje arcát látja, csokoládébarna szemeit, hosszú fonott, fekete haját. S egyetlen szó hagyja el ajkát, mit férjéhez intéz: Szeretlek… Majd lehunyja szemét és nem nyitja ki többé.

Epilógus

Egy varjú kiált fel a sötét égboltra, keservesen. Egy bagoly huhogása hallatszik, s tücskök késő éji koncertje, a távolban. A teremben síri csönd, és hallgatás van. A főtéren a templom harangja elüti az éjfélt.

Előzetes...

Nah sok gondolkodás után arra jutottam hogy megírom az egyik JB-s történetemet csaka történet tetőpontja körüli részek tiszták és a történet elején még finomítani kell de remélem hétvégén már fel tudom tenni az első részt. Egy a "szerel(m)emért mindent" sztorit szeretnék írni.Remélem majd tetszeni fog! :) Még annyit szeretnék , hogyha ráérek egy-egy apró életjelet ( majdnem) minden nap fogok szerintem írni... Jó éjt mindenkinek! Orsolya1996

Hali!

Jelentem élek és végre elég bátornak érzem magam ahhoz, hogy saját blogot nyissak ... majd meglátom mire megyek. :) nagyon próbálkozok majd ám! Úgyhogy tessék drukkolni! By: Orsolya1996