Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! :)
(U.i.: az új fejiből kb. egy bekezdés van meg... nehéz szülés... de iparkodom! :) puszi mindenkinek! :) )
2012. december 31., hétfő
2012. augusztus 27., hétfő
17. Rész
Kárpótlásul :) Szép napot mindenkinek! :)
Nemsokkal azután, hogy bekötöttem magam felszálltunk.Még sosem ültem repülőn, úgyhogy van bennem félsz rendesen. Nemsokkal később jelez a pocim, hogy kéne neki adni valamit. Így hát reménykedek benne, hogy már fel lehet kelni, és meglepetten veszem észre, hogy nem találom a vendéglátómat. Találomra elindulok az egyik irányba és csodák csodájára jön velem szembe.
-Mit szeretnél?-kérdi kedvesen.
-Éhes vagyok.
-Gyere.-fogja meg a kezemet és húz maga után. Néhány helyiséget elhagyva egy kis főzősarokszerűségnél lyukadunk ki.-Melegszendvics jó lesz?-ültet le egy székre.
-Ühüm.- és nézem ahogy ügyködik. Meglepődöm, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, holott nyugodtan megengedhetné magának, hogy személyzete legyen. Ezt meg is jegyzem neki mire csak elmosolyodik megint, (váh olyan édes a mosolya!).
-persze, csak jól esik valamit normálisat is csinálni. A főzést pedig kifejezetten szeretem és élvezem. Meg így tudom mit eszek, így senki nem tud belecsempészni olyat a kajámba amitől bajom lenne. Viszont ha turnén vagyok akkor ez nem kivitelezhető, mivel olyankor alig állok a lábamon.-és megint ott a mosoly.
-Értem. Én is szeretek főzni-jegyzem meg csak úgy mellékesen.-köszönöm-néztem az ínycsiklandó elémtolt bőséges reggelimre-ez nagyon jó, pontosítok ez is nagyon jó sőt jobb mint a múltkori rántotta!-lelkendezek. Bár a finomságra az is közrejátszik, hogy nagyon éhes vagyok.
-Ugyan már nem olyan nagy dolog ez.-szerénykedik és mintha picit el is pirult volna. Mi a nagy Justin Bieber elpirult volna egy bóktól?? Nah ezt megjegyeztem magamnak olyan kisfiús így. De neki nem említem meg biztos kínosan érintené. A reggelinket merthogy ő is eszik csak néha zavarjuk meg beszélgetéssel. Amikor végeztünk el akarnék mosogatni de Juss nem hagyja.
-Erre már tényleg van személyzet.
-Miért ez már nem normális dolog?
-De csak takarítani nem szeretek.A személyzet csináljon is valamit a pénzéért.- nevet fel, én viszont egy hatalmasat ásítok. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy kisbaba. Kaja után alvás van...
-Megmutatom hol tudsz aludni egy kicsit. Látom már ülve bealszol..
-Ne nevess ki! - durcázok be de azért engedelmesen kiskutya módjára követem. Egy takaros kis helységbe vezet valahol a gép vége felé. Csak egy nagy franciaágy van meg egy kis asztalka az ágy mellett amolyan éjjeliszekrény féle. intett, hogy nyugodtan dőljek le mire én leszedtem a cipőmet és bevackoltam magam a takaró alá. Justin csak elmosolyodott. Lehunytam a szemem és megpróbáltam ellazulni de nem ment. Minduntalan anyám hangját hallottam a szobájából a fényt láttam az ajtó alatt és éreztem, hogy nemsokára megint törik a mécses. Ajjaj így nem fogok tudni pihenni.
-Szükséged van még valamire?- kérdezi mikor a keze a kilincsen vanmár.
-Nem köszönöm. - mikor érzem, hogy kiment a szobából még a fulladási roham is rám jön a hirtelen rám szakadó érzelmektől ,mire elkezdek kegyetlenül köhögni. Na ne ilyet ötévesen csináltam utoljára mikor eltűnt a kedvenc játékom.. Egyre kevesebb levegő van a tüdőmbe és a köhögés miatt nem tudok lélegezni csak szenvedek. Nem emlékszem, hogy akkor mit csináltunk . Próbálom abbahagyni a köhögést, hoigy levegőhöz jussak de nem nagyon megy. Már nincs több ötletem amikor megérzek magam körül két kezet amik egy meleg testhez húznak szoros ölelésben tartva ott. Sokáig nem is hallottam, hogy mond valamit majd már hallottam de nem értettem. Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magamat, felmértem a helyzetet. Justin karjai közt ülök, aki a hátamat simogatja és mindenféle semmiségeket susog amik a megnyugvásomért unszolnak. Kifáradtan dőlök neki a mellkasának, mivel közben ülő helyzetbe keveredtünk. Egy párnát támasztott a hátam mögé majd kiment. Értetlenül néztem az immáron becsukódott ajtót. nem telt el sok idő és egy bögrével a kezében tért vissza.
-Ezt idd meg-nyomja a kezembe az italt ami forró tea. Hálásan nézek rá, majd szinte egy huzamra kiiszom a nagy részét és leteszem a mellettem lévő asztalra. Még mindig nagy kortyokban szedem a levegőt is de lassan teljesen visszaáll a normálisra. Lejjebb csúszom és újra alváshoz helyezkedek, bár már nem hiszem, hogy fogok is tudni.
-Sajnálom-mondom neki, mert úgy érzem mondanom kell neki valamit.
-Mégis mit?-néz rám értetlenkedve.
-Hogy gondot okoztam. Erre csak legyint majd tanácstalanul néz rám. Azt hiszem én értem. Így nem mer egyedül hagyni. megkönnyítem a dolgát.-Justin nem maradnál itt?- nézek rá boci szemekkel. Mire egy megkönnyebbült mosollyal szabadul meg a cipőjétől és mászik be mellém. Felkuncogok-Neked nem fura, hogy alig ismerjük egymást, de már másodszorra alszunk együtt?- nézek rá mosolyogva. Mire csak megforgatja a szemeit. Kidörgölöm a szememből a könnycseppeket amit az előbbi köhögőroham csalt a szemembe, majd lehunyom őket. Önkéntelenül is Justin mellkasához bújok majd legnagyobb meglepetésemre át is ölel. Nem baj most jól esik, és érzem így már el fogok tudni aludni, remélem a rémálmaimtól is megment.Az utolsó ami eljutott a tudatomig az a hajnal derengése volt Justin gépén.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Nemsokkal azután, hogy bekötöttem magam felszálltunk.Még sosem ültem repülőn, úgyhogy van bennem félsz rendesen. Nemsokkal később jelez a pocim, hogy kéne neki adni valamit. Így hát reménykedek benne, hogy már fel lehet kelni, és meglepetten veszem észre, hogy nem találom a vendéglátómat. Találomra elindulok az egyik irányba és csodák csodájára jön velem szembe.
-Mit szeretnél?-kérdi kedvesen.
-Éhes vagyok.
-Gyere.-fogja meg a kezemet és húz maga után. Néhány helyiséget elhagyva egy kis főzősarokszerűségnél lyukadunk ki.-Melegszendvics jó lesz?-ültet le egy székre.
-Ühüm.- és nézem ahogy ügyködik. Meglepődöm, hogy milyen otthonosan mozog a konyhában, holott nyugodtan megengedhetné magának, hogy személyzete legyen. Ezt meg is jegyzem neki mire csak elmosolyodik megint, (váh olyan édes a mosolya!).
-persze, csak jól esik valamit normálisat is csinálni. A főzést pedig kifejezetten szeretem és élvezem. Meg így tudom mit eszek, így senki nem tud belecsempészni olyat a kajámba amitől bajom lenne. Viszont ha turnén vagyok akkor ez nem kivitelezhető, mivel olyankor alig állok a lábamon.-és megint ott a mosoly.
-Értem. Én is szeretek főzni-jegyzem meg csak úgy mellékesen.-köszönöm-néztem az ínycsiklandó elémtolt bőséges reggelimre-ez nagyon jó, pontosítok ez is nagyon jó sőt jobb mint a múltkori rántotta!-lelkendezek. Bár a finomságra az is közrejátszik, hogy nagyon éhes vagyok.
-Ugyan már nem olyan nagy dolog ez.-szerénykedik és mintha picit el is pirult volna. Mi a nagy Justin Bieber elpirult volna egy bóktól?? Nah ezt megjegyeztem magamnak olyan kisfiús így. De neki nem említem meg biztos kínosan érintené. A reggelinket merthogy ő is eszik csak néha zavarjuk meg beszélgetéssel. Amikor végeztünk el akarnék mosogatni de Juss nem hagyja.
-Erre már tényleg van személyzet.
-Miért ez már nem normális dolog?
-De csak takarítani nem szeretek.A személyzet csináljon is valamit a pénzéért.- nevet fel, én viszont egy hatalmasat ásítok. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy kisbaba. Kaja után alvás van...
-Megmutatom hol tudsz aludni egy kicsit. Látom már ülve bealszol..
-Ne nevess ki! - durcázok be de azért engedelmesen kiskutya módjára követem. Egy takaros kis helységbe vezet valahol a gép vége felé. Csak egy nagy franciaágy van meg egy kis asztalka az ágy mellett amolyan éjjeliszekrény féle. intett, hogy nyugodtan dőljek le mire én leszedtem a cipőmet és bevackoltam magam a takaró alá. Justin csak elmosolyodott. Lehunytam a szemem és megpróbáltam ellazulni de nem ment. Minduntalan anyám hangját hallottam a szobájából a fényt láttam az ajtó alatt és éreztem, hogy nemsokára megint törik a mécses. Ajjaj így nem fogok tudni pihenni.
-Szükséged van még valamire?- kérdezi mikor a keze a kilincsen vanmár.
-Nem köszönöm. - mikor érzem, hogy kiment a szobából még a fulladási roham is rám jön a hirtelen rám szakadó érzelmektől ,mire elkezdek kegyetlenül köhögni. Na ne ilyet ötévesen csináltam utoljára mikor eltűnt a kedvenc játékom.. Egyre kevesebb levegő van a tüdőmbe és a köhögés miatt nem tudok lélegezni csak szenvedek. Nem emlékszem, hogy akkor mit csináltunk . Próbálom abbahagyni a köhögést, hoigy levegőhöz jussak de nem nagyon megy. Már nincs több ötletem amikor megérzek magam körül két kezet amik egy meleg testhez húznak szoros ölelésben tartva ott. Sokáig nem is hallottam, hogy mond valamit majd már hallottam de nem értettem. Mikor úgy ahogy rendbe szedtem magamat, felmértem a helyzetet. Justin karjai közt ülök, aki a hátamat simogatja és mindenféle semmiségeket susog amik a megnyugvásomért unszolnak. Kifáradtan dőlök neki a mellkasának, mivel közben ülő helyzetbe keveredtünk. Egy párnát támasztott a hátam mögé majd kiment. Értetlenül néztem az immáron becsukódott ajtót. nem telt el sok idő és egy bögrével a kezében tért vissza.
-Ezt idd meg-nyomja a kezembe az italt ami forró tea. Hálásan nézek rá, majd szinte egy huzamra kiiszom a nagy részét és leteszem a mellettem lévő asztalra. Még mindig nagy kortyokban szedem a levegőt is de lassan teljesen visszaáll a normálisra. Lejjebb csúszom és újra alváshoz helyezkedek, bár már nem hiszem, hogy fogok is tudni.
-Sajnálom-mondom neki, mert úgy érzem mondanom kell neki valamit.
-Mégis mit?-néz rám értetlenkedve.
-Hogy gondot okoztam. Erre csak legyint majd tanácstalanul néz rám. Azt hiszem én értem. Így nem mer egyedül hagyni. megkönnyítem a dolgát.-Justin nem maradnál itt?- nézek rá boci szemekkel. Mire egy megkönnyebbült mosollyal szabadul meg a cipőjétől és mászik be mellém. Felkuncogok-Neked nem fura, hogy alig ismerjük egymást, de már másodszorra alszunk együtt?- nézek rá mosolyogva. Mire csak megforgatja a szemeit. Kidörgölöm a szememből a könnycseppeket amit az előbbi köhögőroham csalt a szemembe, majd lehunyom őket. Önkéntelenül is Justin mellkasához bújok majd legnagyobb meglepetésemre át is ölel. Nem baj most jól esik, és érzem így már el fogok tudni aludni, remélem a rémálmaimtól is megment.Az utolsó ami eljutott a tudatomig az a hajnal derengése volt Justin gépén.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. augusztus 26., vasárnap
16. Rész
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)
A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:
-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.
-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.
Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.
Az eget kémlelem ami még mindig sötét és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.
Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.
-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?
- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.
-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.
-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.
-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.
-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.
Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996 Jó éjt!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni :(...
Jó olvasást! :)
A motor monoton zúgásán kívül nem hallatszott más az autóban egy jó darabig, végül hosszas hallgatás után megszólalt:
-Tudod nem igazán hittem el, hogy nem akarsz átverni, még mikor befordultam az utcátokba se... De Te ott ültél a lépcsőn. Ez a hajnali kirohanás pedig hirtelen döntésre utal ami nem jellemző rád. már amennyire ismerlek.-ő jobban ismer mint én magamat- Csak nincs valami baj?-és bele a közepébe..Mondhatnám neki azt, hogy nem nincs minden rendben van, de ha már volt olyan szíves elhozni magával és a továbbiakban viselnie kell a szeszélyes énemet a hangulatváltozásaimmal-és ezt remélhetőleg majd jól csinálja, én meg igyekszem- megérdemli azt, hogy ne nézzem palira és ne hazudjak.
-Baj éppen az van csak nem karok róla beszélni-gondolkozok el egy picit-nem ez gy nem pontos, nem tudok róla beszélni.-igen ez így fedi a a valóságot. -Nem volt otthon maradásom.-enné többet nem tudok kinyögni, majd beáll közénk ismét a csönd. Az arcára nézek amin látszik, hogy megértette jelenleg nem akarok erről több szót ejteni.
Néhány újabb csöndben töltött perc után megszólalt a mobilja. Gyors szóváltás következett majd egy kis cifra káromkodás is elhagyta szép ajkait, felém fordulva csak annyit közölt, hogy baleset történ és nem tudunk arra a reptérre menni amelyikre tartunk. de nem teketóriázott sokat, éles kanyart vett és lefordult egy olyan bekötőútra ami mellet nem rég jöttünk el. Mint később megtudtam egy másik reptérre megyünk ahova addig átviszik Justin gépét is.
Az eget kémlelem ami még mindig sötét és nem látni rajta a csillagokat. Hosszasan bámultam kifelé amikor megéreztem kezét az enyémeken amiket az ölemben pihentettem. Jé észre se vettem, hogy miközben jártattam az agyam, ökölbe szorítottam őket. Rápillantok mire egy bátorító mosolyt küld felém. Hálás vagyok érte.
Nem telik bele sok időbe és megállunk egy kisebb reptéren. Justin váltott néhány szót pár emberrel akiket én valamiféle személyzetnek néztem.
-Azt mondták nemsokára elfoglalhatjuk a gépet. Szeretnél addig valamit?
- Merre találom a mosdót?- majd miután egy kisebb épület felé mutat én el is indulok. Eddig négyszer fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, de még mindig nem sikerült rendezni a vonásaimat és már kétszer el is pityeredtem. Hajjaj, nehezebb lesz mint gondoltam, ülök le az egyik pultszerűségre. Nem vettem észre az idő múlását csak arra eszméltem fel, hogy valaki hozzáér a vállamhoz.
-Rose minden rendben?-hallom meg a hangját közvetlenül mellettemről (van ilyen szó?) mire felnéztem rá. Az ezt követő arckifejezését nem tudnám leírni.
-Tudom szánalmasan festek.-utalok itt arcomra ami biztos gyönyörű lehet a karikás szemeimmel.
-Mennünk kell.-nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a pultról, de én figyelmen kívül hagyva ezt huppanok le a helyemről, majd a következő mozdulatommal már esek is el, ha Justin nem tartana meg majd az egyszerűség kedvéért felkap az ölébe, mert amikor megpróbáltam lábra állni lépéseim még egész bizonytalanok voltak, úgy mint én magam is. nem hadakoztam vele, hogy ugyan ne röhögtessük ki magunkat tegyen már le, mert nem vagyok már óvodás.. Jól esett a törődése.
-Aggódtam érted. Már egy jó ideje eltűntél-mondja mialatt az időközben előállt magángépe felé cipel. Magamban köszönömöt rebegek, majd a valóságban csak átkarolom a nyakát, hogy biztosan ne ejtsen el, bár meglepően erős és kap tőlem egy icipici puszit a arcára. Ezen csak elmosolyodik.-A cuccaidat már felhozták a gépre-mondja majd lerak egy kényelmes székre.-Nemsokára indulunk. A felszállás alatt kénytelen leszel bekötni magadat szóval addig itt maradsz.-támaszkodik meg a karfákon.- De ha felszálltunk akkor van egy kényelmes ágy az egyik szobában. Ott aludhatsz majd pár órát amint látom az éjjel nem valami sokat sikerült. -meghatnak a szavai pont erre van most szükségem, hogy valaki odafigyeljen rám, egy kis gondoskodásra.
Köszönöm, hogy elolvastad! :) A következő rész címe: Hajnal a gépen
Üdvözlettel: Orsolya1996 Jó éjt!
2012. július 30., hétfő
Sziasztok!
Igen jól látjátok ismét van életjel! Most értem haza eddig nem igazán voltam itthon az elmúlt hónapban...
Most is sok dolgom lesz de már ezerrel dolgozok a kövi részen! :) Szal kitartás!
Szép estét és jóccakát minenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Most is sok dolgom lesz de már ezerrel dolgozok a kövi részen! :) Szal kitartás!
Szép estét és jóccakát minenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. június 24., vasárnap
15. Rész
Meglepííí!!!
Nah gyors voltam?
Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?
Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..
Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.
Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.
Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.
Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.
Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.
Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:
-Igen?
-Veled megyek.
-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....
-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?
-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?
-Miért? Baj?
-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.
-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.
-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.
-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.
-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.
-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.
15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.
Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.
Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Nah gyors voltam?
Mikor becsuktam utána a bejárati ajtót még hosszan bámultam a koromfekete autó után amivel elment. A zavart amit okozott a fejemben még órákkal később sem tudtam rendbe rakni. Menjek? Ne?
Addig gondolkozhattam a kanapén, hogy már rendesen benne jártunk az éjszakában a tv -ben már csak a hangyák háborúját adták. Nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és a takarót visszatéve a helyére a szobám felé vettem az irányt, persze csak azután miután megtaláltam a távirányítót és kikapcsoltam. A fürdőszobámban már csak a hangulatvilágítás égett. Ilyen későn már erősen bántották a szemem a nagyobb fények. Szerettem a félhomályt..
Miközben folyattam magamra a kellemesen hűvös vizet, gondolkodtam.
A fejemben listát készítettem arról, hogy miért menjek vele és miért nem. Az igaz volt, hogy nem igazán bíztam benne nem ismertem és féltem ettől az egész kialakult szituációtól arról nem is beszélve, hogy ha vele mennék tulajdonképpen egész Európát be kéne utaznunk bár ez ugyanezen ok miatt csábított is ez a lehetőség. Mindig is szerettem volna beutazni a világot csak sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom valósággá is válhat. Aztán még ott volt a dolog másik fele is nem hiszem, hogy anyumék elengednének ilyen hosszú időre.
Egy hatalmas törülközőbe becsavarva másztam be az ágyamba egy alapos fogmosás után.
A sok gondolkodásnak hála hamar elaludtam.
Álmomban egyedül voltam és bár nem féltem szokatlanul furcsa érzés kerített hatalmában ami nem volt feltétlenül rossz csak ..félelmetes és rémisztő.
Halk motoszkálásra ébredtem ami a bejárati ajtó felől jött. Óvatosan kimásztam az ágyamból és a véletlen rajtam maradt törcsit lecseréltem egy köntösre amit a székemen találtam. Gondoltam anyu ért haza és mivel napok óta nem láttam most legalább köszönök neki.
Hát igen abban nem tévedtem, hogy anya ért haza de sajnos a többi már nem igazán tetszett az agyam nem igazán akarta felfogni amit látott.
Az utóbbi időben már megtanultam magam kontrollálni így vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak és már nyomkodtam is a gombokat a telómon miközben egy meglehetősen nagy bőröndbe vágtam be a cuccokat amikre szükségem lehet a nyáron. A telefont a harmadik csörgésre felvette valaki és viszonylag éberen szólt bele:
-Igen?
-Veled megyek.
-Oké. -hallom a hangján, hogy örül.- De még most lesz egy-két koncertem Európa előtt.Vagy netántán nem akarnál már oda is eljönni velem?-kérdezi tőlem úgy mintha előre tudná a nemleges válaszom. Kár, mert most igazán biztos vagyok magamban miszerint minél hamarabb minél messzebbre innen. Köszi anyu a gyors döntésért igazán hálás vagyok érte....
-Dehogynem- vágom rá szinte azonnal- Mikorra tudnál értem jönni?
-Vává várj! Hajnali 4 van Te meg azzal jössz hogy ha akarnám máris velem jönnél?
-Miért? Baj?
-Egy óra múlva megy a magángépem. Nem kitérő ha felveszlek. Húsz perc múlva ott lehetek.-mondja olyan hangnemben mintha éppen élete legjobb viccét mesélné. Szerintem Ő még mindig elméleti síkon veszi az egészet, én viszont halálosan komolyan gondoltam.
-A kapuban foglak várni.-vágom rá beleegyezésemet adva.
-Te ..ezt most.. komolyan gondolod ? Mert ha odamegyek és ez csak egy hülye vicc akkor...-kezdi el először döbbenten majd később egyre több dühvel a hangjában.
-Nem, nagyon is komolyan gondolom.-hallom, hogy vesz egy mély levegőt, gondolom megpróbálja rendezni a gondolatait, hogy mi lehet ez a hajnali őrület.
-Rendben akkor 20perc múlva.- tenné le a telefont én viszont még egy aggállyal küzdök.
-Várj. Justin!. Ugye.. ugye ezzel nem okozok gondot?- hallom ahogy veszi a levegőt érzem, hogy felenged benne az előbbi kétely és és tényleg érzem ahogy elmosolyodik majd kinyomja.
15perccel később egy vékony kardigánban, mert ilyen korai órán még hideg van, két bőrönddel és egy kis táskával megyek le a tőlem telhető leghalkabban a lépcsőn. Szerencsére anyuék hálója messze van innen a hosszú folyosó másik végén, de még így is hallok halk beszélgetést és nagyon jól tudom, hogy apa egész héten Idahoban tárgyal egy építésszel egy új környezettudatos lakótelep megépítésén. Az csak hab a tortán, hogy az ajtó alatt fénycsík szűrődik ki ami időről időre eltűnik jelezve azt, hogy valaki ( jelen esetben valakik) járkálnak a kislámpa és az ajtó közt. Mire leértem a földszintre kibámészkodtam magam és a komódon lévő tálkából kivettem a kulcsomat majd a lehető leghalkabban kisomfordáltam a bejárati ajtó elé és leültem a lépcsőre.
Néhány perccel később egy hatalmas terepjáró fékezett le a kerítés előtt és sietve szállt ki belőle a tulajdonosa, hogy besegítse a csomagjaimat a csomagtartóba engemet pedig a kocsiba. Miután indított én befészkeltem magam a kényelmes ülésbe persze miután bekapcsoltam az övemet és még visszapillantottam az egyre jobban távolodó házunkra és ez jelenleg csak megkönnyebbüléssel töltött el.
Nah ez sztem jó hosszú lett és eseménydús! Nem harapok ha vki komit ír ám annak csak örülök! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. június 22., péntek
14, Rész
Sziasztok itt a kövi rész!
Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!
-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.
-Neked is látom felébredtél.
-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.
-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:
-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.
- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.
- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.
-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.
-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?
-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.
-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.
-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.
-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.
-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.
Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...
-Akkor elkísérsz engem a turnémra?
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
Reggel valamiért nem akaródzott kinyitni a szemem. Olyan jó puha volt még az ágyikóm. Nem tudom mióta lehettem fönt, amikor ínycsiklandó illatokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kikászálódtam és úgy ahogy voltam, pizsiben kerestem az illat forrását. A lépcsőfordulóban felhúztam a mamuszomat, mert a konyha csempéjén nem akartam végigcaplatni mezítláb. Mikor beértem és megláttam Justint a tűzhelynél ügyködni akkor nem mondhatom azt, hogy kicsit meglepődtem, mert az nem írná le teljesen milyen érzések futottak rajtam keresztül. Egyrészt nagyfokú döbbenet, hogy egyáltalán még itt találom, a másik meg, hogy mit is keres pontosan a konyhában....Konyhában?!
-Jó reggelt!-köszöntem neki udvarias énemet elővéve.
-Neked is látom felébredtél.
-Ühüm. Mit ügyködsz?-szagoltam bele a levegőbe és mentem közelebb. A serpenyőben rántottát láttam készülni és úgy döntöttem ha már ilyen kedves volt akkor hagyom magam még egy kicsit kiszolgálni így lehuppantam a pulthoz az egyik bárszékre.
-Csak egy kis apróság.-meglepve láttam, hogy miután elzárta a tűzhelyet, milyen otthonosan mozog a konyhában. Értem ez alatt azt, hogy a terítéshez mindent pontosan tud, hogy mi hol van...kérdő tekintetemre elmosolyodott és miután elhelyezkedett a mellettem lévő széken válaszolt:
-Mikor elkezdetem csinálni a reggelit keresgélés közben megjegyeztem mi hol van- vont vállat-Jó étvágyat!-mondta. Óvatosan kóstoltam bele az elém tett ételbe, de hamar rá kellett jönnöm, hogy életem legjobb rántottáját eszem és habzsolni kezdtem. Már megettem a nagyját mikor kuncogást hallottam magam mellől és megláttam, hogy Juss egész végig engem bámult a szép nagy szemeivel.
- Mi az? Te nem eszel?- nevetve veszi fel a villáját és kezdi meg az evést. Bezony ám Ő még hozzá se kezdett.
- Micsoda dolog ez kérem szépen-veszem ki a kezéből a villát amit csak éppen most fogott meg- Te még nem is ettél semmit én meg mindjárt befejezem...-szúrok fel egy kisebb darabot a villájára a tányérjáról.-Így nem leszünk jóban-tartom szája elé az étel és jelentőségteljesen nézek rá. Kissé értetlenül fürkészi arcom, aztán egy pillanat múlva mindha átsuhant volna valami az arcán. Asszem megértette mit akarok. Elmosolyodott, és kitátotta a száját én meg megetettem. Igen jól halljátok (akarom mondani olvassátok) én etetem meg Justint. nagyjából a harmadik ilyen megrágott falat után (persze miután lenyelte) el kezdett szakadni a nevetéstől, majd megpukkadt, én meg durcásan és értetlen fejjel néztem rá, hogy na vajon most meg mi történhetett.
-Ne haragudj de olyan aranyos fejet vágsz ilyenkor.-nevetése immár mosollyá szelídült.
-Milyenkor?-néztem rá kérdőn?
-Hát amikor ennyire koncentrálsz. Komolyan úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit a mamájának kell megetetnie.- nézett rám a föld legédesebb szemeivel.
-Ne haragudj kérlek... Csak néha rám jön.-hajtom le szégyenlősen a fejem.-Főleg olyankor amikor nem vagyok teljesen magamnál meg amikor nagyon szentimentális hangulat telepszik rám. Főleg olyankor.-sóhajtok egyet.
-Ugyan ez miatt ne aggódj már, nem zavar.- nézek a szemébe, hogy komolyan nem haragszik-e rám , de tekintetétől enyhe pír önti el az arcom, és elfordítanám a fejem ha Justin engedné de mivel keze állam alatt van így nem tudok csak lesütöm a szemem.
-Na ne legyél zavarban.- és kapok egy pici puszit az arcomra amittől mondanom se kell, hogy még inkább elpirulok.
-Na...-kotorászik egy kicsit az asztalon, és nem kis meglepődésemre visszanyomja a közben sikeresen előkerült villát a kezembe.-Kérem a reggelim!- fordul felém teljesen a bárszéken édesen mosolygó fejjel, és kitátja a száját, jelezvén, hogy a reggelije többi részét is ilyenformában hajlandó elfogyasztani. Ügyetlenkedve kezembe vettem a tányérját miután felé fordultam, és a reggeli további részét ilyen meghitt hangulatban fogyasztottuk el. Miután elmosogattunk és elpakoltunk mindent Justin már az egyik bárszéken ejtőzött a kiadós reggeli után. Úgy gondoltam, hogy nekem egy kis friss levegőre van szükségem ezért kimentem a teraszra.
Azaz csak mentem volna , mert félúton egy kéz visszarántott és az ölébe húzott...
-Akkor elkísérsz engem a turnémra?
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! Szép jó estét mindenkinek! :)
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. június 11., hétfő
Sziasztok :)
Hát röstellem magam a nagy kihagyás miatt de nagyon el voltam havazva.. nyelvvizsga meg egyebek miatt jelenleg meg év végi hajrá van... De! jelentem már készül a kövi rész nemsokára fenn lesz!
Addig is szép napot!
Üdvözlettel: Orsolya1996 :)
Addig is szép napot!
Üdvözlettel: Orsolya1996 :)
2012. május 9., szerda
13. Rész
Sziasztok!
Hát ígéretemhez híven itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog! :)
Miután újraindult az agyműködésem nem tudom miért, vagy inkább nem akarom magamnak bevallani miért, de a következő csúszott ki a számon: -Még meggondolom.-eresztettem meg egy félénk mosolyt felé.-Hazavinnél?
-Persze.mikor már a kocsiban ültünk akkor vontam picit kérdőre.
-Azt kértem, hogy vigyél haza nem azt,hogy vitess haza.- láttam, hogy méltatlankodva néz Rám de én egy mosollyal válaszoltam Neki, kifejezve, hogy nem haragszom csak furcsa, hogy sofőr visz.-Végül is jobb is ez így,biztos Te is ittál és nem akarnám a világért se, hogy így vezess.- csúnyán nézett Rám.
-Tényleg nem szeretném.- néztem kitartóan Rá. Gondolom látta szemeimben az igazi féltést így arcvonásai ellágyultak,végül pedig elmosolyodott.
Nemsokára rá hazaérkeztünk. Egészen az ajtóig kísért el amin egy csöppet meglepődtem, mert hát nem igazán nyerő ha testőr nélkül meglátják...A bejárat előtt elkezdtem a kulcsot keresni ami persze a feneketlen táska legalján lehetett csak mikor megtaláltam és már kezem a kilincsen volt, h bemenjek, Justin felé fordultam, hogy elköszönjek tőle. De mikor megfordultam az6 arca ugyanolyan zavarbaejtő közelségbe volt mint nem sokkal ezelőtt a klubban.... Ezúttal nem gondolkoztam és csak sodróttam az árral. Kezeit éreztem derekamon ahogyan lágyan cirógatja, én meg elveszek a gyönyörű szemeiben...
Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába, mint amikor valaki figyel téged csak te nem látod az illetőt. Egy pillanattal később már lábdobogásokat hallottam és a következő tettem már ösztönből jött és sajnos vagy nem justin is ugyanarra gondolt.. így hát szépen egymás hegyén-hátán landoltunk kicsi a rakást játszva a csukott ajtó másik oldalán.
Miután lemászott rólam és mindketten normálisan ültünk a csempén. Kihalászta a zsebéből a telefonját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle.
- Felhívom Keny-t, hogy mit csináljunk. Szia haver! Na az van, hogy....-és innentől már nem figyeltem oda, hogy mit beszélnek, de az feltűnt, hogy milyen gyakorlatias válaszokat kapott, ebből rájöttem, hogy nyilván nem ez az első ilyen eset. Biebs kérdőn néz rám én meg hirtelen nem tudtam, hogy mi van.
-Bocsi mondtál valamit?- néztem rá.
-Igen azt kérdeztem, hogy itt aludhatnék-e?- néz rám a boci szemeivel.
-Tőlem.-keltem föl a földről majd megindultam a szobám felé fel az emeletre. Halottam ahogy pár percig még beszélgetnek, de addigra én már a fürdőben voltam és gyorsan letusoltam, majd immáron tisztán jöttem ki onnan és megláttam, hogy valakinek sikerült megtalálnia az én szobám, és az az illető most az én ágyamon ül és engem bámul. Kérdezés helyett a szekrényemhez léptem kirángattam belőle egy tiszta törülközőt meg a folyosói szekrényből apum egyik használaton kívüli pólóját és a kezébe nyomtam majd a fürdő felé kezdtem el tolni.
-Tusolj le addig megágyazok neked-mondtam neki. Előszedtem néhány pokrócot, párnát és takarót majd szépen megágyaztam neki a földön. Ólmos fáradtság lepett el mikorra végeztem ezért bevackoltam magam az ágyamba. Mikor már fél álomban lehettem éreztem hogy bebújik valaki mellém az ágyba, de annyira fáradt voltam, hogy már nem ellenkeztem inkább elmerültem az álmok birodalmában.
-Jó éjt!-hallottam még valahonnan távolról.
Nah ennyi lett volna mára! Remélem tetszett!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
Szép napot mindenkinek! Üdvözlettel: Orsolya1996 :)
Hát ígéretemhez híven itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog! :)
Miután újraindult az agyműködésem nem tudom miért, vagy inkább nem akarom magamnak bevallani miért, de a következő csúszott ki a számon: -Még meggondolom.-eresztettem meg egy félénk mosolyt felé.-Hazavinnél?
-Persze.mikor már a kocsiban ültünk akkor vontam picit kérdőre.
-Azt kértem, hogy vigyél haza nem azt,hogy vitess haza.- láttam, hogy méltatlankodva néz Rám de én egy mosollyal válaszoltam Neki, kifejezve, hogy nem haragszom csak furcsa, hogy sofőr visz.-Végül is jobb is ez így,biztos Te is ittál és nem akarnám a világért se, hogy így vezess.- csúnyán nézett Rám.
-Tényleg nem szeretném.- néztem kitartóan Rá. Gondolom látta szemeimben az igazi féltést így arcvonásai ellágyultak,végül pedig elmosolyodott.
Nemsokára rá hazaérkeztünk. Egészen az ajtóig kísért el amin egy csöppet meglepődtem, mert hát nem igazán nyerő ha testőr nélkül meglátják...A bejárat előtt elkezdtem a kulcsot keresni ami persze a feneketlen táska legalján lehetett csak mikor megtaláltam és már kezem a kilincsen volt, h bemenjek, Justin felé fordultam, hogy elköszönjek tőle. De mikor megfordultam az6 arca ugyanolyan zavarbaejtő közelségbe volt mint nem sokkal ezelőtt a klubban.... Ezúttal nem gondolkoztam és csak sodróttam az árral. Kezeit éreztem derekamon ahogyan lágyan cirógatja, én meg elveszek a gyönyörű szemeiben...
Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába, mint amikor valaki figyel téged csak te nem látod az illetőt. Egy pillanattal később már lábdobogásokat hallottam és a következő tettem már ösztönből jött és sajnos vagy nem justin is ugyanarra gondolt.. így hát szépen egymás hegyén-hátán landoltunk kicsi a rakást játszva a csukott ajtó másik oldalán.
Miután lemászott rólam és mindketten normálisan ültünk a csempén. Kihalászta a zsebéből a telefonját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle.
- Felhívom Keny-t, hogy mit csináljunk. Szia haver! Na az van, hogy....-és innentől már nem figyeltem oda, hogy mit beszélnek, de az feltűnt, hogy milyen gyakorlatias válaszokat kapott, ebből rájöttem, hogy nyilván nem ez az első ilyen eset. Biebs kérdőn néz rám én meg hirtelen nem tudtam, hogy mi van.
-Bocsi mondtál valamit?- néztem rá.
-Igen azt kérdeztem, hogy itt aludhatnék-e?- néz rám a boci szemeivel.
-Tőlem.-keltem föl a földről majd megindultam a szobám felé fel az emeletre. Halottam ahogy pár percig még beszélgetnek, de addigra én már a fürdőben voltam és gyorsan letusoltam, majd immáron tisztán jöttem ki onnan és megláttam, hogy valakinek sikerült megtalálnia az én szobám, és az az illető most az én ágyamon ül és engem bámul. Kérdezés helyett a szekrényemhez léptem kirángattam belőle egy tiszta törülközőt meg a folyosói szekrényből apum egyik használaton kívüli pólóját és a kezébe nyomtam majd a fürdő felé kezdtem el tolni.
-Tusolj le addig megágyazok neked-mondtam neki. Előszedtem néhány pokrócot, párnát és takarót majd szépen megágyaztam neki a földön. Ólmos fáradtság lepett el mikorra végeztem ezért bevackoltam magam az ágyamba. Mikor már fél álomban lehettem éreztem hogy bebújik valaki mellém az ágyba, de annyira fáradt voltam, hogy már nem ellenkeztem inkább elmerültem az álmok birodalmában.
-Jó éjt!-hallottam még valahonnan távolról.
Nah ennyi lett volna mára! Remélem tetszett!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
Szép napot mindenkinek! Üdvözlettel: Orsolya1996 :)
2012. május 6., vasárnap
Életjel!
Sziasztok!
Nagyon szégyellem magam, hogy ennyire elhanyagoltam a kedves olvasóimat, de az utóbbi időben,... nem tudom ezt jól megfogalmazni... Megjelent az életemben egy új szenvedély és most időm nagy részét annak szentelem, hogy nekik hódolok.:) De ne csüggedjetek el megígértem, hogy igyekezni fogok és tartom is magam ehhez!
Addig is kitartást! és
Köszönöm mindenkinek aki csak egy pillanatot is foglalkozott a blogommal, vagy olvasta nagyon hálás vagyok Nektek!
Üdvözlettel: Orsolya1996
Nagyon szégyellem magam, hogy ennyire elhanyagoltam a kedves olvasóimat, de az utóbbi időben,... nem tudom ezt jól megfogalmazni... Megjelent az életemben egy új szenvedély és most időm nagy részét annak szentelem, hogy nekik hódolok.:) De ne csüggedjetek el megígértem, hogy igyekezni fogok és tartom is magam ehhez!
Addig is kitartást! és
Köszönöm mindenkinek aki csak egy pillanatot is foglalkozott a blogommal, vagy olvasta nagyon hálás vagyok Nektek!
Üdvözlettel: Orsolya1996
2012. április 16., hétfő
12. Rész
Hali!
Miután leküzdöttem az első sokkot vettem egy nagy levegőt és még egy mosolyt is felvillantottam.
-Szia Bébi! -vigyorgott idiótán. Már a képétől is felfordul a gyomrom...
-Szia Josh. -köszöntem- Mi járatban ?- próbáltam egy udvarias társalgási fonalat felvenni.
-Hallottam, hogy erre jársz és végre megjött az eszed!- mért végig valami undorítóan. A kezemet ökölbe szorítottam és már nagyon viszketett a tenyerem. Képes még mindig egy mondatával kiborítani.-Igen arra gondoltam, hogy most befejezhetnénk a azt a múltkorit..-hirtelen átölelt és a nyakamhoz hajolt. Éreztem, hogy nem kevés pia van már benne, hát igen volt egy kisebb kellemetlen incidensünk. Azzal jött amikor nagyon magam alatt voltam, hogy ő majd megvigasztal. Aham AZ a fajta vigasztalás kell a francnak.
-Akadj le rólam légy szíves!- csattantam fel amikor a szép szóra nem akart elengedni.
-Nah ugyan már cica. Ne légy ilyen!- Próbáltam magamról lefejteni a mocskos kezét de csak az értem el a ficánkolásommal, hogy közelebb kerültem hozzá...
-Engedj már el!- szinte sikítottam.Nem nagyon láttam kiutat amikor hirtelen már nem éreztem a fojtogató közelségét. Csak hallottam egy éles jajkiáltást és amikor kinyitottam a szemeim láttam a földön elterülve, felrepedt szájjal.
- Nem hallottad, hogy a hölgy nem óhajtja a társaságod? Egyébként se szórakozz a csajommal! Húzz el innen! - láttam, hogy még mondani akar vmit de megmentőm villámló tekintete láttán inkább elhordta magát.
-Jól..-pofon csattant az arcán méghozzá én vágtam pofon-vagy? Ez meg mi volt?
- Hogy mered az állítani ráadásul ilyen módon, hogy bármi közöm van hozzád, ha?!
- Hát csak úgy gondoltam-de befejezni már nem tudta, mert megint emeltem a kezemet, de ezúttal elkapta. Azután miután a másikkal próbálkoztam azt is elkapta és úgy forgatott, hogy háttal legyek neki és sehogy se tudjam fizikailag bántalmazni.Még egy darabig ficánkoltam és rúg-kapálóztam aztán leálltam ugyanis pattant a cérna. Először dühömben és tehetetlenségemben kezdtek el potyogni a könnyeim de utána már azt se tudtam miért,t csak óvatosan megfordultam Justin karjaiban és mellkasába fúrtam a fejem, eláztatva ezzel a pólóját.
Nem tudom meddig lehettünk így, de szépen lassan megnyugodtam, talán azért,mert Justin végig ott volt velem és nyugtatásképpen egész idő alatt míg én belé csimpaszkodtam, simogatta a hátamat szelíden és nyugtató szavakat duruzsolt a fülembe amiket nem értettem.Lassan képes volt a szorítása nélkül is megállni a lábamon így elengedett,de még mindig ölelő karjaiban voltam. Egy pillanattal később kitisztult a világ és lassan elkezdtünk dülöngélni a zene andalító ritmusára. ,, Pechemre " épp egy lassú szám ment így karjaimat nyaka köré fontam, míg az Ő keze az én derekamon nyugodt.
Egy darabig még táncoltunk, majd azt vettem észre, hogy az arca nagyon közel van az enyémhez. Abban a pillanatban amikor szája éppen, hogy csak hozzáért az enyémhez, nem tudom miért talán ösztönből de hirtelen hátrakaptam a fejemet.
-Ezt nem kéne- mondtam Neki.
-Igaz bocs-lapockáimra csúsztatta a kezét- Csak tudod... áh.. Hagyjuk!
-Okés Te tudod- vágtam rá és egy picit Rámosolyogtam.
-Szeretnék kérdezni Tőled valamit. Szabad?
Nem tartanálak fel titeket, Jó olvasást! :)
Miután leküzdöttem az első sokkot vettem egy nagy levegőt és még egy mosolyt is felvillantottam.
-Szia Bébi! -vigyorgott idiótán. Már a képétől is felfordul a gyomrom...
-Szia Josh. -köszöntem- Mi járatban ?- próbáltam egy udvarias társalgási fonalat felvenni.
-Hallottam, hogy erre jársz és végre megjött az eszed!- mért végig valami undorítóan. A kezemet ökölbe szorítottam és már nagyon viszketett a tenyerem. Képes még mindig egy mondatával kiborítani.-Igen arra gondoltam, hogy most befejezhetnénk a azt a múltkorit..-hirtelen átölelt és a nyakamhoz hajolt. Éreztem, hogy nem kevés pia van már benne, hát igen volt egy kisebb kellemetlen incidensünk. Azzal jött amikor nagyon magam alatt voltam, hogy ő majd megvigasztal. Aham AZ a fajta vigasztalás kell a francnak.
-Akadj le rólam légy szíves!- csattantam fel amikor a szép szóra nem akart elengedni.
-Nah ugyan már cica. Ne légy ilyen!- Próbáltam magamról lefejteni a mocskos kezét de csak az értem el a ficánkolásommal, hogy közelebb kerültem hozzá...
-Engedj már el!- szinte sikítottam.Nem nagyon láttam kiutat amikor hirtelen már nem éreztem a fojtogató közelségét. Csak hallottam egy éles jajkiáltást és amikor kinyitottam a szemeim láttam a földön elterülve, felrepedt szájjal.
- Nem hallottad, hogy a hölgy nem óhajtja a társaságod? Egyébként se szórakozz a csajommal! Húzz el innen! - láttam, hogy még mondani akar vmit de megmentőm villámló tekintete láttán inkább elhordta magát.
-Jól..-pofon csattant az arcán méghozzá én vágtam pofon-vagy? Ez meg mi volt?
- Hogy mered az állítani ráadásul ilyen módon, hogy bármi közöm van hozzád, ha?!
- Hát csak úgy gondoltam-de befejezni már nem tudta, mert megint emeltem a kezemet, de ezúttal elkapta. Azután miután a másikkal próbálkoztam azt is elkapta és úgy forgatott, hogy háttal legyek neki és sehogy se tudjam fizikailag bántalmazni.Még egy darabig ficánkoltam és rúg-kapálóztam aztán leálltam ugyanis pattant a cérna. Először dühömben és tehetetlenségemben kezdtek el potyogni a könnyeim de utána már azt se tudtam miért,t csak óvatosan megfordultam Justin karjaiban és mellkasába fúrtam a fejem, eláztatva ezzel a pólóját.
Nem tudom meddig lehettünk így, de szépen lassan megnyugodtam, talán azért,mert Justin végig ott volt velem és nyugtatásképpen egész idő alatt míg én belé csimpaszkodtam, simogatta a hátamat szelíden és nyugtató szavakat duruzsolt a fülembe amiket nem értettem.Lassan képes volt a szorítása nélkül is megállni a lábamon így elengedett,de még mindig ölelő karjaiban voltam. Egy pillanattal később kitisztult a világ és lassan elkezdtünk dülöngélni a zene andalító ritmusára. ,, Pechemre " épp egy lassú szám ment így karjaimat nyaka köré fontam, míg az Ő keze az én derekamon nyugodt.
Egy darabig még táncoltunk, majd azt vettem észre, hogy az arca nagyon közel van az enyémhez. Abban a pillanatban amikor szája éppen, hogy csak hozzáért az enyémhez, nem tudom miért talán ösztönből de hirtelen hátrakaptam a fejemet.
-Ezt nem kéne- mondtam Neki.
-Igaz bocs-lapockáimra csúsztatta a kezét- Csak tudod... áh.. Hagyjuk!
-Okés Te tudod- vágtam rá és egy picit Rámosolyogtam.
-Szeretnék kérdezni Tőled valamit. Szabad?
-Hallgatlak! - küldtem egy biztató mosolyt felé. Bíztam benne
olyannyira, hogy amire tudja, hogy úgyse válaszolnék, olyat nem kérdez.
-Volna kedved elkísérni engem a turnémra nyáron?-azt hiszem
elfelejtettem levegőt venni. ( pedig az (még) ingyen van! :) )- by szerk.
Remélem tetszett, mert erre a részre most büszke vagyok! XD
További szép napot! Ciao a tutti! Üdv : Orsolya1996
2012. április 8., vasárnap
Rizsa + 11. Rész
Jó estét mindenkinek!
Ma olvastam egy szép idézetet a bloggerináknak! A lényege az volt, h ne a komik függvényében írj részt ( mondjuk nekem meg aztán különösen nehéz lenne mer h nincs sok :( ) de nem is ez volt a fontos hanem hogy a saját szórakoztatásomra írjak! :) és ez elgondolkoztatott... ha most írnék részt az olyan lenne mintha nem én lennék egyébként se tudok összfeüggően írni... csak jeleneteket tudok szépen megírni amik belülről jönnek és nem kell agyalni rajtuk. ez pedig most nem megy.. sosem voltam igazán nagy Bieber fan most meg aztán .... a lényeg: hogy ennek a sztorinak az írása nekem olyan... nehéz egyértelműen? Nem tesz boldoggá :( Sajnálom h ezt kell mondjam de kikívánkozik belőlem. :) oké most is akarok egy kicsi részt írni és meg is lesz tudom mert átalakítom egy kicsit mert ahogy eredetileg elterveztem azt nem igazán érzem jónak... ez egy kihívás is számomra végigcsinálni valamit tehát erős leszek! Csak figyeljetek! :) Egyenlőre meghúzom a tempót ( mert volt erre kérés, utalás) és írom azt ami jólesik XD Rem tetszik!
Észre sem vettem és már erősen az év végét tapostuk, holnapután évzáró. Most bnőm táncóráján ülök fönn a nézőtéren. Nem szóltam neki, hogy eljövök de mivel azt mondta a többieknek, hogy ez az utolsó ezért elindultam lefelé a lépcsőn. Az ajtóban azonban megtorpantam. Az emberek nagy része már elszállingózott, megvártam amíg csak Fruzsi lesz bent és éppen léptem volna be a terembe amikor azt láttam, hogy picit elszámítottam magam, mert még Matias is bent volt, és nagyban nevetgéltek.. visszahúzódtam a lépcsőfordulóba, mikor kimentek a bejárati ajtón láttam, hogy kézen fogva sétálnak tovább. Leültem a lépcsőre miközben még egyik kezem mindig a korlátot markolászta. Asszem lemaradtam egy nagyon kicsit nemcsoda mondjuk nem sokat voltam az elmúlt időbe suliba. Összefontam a kezeimet a térdeimen és ráhajtottam a fejemet. Elhanyagoltam a barátságunkat és most reméltem beszélhetünk majd egy kicsit, de nem úgy jött össze ahogy terveztem.
-Na téged is lehet látni? Minő megtiszteltetés!
- Ha ha-fülsértő volt a gúnyos hangja mégsem tellett tőlem többre.
-Már két hete együtt vannak- bámult továbbra is mereven a bejárati ajtót ahol nemrég távozott a gerlepár.
-És Te ezt honnan veszed?!- mentem á támadásba.
- Úgy, hogy Matiassal tök jó haverok vagyunk. De gondolom ezt sem tudtad..
-Nah jól van én léptem- keltem föl és hagytam is ott a sztárocskát.Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes nyári szellő, ami melebbbentette a hajamat. Nem mehettem sokat amikor feltűnt, hogy követ valaki.
Egy kanyarban hátrapillantottam és nem ért meglepetés a kilétét illetően.Engem nem érdekel hanem adja fel. Megszaporáztam a lépteimet és pillanatokon belül otthon voltam. Ide úgyse jöhet utánam. Mikor felértem a szobámba egyből a fürdő felé vettem a irányt. beállítottam a hideg vizet ami mint mindig most is segített érzéketlenné válni. Úgy döntöttem hajat is mosok így egy kicsit melegebbre állítottam a vizet majd néztem ahogy a vörös színű víz lefolyik a lefolyón. Igen mostanában sok mindennel próbálkoztam a hajfestés az egyik kedvencem ugyanis hetente kb más és más lesz, amihez épp kedvem van... Miután végeztem dideregve léptem ki a zuhanyfülkéből és miután megtörölköztem a kedvenc alvóspólómat vettem fel éssietősen bebújtam a takaróm alá.
Mint mostanában elég gyakran jelen pillanatban sem akart álom jönni a szememre csak hánykolódtam órákon át. valamikor hajnalban zuhanhattam nyugtalan, álomtalan, zavaros alvásba.
Ma olvastam egy szép idézetet a bloggerináknak! A lényege az volt, h ne a komik függvényében írj részt ( mondjuk nekem meg aztán különösen nehéz lenne mer h nincs sok :( ) de nem is ez volt a fontos hanem hogy a saját szórakoztatásomra írjak! :) és ez elgondolkoztatott... ha most írnék részt az olyan lenne mintha nem én lennék egyébként se tudok összfeüggően írni... csak jeleneteket tudok szépen megírni amik belülről jönnek és nem kell agyalni rajtuk. ez pedig most nem megy.. sosem voltam igazán nagy Bieber fan most meg aztán .... a lényeg: hogy ennek a sztorinak az írása nekem olyan... nehéz egyértelműen? Nem tesz boldoggá :( Sajnálom h ezt kell mondjam de kikívánkozik belőlem. :) oké most is akarok egy kicsi részt írni és meg is lesz tudom mert átalakítom egy kicsit mert ahogy eredetileg elterveztem azt nem igazán érzem jónak... ez egy kihívás is számomra végigcsinálni valamit tehát erős leszek! Csak figyeljetek! :) Egyenlőre meghúzom a tempót ( mert volt erre kérés, utalás) és írom azt ami jólesik XD Rem tetszik!
Észre sem vettem és már erősen az év végét tapostuk, holnapután évzáró. Most bnőm táncóráján ülök fönn a nézőtéren. Nem szóltam neki, hogy eljövök de mivel azt mondta a többieknek, hogy ez az utolsó ezért elindultam lefelé a lépcsőn. Az ajtóban azonban megtorpantam. Az emberek nagy része már elszállingózott, megvártam amíg csak Fruzsi lesz bent és éppen léptem volna be a terembe amikor azt láttam, hogy picit elszámítottam magam, mert még Matias is bent volt, és nagyban nevetgéltek.. visszahúzódtam a lépcsőfordulóba, mikor kimentek a bejárati ajtón láttam, hogy kézen fogva sétálnak tovább. Leültem a lépcsőre miközben még egyik kezem mindig a korlátot markolászta. Asszem lemaradtam egy nagyon kicsit nemcsoda mondjuk nem sokat voltam az elmúlt időbe suliba. Összefontam a kezeimet a térdeimen és ráhajtottam a fejemet. Elhanyagoltam a barátságunkat és most reméltem beszélhetünk majd egy kicsit, de nem úgy jött össze ahogy terveztem.
-Na téged is lehet látni? Minő megtiszteltetés!
- Ha ha-fülsértő volt a gúnyos hangja mégsem tellett tőlem többre.
-Már két hete együtt vannak- bámult továbbra is mereven a bejárati ajtót ahol nemrég távozott a gerlepár.
-És Te ezt honnan veszed?!- mentem á támadásba.
- Úgy, hogy Matiassal tök jó haverok vagyunk. De gondolom ezt sem tudtad..
-Nah jól van én léptem- keltem föl és hagytam is ott a sztárocskát.Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes nyári szellő, ami melebbbentette a hajamat. Nem mehettem sokat amikor feltűnt, hogy követ valaki.
Egy kanyarban hátrapillantottam és nem ért meglepetés a kilétét illetően.Engem nem érdekel hanem adja fel. Megszaporáztam a lépteimet és pillanatokon belül otthon voltam. Ide úgyse jöhet utánam. Mikor felértem a szobámba egyből a fürdő felé vettem a irányt. beállítottam a hideg vizet ami mint mindig most is segített érzéketlenné válni. Úgy döntöttem hajat is mosok így egy kicsit melegebbre állítottam a vizet majd néztem ahogy a vörös színű víz lefolyik a lefolyón. Igen mostanában sok mindennel próbálkoztam a hajfestés az egyik kedvencem ugyanis hetente kb más és más lesz, amihez épp kedvem van... Miután végeztem dideregve léptem ki a zuhanyfülkéből és miután megtörölköztem a kedvenc alvóspólómat vettem fel éssietősen bebújtam a takaróm alá.
Mint mostanában elég gyakran jelen pillanatban sem akart álom jönni a szememre csak hánykolódtam órákon át. valamikor hajnalban zuhanhattam nyugtalan, álomtalan, zavaros alvásba.
*
Reggel nyúzottan keltem. Hál Istennek ma nincs semmi dolgom. Így nagyjából egész nap csak döglöttem. A másnap elég nehezen akart jönni de csak eljött. Mikor már mindenki a fehér ingében álldogált a tűző napon és az igazgatónő unalmas beszédét hallgatta elgondolkoztam azon, hogy a nyáron mit is akarok csinálni, mert ugyeahhoz semmi kedvem amit az utóbbi időben csináltam...ezért is határoztam úgy, hogy hosszú idő után végre megint kimozdulok egy kicsit a tanév végét megünneplendően minden évben elmegyünk buliznia a bandával szerencsére az egyik lány azért még nekem is dobott egy e-mailt, hogy melyik klub előtt találkozunk és hánykor.
*
Pontosan érkeztem és miközben bementünk hallottam egy-két olyan rosszindulatú pletykát, hogy:" nézd csak ez meg mit keres itt vagy, hogy csak megjött már az esze"...stb de úgy gondolkoztam, hogy nem foglalkozom velük nehogy idő előtt elmenjen a kedvem az egésztől...Éjfélig egész jól elvoltunk, még Fruzsival is beszéltem egy kicsit,csak hát megláttam egy olyan személyt akit jelenleg a hátam közepére sem kívántam, és még amikor észrevételeztem, hogy felém tart na akkor rázott ki a hideg igazán....
Nah sztem ez egy kicsit eseménydúsabb rész lett mint az eddigiek! :) (tessék neki örülni XD) A kövi részt nem tom miko hozom, de majd igyekszem !Addig is jóccakát mindenkinek meg szép álmokat! Üdv: Orsolya1996 :)
2012. április 3., kedd
Igen igen igen!! :D
Örömtelien jelenthetem be, hogy (mivel a számláló nem a blog nyitásakor indult) elértük az 500-as látogatottságot! *.* Ezt csakis nektek köszönhetem! Szóval nagyölelés és puszi mindenkinek aki valaha is benézett ide! :) Köszíííííí! :) Üdv: Orsolya1996
Apróság :)
Sziasztok! Tudom, hogy senki nem jelezte felém, hogy érdekelné én mégis felteszem a novellát. Előre szólok, hogy az eddigi vélemények alapján picit érthetetlen. Akinek kérdése van nyugodtan tegye majd fel válaszolni fogok rá! :) A sztori innentől kezdve felpörög egy kissé úgy döntöttem meghúzom a tempót! :) Rész szerintem szünetbe lesz legközelebb (csütörtöktől). De ne éljétek bele magatokat! Ugyanis jelenleg egy teljesen másfajta lázban égek köszönhetően az egyik lányismerősömnek akinek végtelenül hálás vagyok, mert miatta ismertem meg ezt a dolgot és ezúttal is egy hatalmas köszi!!! XD Nagyon régen éreztem már magam ilyen energikusnak! :) Szal a lényeg most nem tudok annyira Jussra koncentrálni, de a résszel igyekszem! :) Kárpótlásul pedig addig is itt van ez: Üdv: Orsolya1996
Loyalty
Bertinek
Valahol Puerto
Ricoban, július
-A nap egy órán belül felkel,
menjetek haza!- mondja egy magas alak a sötétségben. Senki nem ellenkezik,
hiszen mindenki fáradt. A motorok felzúgnak és a zene elhaló hangja egyre
távolodik. Egy darabig még nézte Őket majd Ő is elhagyta az immáron kiürült
utcát.
*
Ceiba, hajnali 3 óra 47 perc
A nap első sugarai már az utcán találtak egy
fiatal nőt. Lefutott egészen a partig, úgy ahogy minden nap. Majd vissza, egy
gyors zuhany és egy szegény reggeli után már fordult is ki szerény otthonából,
majd a munkahelye, a rendőrség felé vette az irányt. Gyalog.
Ez a város már ilyenkor sem alszik. Az utcákon
az emberek tömege régóta igyekszik valahova. Piacra, ha ,,jó ember” esetleg
munkába, de akadnak, akik csak úgy csapatokba verődve lógnak az utcákon.
Beérve az épületbe egyenesen a saját irodájába
ment. A portás már nem is csodálkozott, hogy ilyen hamar bent látja. Az utóbbi
három évben, mióta itt dolgozott ez igazán megszokottá vált Tőle. Sokszor pedig
a műszak lejárta után is bennmaradt, mintha a rendőrségen kívül nem is lenne
élete. Tudta azonban azt is mindenki, hogy lelkiismeretesen végzi a Rá bízott
munkát és az utolsó betűig le is, ellenőrzi azt, ami a kezén keresztülmegy.
Néhány nappal ezelőtt számoltak fel egy feketepiacot - ami sajnos nem ritka
errefelé- és még nem végzett a papírmunkával, ezért is jött be ilyen hamar.
Kb. jó órával később mozgolódást hallott, majd
látta amint néhány ember kezd szállingózni az épületbe, és az ügyeletesek
mennek hazafele jelezvén, hogy eljött a műszakváltás ideje, vagyis a nyolc óra.
Betta felállt a helyéről és a kész papírokkal a főnök irodája felé vette
az irányt, akit az imént látott megérkezni. Miután kopogott belépett az
irodába. Kellemes hűs levegő fogadta, valamint a főnöke szigorú ábrázata, akit
még sose látott mosolyogni.
-
Itt van a jelentés a szerdai
akcióról. - tette le az asztalra az iratot, amit a főnöke máris átfutott a
szemével.
-
Jó lesz. Mint mindig.
Bár most egy nappal később adta le. Péntek van. – Nem szabadkozott. Teljesen
feleslegesnek tartotta, elmagyarázni, hogy mivel nem volt ott a helyszínen,
mert Ő mióta itt van irodai munkát végez, és nem volt még terepen így az összes
kint lévő kollégáját alaposan ki kellett faggatnia a történtekről, hogy pontos
képet alkothasson. Az egyikkel pedig nem tudott rendesen szót érteni és ezért
késett az irománnyal. Mindezt viszont nem kötötte a főnöke orrára. Úgy érezte
ez fölösleges körülmény. - Mindazonáltal egy bajom van magával, már megint
azelőtt jött be az irodámba, hogy engedélyt kapott volna rá!- kiabált vele már
a végén.- Ez viszont nem befolyásolja azt, amit néhány napja elterveztem.
Megüresedett egy hely a járőrök közt és azt akarom, hogy maga vegye át a
helyét. Most pedig lóduljon ki az irodámból! - már a kilincsen volt a keze,
amikor a főnöke még utána szólt: - Sok sikert… Minez járőr.
-
Köszönöm uram. - csukta
be is maga után az ajtót.
Délre már mindenki tudta a legújabb
pletykát miszerint a zöldfülűt előléptették. Néhány kollégája nem nagyon
szívlelte Őt, mondván, hogy nő létére egy ilyen környéken mit keres a rendőrök
közt. Ennek ellenére néhányan közülük odamentek hozzá gratulálni, és meghívták
Őt ebédre mondván, hogy ünnepeljék meg a kinevezését. Két óra körül így a kis
csapat el is ment egy közeli kis étterembe. A társalgás oldott hangulatban
folyt és Betta huszonhárom éves fiatal kora ellenére igazán tájékozott volt.
Jól hárította vagy éppen fejelte meg a kissé bántó vagy éppen vicces néha talán
obszcén megjegyzéseket.
A délután viszonylag csendben telt, csak egy
incidens zavarta meg, miszerint egy nagykutya kocsiját ellopták az éj leple
alatt. Betta nem mondta de, gyanította, hogy nem erről van szó, hanem az
errefelé is igen népszerű illegális versenyen veszítette el. Az ilyen bejelentések
kilencvenöt százalékában ez az eset áll fenn, és a többiek is biztosan tudják
ezt. Miután ezt lerendezték, ismét csöndes volt a rendőrség épülete. Egészen
estig. Akkor ugyanis felpörögtek az események.
-
Mindenki, aki elérhető
üljön kocsiba!- ha valaki kívülállóként nézte volna az eseményeket, azt hihette
volna az egész rendőrség megőrült. Mindenki rohangált és kiáltozott. Majd
néhány perccel később felfegyverkezve és golyóálló mellényben futott a garázs
felé. Betta Zyannal ment egy kocsiban. Villámgyorsan vezetett a férfi és mivel
nem volt beszédes kedvében így kénytelen volt megkérdezni, hogy hova ez a nagy
sietség.
-
Egy névtelen hívást
kaptunk miszerint nem messze a parttól, éppen gyülekeznek az autók.
-
Verseny lesz?
-
Valószínűleg. – Betta
elsápadt a Rá nehezedő emlékek súlya alatt.- Na ne vágj már ilyen fancsali
képet! Nem minden járőr első napja ilyen izgi, ám! Nézett rá mosolyogva. Zyan.
Még magyarázott valami olyasmit, hogy egy ilyen fogás minden rendőr álma, de Ő
ezt nem így érezte.
Odaérvén a helyszínre már jó sok
kocsi húzott elfele nagy port kavarva ezzel. A rendőrök felszólították az
ottmaradottakat, hogy adják meg magukat. Erre a választ először egy, majd
később milliónyi pisztoly hangja adta. A rend őrei sem voltak restek tüzet
nyitni és pillanatok alatt éles golyózápor hangzavara verte fel a csöndes
éjszakát.
-
Maradj a kocsiban! Ez
parancs! - harsogta Zyan Bettának. A nő nem tudta meddig feküdt az üléseken
összehúzott tagokkal, de mikor bekövetkezett a fülsüketítő csend lassan
felemelte a tekintetét és körbenézett. Bár ne tette volna. Amit látott
megrémisztette. Majd hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott a kocsiból és
meglátván Tőle nem messze Zyant aki, a földön feküdt, odaszaladt hozzá és
letérdelve megfogta a kezét. Nem gondolkozott ösztönből cselekedett. Ahogy
ránézett még látta, ahogy mozog a szája és nagyon mondani akart valamit, de egy
pillanattal később már szeme üresen meredt a semmibe. Látta amint egy hozzá
közel álló alak furcsán méregeti, majd elkiáltja magát.
-
Mia!- a hang és a név
hallatán furcsa érzések kerítették hatalmukba, de nem sokáig, mert egy éles
fájdalom hasított a karjába és elsötétült körülötte a világ.
Egy kórházban ébredt, amit néhány hét
lábadozás után már el is hagyhatott. Első útja egyenesen a rendőrségre
vezetett, a főnöke irodájába. Kopogott majd miután megkapta az engedélyt
belépett.
-
Jó napot!
-
Milyen jó színben van
ma Mirez! De nem megmondtam magának, hogy még egy darabig nem akarom magát
idebent látni a történtek után?!
-
Éppen erről lenne szó… nos
tudja én – vett egy nagy levegőt- Itt szeretném hagyni a rendőrséget.
-
Ezt vegyem úgy, hogy
felmond?!
-
Igen.
-
Bátrabbnak hittem magát,
Mirez járőr. Nem ilyen gyávának, aki az első nehézség után feladja … Biztos a
döntésében? –nézett Rá nagyot sóhajtva.
-
Igen. Teljesen. –
Nézett határozottan az előtte ülő emberre. Az emlékek kitisztázódtak a fejében,
és erőt adtak ahhoz, hogy szembe nézzen a múltjával.
-
Ebben az esetben-
nyújtotta a kezét, Betta pedig letette az asztalra a jelvényét és a fegyverét.
-
Viszlát, főnök. –
fordult is meg.
-
Ha bármikor meggondolná
magát…
-
Ne aggódjon! Nem
fogom!- nézett vissza, és amikor kilépett az épületből végleg otthagyva azt, esküdni,
mert volna, hogy megrándult a szája széle.
Puerto Rico,
valahol Ceibától keletre, augusztus
-
Tehát amint mondtam,
két nap múlva indul el a szállítmány délnek és itt- bökött rá egy bejelölt pontra
a térképen - itt fogjuk megtámadni. Először is kell egy vérprofi szerelő…
-
Másodszor egy
nagydumás, aki lefoglalja sofőrt…
-
Plusz kell még egy
mindenes… - ekkor kivágódott az ajtó és mindenki a fegyveréhez kapott és a zaj
forrása felé emelte a tekintetét, ahol egy vörös démon, egy régi ismerős állt.
-
Annak itt vagyok én. –
szólalt meg. Mindenki a bandavezérre nézett, hiszen övé a döntő szó.
-
A családtagokat mindig
szívesen látjuk. – mosolygott Rá melegen a nőre. - Isten hozott itthon! Mia…
Remélem tetszett! Ha van kérdés szívesen várom! Nem harapok! XD Szép napot mindenkinek! :)
U.i.: Nem nyertem ezzel semmit... Nah nem baj majd jövőre! :)
U.i.: Nem nyertem ezzel semmit... Nah nem baj majd jövőre! :)
2012. március 26., hétfő
10. Rész /part2
Hali!
Egy kérdéssel fordulnék felétek. Most is írtam egy novellát ugyanarra a versenyre amire tavaly a Harangzúgást. Sztem nem lett annyira jó, de ha gondoljátok akkor felteszem. Szóval aki szeretné olvasni az jelezze komiban! :) Nah itta kövi rész vagyis a 10. rész folytatása! :) Remélem tetszeni fog! Egy kis egy kis információ: nem biztos de szerintem a kövi részben fogunk egy kis időt ugrani...! :) Orsolya1996
-Sziasztok!- köszönt Ryan, és közben átfogta Sel derekát. Feszültségoldásképp én odébb álltam a lépcsőn, hogy ha akarnak elférjenek mellettünk és halkan én is elnyammogtam egy ,,sziasztokot".
-Mi a helyzet?- próbálta meg még egyszer felvenni a beszélgetés fonalát Ry.
- Semmi érdekes.- válaszolt kettőnk helyett is Justin. Még hallottam, hogy a drágalátos exe valamit fülsértő hangon nyávog nekik, de ezeket már csak mintha egy folyosó másik végéről hallottam volna. Elkezdtem lefele húzni a lépcsőn Jusst. Ő még elköszönt mikor én már a lépcső aljánál álltam.
-Van kedved elmenni még valahová táncolni?- kérdezte mosolyogva. Lehet, hogy ő nem érzékeli a frusztráltságomat de én nagyon rosszul érzem magam. Ma este kiütközött mennyire távol áll tőlem ez a világ, mennyire nem vagyok ide való..
-Ne haragudj, de nincs.-nem fordultam felé, mert éreztem, hogy szemeimet elfutja a könny.
-Nah ne legyél már ennyire ünneprontó!- noszogatott. Éreztem a hangján, hogy mosolyog.De nem tudott meghatni.
-Kérlek szépen vigyél haza.- vettem egy nagy levegőt, visszanyeltem a könnyeimet és ránéztem, de kerültem a tekintetét. Nagyot sóhajtott majd kinyitotta nekem az időközben előállt kocsi ajtaját, majd miután beszálltam és becsukta az ajtót ő is beült és indított. Hazáig nem szólaltunk meg.Mikor megálltunk a ház előtt Justin kérdőn fordult felém.
-Ne haragudj rám nem vagyok jó passzban.-nézek el mellette.
-Azt látom.-hiába akartam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, ezzel a mondatával megint eszembe juttatta valójában ki is ő.
- Hát akkor ezen is túlestünk-néztem rá-és nyomatékosan megkérlek rá, hogy a továbbiakban viselkedj, ugyanis nem lesz még egyszer ilyen.- mondtam neki maró gúnnyal majd egy szia után kiszálltam a kocsiból és mikor az ajtóhoz értem, hallottam, hogy felbőg a kocsija motorja és elhajt. Csöndbe nyitottam ki az ajtót, és miután levettem a mostanra kényelmetlenné vált cipőmet, betörőt megszégyenítő ügyességgel rohantam fel a lépcsőn a szobámba. Miután becsuktam az ajtómat nekidőltem és lecsúsztam a földre a hátamat nekitámasztva. Nem tudom mi van velem nem szoktam ilyen lenni. Talán minden összejött. igen ez lesz az. Különben nem tudom megmagyarázni az arcomon végigfolyó annyi könnyet, hogy már nem láttam semmit a szobámból amikor végigfeküdtem az oldalamon.
Remélem tetszett! :) Szép napot mindenkinek! :)
Egy kérdéssel fordulnék felétek. Most is írtam egy novellát ugyanarra a versenyre amire tavaly a Harangzúgást. Sztem nem lett annyira jó, de ha gondoljátok akkor felteszem. Szóval aki szeretné olvasni az jelezze komiban! :) Nah itta kövi rész vagyis a 10. rész folytatása! :) Remélem tetszeni fog! Egy kis egy kis információ: nem biztos de szerintem a kövi részben fogunk egy kis időt ugrani...! :) Orsolya1996
-Sziasztok!- köszönt Ryan, és közben átfogta Sel derekát. Feszültségoldásképp én odébb álltam a lépcsőn, hogy ha akarnak elférjenek mellettünk és halkan én is elnyammogtam egy ,,sziasztokot".
-Mi a helyzet?- próbálta meg még egyszer felvenni a beszélgetés fonalát Ry.
- Semmi érdekes.- válaszolt kettőnk helyett is Justin. Még hallottam, hogy a drágalátos exe valamit fülsértő hangon nyávog nekik, de ezeket már csak mintha egy folyosó másik végéről hallottam volna. Elkezdtem lefele húzni a lépcsőn Jusst. Ő még elköszönt mikor én már a lépcső aljánál álltam.
-Van kedved elmenni még valahová táncolni?- kérdezte mosolyogva. Lehet, hogy ő nem érzékeli a frusztráltságomat de én nagyon rosszul érzem magam. Ma este kiütközött mennyire távol áll tőlem ez a világ, mennyire nem vagyok ide való..
-Ne haragudj, de nincs.-nem fordultam felé, mert éreztem, hogy szemeimet elfutja a könny.
-Nah ne legyél már ennyire ünneprontó!- noszogatott. Éreztem a hangján, hogy mosolyog.De nem tudott meghatni.
-Kérlek szépen vigyél haza.- vettem egy nagy levegőt, visszanyeltem a könnyeimet és ránéztem, de kerültem a tekintetét. Nagyot sóhajtott majd kinyitotta nekem az időközben előállt kocsi ajtaját, majd miután beszálltam és becsukta az ajtót ő is beült és indított. Hazáig nem szólaltunk meg.Mikor megálltunk a ház előtt Justin kérdőn fordult felém.
-Ne haragudj rám nem vagyok jó passzban.-nézek el mellette.
-Azt látom.-hiába akartam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, ezzel a mondatával megint eszembe juttatta valójában ki is ő.
- Hát akkor ezen is túlestünk-néztem rá-és nyomatékosan megkérlek rá, hogy a továbbiakban viselkedj, ugyanis nem lesz még egyszer ilyen.- mondtam neki maró gúnnyal majd egy szia után kiszálltam a kocsiból és mikor az ajtóhoz értem, hallottam, hogy felbőg a kocsija motorja és elhajt. Csöndbe nyitottam ki az ajtót, és miután levettem a mostanra kényelmetlenné vált cipőmet, betörőt megszégyenítő ügyességgel rohantam fel a lépcsőn a szobámba. Miután becsuktam az ajtómat nekidőltem és lecsúsztam a földre a hátamat nekitámasztva. Nem tudom mi van velem nem szoktam ilyen lenni. Talán minden összejött. igen ez lesz az. Különben nem tudom megmagyarázni az arcomon végigfolyó annyi könnyet, hogy már nem láttam semmit a szobámból amikor végigfeküdtem az oldalamon.
Remélem tetszett! :) Szép napot mindenkinek! :)
2012. március 19., hétfő
10. Rész /part1
Nah most eddig ment. Remélem örültök neki! :) Szép napot!
Amikor felértünk a teraszra amit lentről nem is lehet látni, a pincér elkísért minket az egyik asztalhoz. Miután rendeltünk el is tűnt a szemünk elől.
A vacsora egész időtartama alatt valami furcsa feszültség volt jelen. Justint többször is felismerték, és oké, hogy itt mindenki ,,sztár" persze rajtam kívül de azért egy cseppet rosszul esett... Engem valahogy mindig kirekesztettek ezekből a társalgásokból amikor megállt mellettünk vki.
A vacsora végére teljesen letaglóztam, hiába akart velem kedves lenni. Miután Biebs fizetett elindultunk lefele.
Azt hittem ennél már nem igazán lehet rosszabb ez az egész, amikor az élet már megint rámcáfolt és ismét bebizonyította, hogy amint ezt kimondom azonnal az lesz. Éreztem, hogy a vacsorapartnerem is megtorpan mellettem és megfagy még a levegő is...
Meredten nézte az előttünk álló párt. Az egyik valahonnan rémlett, igen ő Justin legjobb barátja, Ryan. A másikat meg mindenki látta már.
Az újságokban. Selena.
Szupi. A mai estém tetejére már csak egy exbarátnő hiányzott...
Aki láthatóan nincs túl jó kedvében...
Üdv: Orsolya1996
Amikor felértünk a teraszra amit lentről nem is lehet látni, a pincér elkísért minket az egyik asztalhoz. Miután rendeltünk el is tűnt a szemünk elől.
A vacsora egész időtartama alatt valami furcsa feszültség volt jelen. Justint többször is felismerték, és oké, hogy itt mindenki ,,sztár" persze rajtam kívül de azért egy cseppet rosszul esett... Engem valahogy mindig kirekesztettek ezekből a társalgásokból amikor megállt mellettünk vki.
A vacsora végére teljesen letaglóztam, hiába akart velem kedves lenni. Miután Biebs fizetett elindultunk lefele.
Azt hittem ennél már nem igazán lehet rosszabb ez az egész, amikor az élet már megint rámcáfolt és ismét bebizonyította, hogy amint ezt kimondom azonnal az lesz. Éreztem, hogy a vacsorapartnerem is megtorpan mellettem és megfagy még a levegő is...
Meredten nézte az előttünk álló párt. Az egyik valahonnan rémlett, igen ő Justin legjobb barátja, Ryan. A másikat meg mindenki látta már.
Az újságokban. Selena.
Szupi. A mai estém tetejére már csak egy exbarátnő hiányzott...
Aki láthatóan nincs túl jó kedvében...
Üdv: Orsolya1996
Szép napot!
Hát most azt hiszem egy kicsit szomorú hírt hozok. Nem tudom mikor lesz legközelebb rész. Ennek egyik oka, hogy ihlethiányban szenvedek, a másik az, hogy egy versenyre szeretnék egy jobb novellát kreálni és még egy betűt se írtam belőle... A jó hír, hogy csak szombatig lehet leadni tehát nem ígérem de lehet, hogy hétvégén lesz rész. Tudom én is szeretnék már új részt tehát kitartás és lehet, hogy apróbb, mondjuk bekezdésenként teszem fel az új részt, hogy ne legyen akkora kihagyás... asszem ez nekem és nektek is elfogadhatóbb. :) Szóval szép hetet nektek! :) Üdv: Orsolya1996
2012. március 12., hétfő
9. Rész
Hali!
Nah tudom, hogy egy picit rövid de már nem akartam tovább húzni az időt. Remélem tetszik! :)
Orsolya1996
Sietve trappoltam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahonnan anyum már ment is ajtót nyitni.. Egy kellemes hangot hallottam meg felém szállni és ringatózó virágok jelentek meg lelki szemeim előtt. Anyu hangja húzott vissza a talajra, hogy megjött Justin. Az ajtó felé kaptam a tekintetem és egy kiöltözött fiatalembert láttam meg magam előtt, belenéztem a szemeibe és éreztem, hogy megint kezdem elveszíteni a fonalat.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva miközben kinyújtotta a karját felém.
- Persze! -mondtam és egy icipici sarkú ezüstcsatos cipőt húztam fel majd gyorsan magamhoz vettem a táskámat, elfogadtam a felém nyújtott kezét majd anyunak adtam egy búcsúpuszit és kiléptünk a házból.
Kint megcsapott a hűs esti szellő ezért egy kicsit megborzongtam. Justin ezt észre véve meggyorsította lépteit a kocsi felé majd kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Majd megkerülve a kocsit Ő is beszállt és már indított is.
Nem tudtam, hogy hova megyünk csak akkor kezdett valami sejtésem lenni amikor a város elitebb területi felé haladtunk.
- Hova megyünk?- kérdeztem földobva egy semleges témát csakhogy ne üljünk már akkora csöndbe mert kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Bár nem igazán érdekelt.
- Minek kérzed ha úgy sem érdekel?
-Ennyire látszik?- nézek rá flegmán, de amikor meglátom szomorúságot a a szemében lefagy a mosoly az arcomról, egy apró sóhaj szökik ki- Nem úgy értettem- néztem rá gyengéden és egy aprót símítottam az arcán.
- Hát akkor ...?-nézett rám kíváncsian. Nem akartam neki megnyílni de nem akartam azt se, hogy szomorú legyen. Miattam.
- Nyáron sokat kóboroltam a városban és ezért nagyjából tudom mi hol van.
-Aham.
-Ne nézz már így rám! Ez tényleg így van! Ez egy puccosabb környék, az a nagy kék bejáratú meg az az étterem van még itt ami előtt egy benga nagy virág vagy növényszerűség van. -mutogattam már a kezeimmel is. Láttam rajta hogy egy picit megenyhül. Néhány perccel később megálltunk egy olyan étterem előtt amit valószínűleg tavaly nyár óta húztak fel, ami óta nem jártam erre. Picit meglepődtem amikor kézen fogott és húzni kezdett valami melléklépcső felé.
Szép napot mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996 :)
Nah tudom, hogy egy picit rövid de már nem akartam tovább húzni az időt. Remélem tetszik! :)
Orsolya1996
Sietve trappoltam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahonnan anyum már ment is ajtót nyitni.. Egy kellemes hangot hallottam meg felém szállni és ringatózó virágok jelentek meg lelki szemeim előtt. Anyu hangja húzott vissza a talajra, hogy megjött Justin. Az ajtó felé kaptam a tekintetem és egy kiöltözött fiatalembert láttam meg magam előtt, belenéztem a szemeibe és éreztem, hogy megint kezdem elveszíteni a fonalat.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva miközben kinyújtotta a karját felém.
- Persze! -mondtam és egy icipici sarkú ezüstcsatos cipőt húztam fel majd gyorsan magamhoz vettem a táskámat, elfogadtam a felém nyújtott kezét majd anyunak adtam egy búcsúpuszit és kiléptünk a házból.
Kint megcsapott a hűs esti szellő ezért egy kicsit megborzongtam. Justin ezt észre véve meggyorsította lépteit a kocsi felé majd kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Majd megkerülve a kocsit Ő is beszállt és már indított is.
Nem tudtam, hogy hova megyünk csak akkor kezdett valami sejtésem lenni amikor a város elitebb területi felé haladtunk.
- Hova megyünk?- kérdeztem földobva egy semleges témát csakhogy ne üljünk már akkora csöndbe mert kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Bár nem igazán érdekelt.
- Minek kérzed ha úgy sem érdekel?
-Ennyire látszik?- nézek rá flegmán, de amikor meglátom szomorúságot a a szemében lefagy a mosoly az arcomról, egy apró sóhaj szökik ki- Nem úgy értettem- néztem rá gyengéden és egy aprót símítottam az arcán.
- Hát akkor ...?-nézett rám kíváncsian. Nem akartam neki megnyílni de nem akartam azt se, hogy szomorú legyen. Miattam.
- Nyáron sokat kóboroltam a városban és ezért nagyjából tudom mi hol van.
-Aham.
-Ne nézz már így rám! Ez tényleg így van! Ez egy puccosabb környék, az a nagy kék bejáratú meg az az étterem van még itt ami előtt egy benga nagy virág vagy növényszerűség van. -mutogattam már a kezeimmel is. Láttam rajta hogy egy picit megenyhül. Néhány perccel később megálltunk egy olyan étterem előtt amit valószínűleg tavaly nyár óta húztak fel, ami óta nem jártam erre. Picit meglepődtem amikor kézen fogott és húzni kezdett valami melléklépcső felé.
Szép napot mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996 :)
2012. március 5., hétfő
8. Rész
Hali mindenkinek! Jó estét! Nem rizsázok sokat! Remélem tetszik! :)
A hét nagyon lassan akart eltelni, a töménytelen mennyiségű tanulnivaló elvonta a figyelmem az egyre jobban közeledő veszélyről. Azaz csak majdnem, mert mióta Fruzsi megtudta, hogy Justin ,, randira" hívott állandóan azzal nyaggat ami éppen eszébe jut. pl mit fogok felvenni és, hogy ugye el fogok menni. stb. De én nagyon is jól tudom, hogy magáról akarja részben elterelni a figyelmemet mivel a Matiassal való ,, találkáiról" faggatnám ki én is őt ennyire. Szóval ráhagytam, de ezekkel a jelenetekkel folyamatosan eszembe juttatta így még inkább görcsöltem rajta.
Csütörtök este hullafáradtan huppantam le a kényelmes fotelembe, mert a legjobb barátnőm volt olyan szíves és a holnapi ,, nagy" nap tekintetében elráncigált hogy az ő szavaival éljek,, valami újat venni". Semmi pénzért nem akartam vele menni de az volt a varázsszó , hogy addig mesél a táncpróbáról.. Nah én meg a kíváncsi természetem- szidtam magam miközben a fájós talpam dörzsölgettem. Ránéztem a kék ruhára ami a mellettem levőszatyorból kandikált ki és keserűen felsóhajtottam.Egy dolog járt a fejemben: nyűgös vagyok én most ehhez. A szekrényemből kihúztam egy nagy pólót meg egy alsóneműt és bevonultam a fürdőszobámba.
Már vagy jó tíz perce engedhettem magamra a meleg vizet amikor megéreztem, hogy kezdi kifejteni a jótékony hatását nevesen, hogy ellazítja az izmaimat. Kb. fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet és közben gondolkodtam. Igen persze a holnapi napon is és arra jutottam minek rajta stresszelni, majd túl leszünk rajta. Ezzel a gondolattal zártam el a csapot és bújtam bele a jó meleg bolyhos türcsimbe. Néhány perccel később már az igazak álmát aludtam miután olyan gyorsan beestem az ágyamba.
Másnap reggel sugárzó mosollyal léptem ki a ház ajtaján majd még mindig jó kedvemmel egyetemben tértem be a suli kapuján és mentem be az osztályterembe péntek reggel. Jókedvem annak is köszönhető volt, hogy nem volt első órám, így tovább alhattam. A napom viszonylag átlagosan telt el. Utolsó órán ami kémia volt szinte úgy éreztem magam mint a mosott rongy de azért ,, aktívan" odafigyeltem. Kicsöngetés után nagyjából én maradtam benn utoljára, hogy segítsek a székeket felrakni. Mikor végeztem elköszöntem a tanártól és jó hétvégét kívánva kiléptem az ajtón és mentem a szekrények felé.
Azaz csak mentem volna ha két lépés után nem állít meg valaki a karomnál fogva.
-Ugye nem felejtettél el?- hallom meg a hangját közvetlenül a fülem mellett és érzem mellkasát a hátamnak nyomódni.- Hm?
- Hát lehet téged elfelejteni ?!- Fordulok meg és nézek rá csúfondárosan.
- Hát nem ! - vágja rá szinte azonnal, megmosolyogtatva ezzel engem. Most kicsit úgy fest mint egy durcás kisgyerek.
- Ne aggódj! - mondom neki- már a ruhám is megvan...
- Okés. Hétre ott vagyok érted!- Nyom egy pici puszit az arcomra és elengedve a kezem elsétál mellettem. Az arcomhoz kapom a kezem és megvakarom, mert másképp nem tudom eltüntetni a bizsergést az arcomból. Bár mondjuk az enyhe pír nagyobb probléma...
Miután azt a problémát, hogy honnan tudja hol lakom ( nyilván megkeresteti valakivel) lerendeztem magamban, hazamentem.
Letusoltam, hajat mostam, becsavartam és hat óráig elütöttem az időt. Utána felöltöztem a tegnap vett kék ruhát vettem fel és egy leheletnyi kék szemfesték és egy pici fújás a kedvenc parfümömből és már késznek is nyilvánítottam magam. éppen jókor ugyanis megszólalt a csengő.
Remélem tetszett! Ja és ez most szerintem gyors volt meg jó hosszú lett! Jó éjt mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996
A hét nagyon lassan akart eltelni, a töménytelen mennyiségű tanulnivaló elvonta a figyelmem az egyre jobban közeledő veszélyről. Azaz csak majdnem, mert mióta Fruzsi megtudta, hogy Justin ,, randira" hívott állandóan azzal nyaggat ami éppen eszébe jut. pl mit fogok felvenni és, hogy ugye el fogok menni. stb. De én nagyon is jól tudom, hogy magáról akarja részben elterelni a figyelmemet mivel a Matiassal való ,, találkáiról" faggatnám ki én is őt ennyire. Szóval ráhagytam, de ezekkel a jelenetekkel folyamatosan eszembe juttatta így még inkább görcsöltem rajta.
Csütörtök este hullafáradtan huppantam le a kényelmes fotelembe, mert a legjobb barátnőm volt olyan szíves és a holnapi ,, nagy" nap tekintetében elráncigált hogy az ő szavaival éljek,, valami újat venni". Semmi pénzért nem akartam vele menni de az volt a varázsszó , hogy addig mesél a táncpróbáról.. Nah én meg a kíváncsi természetem- szidtam magam miközben a fájós talpam dörzsölgettem. Ránéztem a kék ruhára ami a mellettem levőszatyorból kandikált ki és keserűen felsóhajtottam.Egy dolog járt a fejemben: nyűgös vagyok én most ehhez. A szekrényemből kihúztam egy nagy pólót meg egy alsóneműt és bevonultam a fürdőszobámba.
Már vagy jó tíz perce engedhettem magamra a meleg vizet amikor megéreztem, hogy kezdi kifejteni a jótékony hatását nevesen, hogy ellazítja az izmaimat. Kb. fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet és közben gondolkodtam. Igen persze a holnapi napon is és arra jutottam minek rajta stresszelni, majd túl leszünk rajta. Ezzel a gondolattal zártam el a csapot és bújtam bele a jó meleg bolyhos türcsimbe. Néhány perccel később már az igazak álmát aludtam miután olyan gyorsan beestem az ágyamba.
Másnap reggel sugárzó mosollyal léptem ki a ház ajtaján majd még mindig jó kedvemmel egyetemben tértem be a suli kapuján és mentem be az osztályterembe péntek reggel. Jókedvem annak is köszönhető volt, hogy nem volt első órám, így tovább alhattam. A napom viszonylag átlagosan telt el. Utolsó órán ami kémia volt szinte úgy éreztem magam mint a mosott rongy de azért ,, aktívan" odafigyeltem. Kicsöngetés után nagyjából én maradtam benn utoljára, hogy segítsek a székeket felrakni. Mikor végeztem elköszöntem a tanártól és jó hétvégét kívánva kiléptem az ajtón és mentem a szekrények felé.
Azaz csak mentem volna ha két lépés után nem állít meg valaki a karomnál fogva.
-Ugye nem felejtettél el?- hallom meg a hangját közvetlenül a fülem mellett és érzem mellkasát a hátamnak nyomódni.- Hm?
- Hát lehet téged elfelejteni ?!- Fordulok meg és nézek rá csúfondárosan.
- Hát nem ! - vágja rá szinte azonnal, megmosolyogtatva ezzel engem. Most kicsit úgy fest mint egy durcás kisgyerek.
- Ne aggódj! - mondom neki- már a ruhám is megvan...
- Okés. Hétre ott vagyok érted!- Nyom egy pici puszit az arcomra és elengedve a kezem elsétál mellettem. Az arcomhoz kapom a kezem és megvakarom, mert másképp nem tudom eltüntetni a bizsergést az arcomból. Bár mondjuk az enyhe pír nagyobb probléma...
Miután azt a problémát, hogy honnan tudja hol lakom ( nyilván megkeresteti valakivel) lerendeztem magamban, hazamentem.
Letusoltam, hajat mostam, becsavartam és hat óráig elütöttem az időt. Utána felöltöztem a tegnap vett kék ruhát vettem fel és egy leheletnyi kék szemfesték és egy pici fújás a kedvenc parfümömből és már késznek is nyilvánítottam magam. éppen jókor ugyanis megszólalt a csengő.
Remélem tetszett! Ja és ez most szerintem gyors volt meg jó hosszú lett! Jó éjt mindenkinek! :) Üdv: Orsolya1996
Hali!
A kövi rész kb 3/4- e megvan ha sikerül befejeznem még ma felteszem ( este ). Okés? :)
Addig is további szép napot mindenkinek aki ide téved! :) Orsolya1996
Addig is további szép napot mindenkinek aki ide téved! :) Orsolya1996
2012. március 1., csütörtök
7. Rész
Hali! Szép jó estét mindenki! Először is szeretném közölni, hogy szerintem ez egy kicsit hosszabb rész lett mint a többi, de nah... majd Ti látjátok! :)
U.i.(1): Boldog 18. Születésnapot Justin!
U.i.(2): Remélem tetszeni fog! :)
- Ne haragudj mit is mondtál?- néztem rá elvarázsolódva. de nem válaszolt semmit csak egy amolyan ,, látom én hogy hogy nézel rám " mindentudó mosoly ült ki az arcára. Nekem ez elég volt ahhoz hogy észhez térjek.- Tudod mit maradj csendben!-mosolyogtam rá. Vágott egy grimaszt. Ezt elintéztem.
A nap további részében nem volt vele semmi gondom. Ezt úgy értem nem volt rám elég ideje, hogy maceráljon, mert egész végig lánykoszorú vette körül és csüngtek minden szaván. Ez nem volt másképp ebédszünetben sem. Így egy ilyen pillanatban amikor nem figyelt rám megszöktem és barátnőmmel szemben lehuppantam az ebédlőbe.
-Hali!
- Szia. Mizújs?
- Haj .. ne is kérdezd - a fejemet letettem az asztalra a tálcám mellé- kiborító ez Bieber kölyök. Állandóan rajtam lóg...
- Jah a többi lány meg irigyen néz rád és legszívesebben felnyársalnának.- mosolygott rám.
-Nem mondod?!- néztem rá cinikusan.- De nem értik meg azt, hogy én ezt nem magam választottam és ez engem kiborít..
- Nyugi csak néhány hét..- megvetően felhorkantam- Apropó ha már témánál vagyunk...
- Hali- vágódott le mellém valaki.- Pénteken csinos legyél ám!- nézett rám.m Láttam a szemem sarkából hogy bnőm oldala majd kilyukad a kíváncsiságtól, hogy most aztán meg mi van.. Egy amolyan majd elmagyarázom pillantást küldtem felé. Nem akartam most a beígért taliról csevegni Justinnal főleg Fruzsi előtt, hogy egyik gyenge pillanatomban ilyen hülye alkut kötötte vele... De hál Istennek jött az Égi segítség..
Matias.
-Sziasztok!- köszönt vidáman.
- Sikerült megoldani azt a matek példát?- dobtam fel egy viszonylag semleges témát.
- Oh.. persze rájöttem, hogy elszámoltam valamit...-bólintottam, majd láttam, hogy érdeklődve fordul barátnőm felé.
-Te vagy Fruzsi ugye? A tanárnő azt mondta nálad kell érdeklődni a tánc szakkörről?- Láttam a barátnőm arcán a teljes ész hiányát és, hogy most valahol nagyon messze jár így gyengéden bokán rúgtam.
- Igen.- mondta félszegen.
- Akkor majd elkísérsz?
- P-Persze. Szívesen...- Azt hiszem most jött el a pont amikor itt kell őket hagynom ha Justinnak is van egy kis sütnivalója akkor ő is eljön.
- Sziasztok. majd később találkozunk!- mondtam nekik majd felálltam és visszavittem a tálcámat. Hát nem hiszem, hogy nagyon figyeltek volna rám... Láttam, Hogy Justinnak még lett volna mondanivalója ugyanis akkor nyitotta pont szólásra a száját amikor felkeltem az asztaltól. Mikor elindultam kifele láttam, hogy nagy sebbel-lobbal jön utánam és egy darabig próbált áttörni az Őt körülvevő lánygyűrűn majd örömmel nyugtáztam, hogy nem tud utolérni. Diadalittas mosolyom, hogy megszabadultam Tőle egy kis időre azonnal lehervadt mikor kiértem az ebédlőből és eszembe jutott egy újabb komplikáció.
Hogyan fogom vajon túlélni a pénteket?!
Remélem tetszett! :) Jó éjt mindenkinek! :)
U.i.(1): Boldog 18. Születésnapot Justin!
U.i.(2): Remélem tetszeni fog! :)
- Ne haragudj mit is mondtál?- néztem rá elvarázsolódva. de nem válaszolt semmit csak egy amolyan ,, látom én hogy hogy nézel rám " mindentudó mosoly ült ki az arcára. Nekem ez elég volt ahhoz hogy észhez térjek.- Tudod mit maradj csendben!-mosolyogtam rá. Vágott egy grimaszt. Ezt elintéztem.
A nap további részében nem volt vele semmi gondom. Ezt úgy értem nem volt rám elég ideje, hogy maceráljon, mert egész végig lánykoszorú vette körül és csüngtek minden szaván. Ez nem volt másképp ebédszünetben sem. Így egy ilyen pillanatban amikor nem figyelt rám megszöktem és barátnőmmel szemben lehuppantam az ebédlőbe.
-Hali!
- Szia. Mizújs?
- Haj .. ne is kérdezd - a fejemet letettem az asztalra a tálcám mellé- kiborító ez Bieber kölyök. Állandóan rajtam lóg...
- Jah a többi lány meg irigyen néz rád és legszívesebben felnyársalnának.- mosolygott rám.
-Nem mondod?!- néztem rá cinikusan.- De nem értik meg azt, hogy én ezt nem magam választottam és ez engem kiborít..
- Nyugi csak néhány hét..- megvetően felhorkantam- Apropó ha már témánál vagyunk...
- Hali- vágódott le mellém valaki.- Pénteken csinos legyél ám!- nézett rám.m Láttam a szemem sarkából hogy bnőm oldala majd kilyukad a kíváncsiságtól, hogy most aztán meg mi van.. Egy amolyan majd elmagyarázom pillantást küldtem felé. Nem akartam most a beígért taliról csevegni Justinnal főleg Fruzsi előtt, hogy egyik gyenge pillanatomban ilyen hülye alkut kötötte vele... De hál Istennek jött az Égi segítség..
Matias.
-Sziasztok!- köszönt vidáman.
- Sikerült megoldani azt a matek példát?- dobtam fel egy viszonylag semleges témát.
- Oh.. persze rájöttem, hogy elszámoltam valamit...-bólintottam, majd láttam, hogy érdeklődve fordul barátnőm felé.
-Te vagy Fruzsi ugye? A tanárnő azt mondta nálad kell érdeklődni a tánc szakkörről?- Láttam a barátnőm arcán a teljes ész hiányát és, hogy most valahol nagyon messze jár így gyengéden bokán rúgtam.
- Igen.- mondta félszegen.
- Akkor majd elkísérsz?
- P-Persze. Szívesen...- Azt hiszem most jött el a pont amikor itt kell őket hagynom ha Justinnak is van egy kis sütnivalója akkor ő is eljön.
- Sziasztok. majd később találkozunk!- mondtam nekik majd felálltam és visszavittem a tálcámat. Hát nem hiszem, hogy nagyon figyeltek volna rám... Láttam, Hogy Justinnak még lett volna mondanivalója ugyanis akkor nyitotta pont szólásra a száját amikor felkeltem az asztaltól. Mikor elindultam kifele láttam, hogy nagy sebbel-lobbal jön utánam és egy darabig próbált áttörni az Őt körülvevő lánygyűrűn majd örömmel nyugtáztam, hogy nem tud utolérni. Diadalittas mosolyom, hogy megszabadultam Tőle egy kis időre azonnal lehervadt mikor kiértem az ebédlőből és eszembe jutott egy újabb komplikáció.
Hogyan fogom vajon túlélni a pénteket?!
Remélem tetszett! :) Jó éjt mindenkinek! :)
2012. február 24., péntek
6. Rész
Sziasztok! Köszönöm az eddigi türelmeteket! Nem dumálnék sokat... Remélem tetszik majd! :) ( U.i.: eredetileg nem egészen így történnek a dolgok csak mivel kb 3.-ra írom meg, picit változtattam rajta. :)) Remélem így jobb! :)
Miután már elég ideig bámultam rá csúnyán, megjelent a háta mögött az ofő.
-Rose arra szeretnélek megkérni, hogy amíg Justin itt van addig segíts neki!
- Én...- néztem kétségbeesetten a tanár immár távolodó hátának.- Hát ez nagyszerű!
- Ugye hogy az -néz rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, én csak megforgattam a szemeimet és a táskámat felkapva elindultam hogy a terem felé menet megegyem a szendvicsemet. A levegőben megállt a lábam. Tényleg az mondtam volna, hogy ellenállhatatlan?! Megbuggyantam volna? A lépteimet megszaporáztam és az udvar felé vettem az irányt. Kellett egy kis friss levegő, sürgőssen.
Az egyik padon ültem egy ideje amikor már úgy éreztem eléggé összeszedtem magamat és elindultam órára. Az ajtóban neki mentem valakinek .
- Ennyire hiányoztam? Segítség kéne.- kérdőn néztem rá mondván, hogy várom mi lenne az.
- Éhes vagyok.- nézett rám óvodás fejjel.
- Mi van ?- majd mikor felfogtam mit akar egy ördögi mosolykíséretében válaszoltam.
- A suli büféje a bejárattól balra van ott vehetsz magadnak egy csomóféle kaját. mondtam.
- De nekem az kell amit Te ettél az előbb!- vágta be a durcit tudtam én azt csak jólesik húzni az agyát. :)
- Hát abból bizony nincsen már..
- Ne máár..- nézett rám boci szemekkel.
- Ja és, hogy szép legyen a napod olyat a büfében sem találsz.- mentem el mellette a terem felé ahol órám lesz. Becsöngetés után valaki kivágta majd valamivel halkabban becskta az ajtót, előretrappolt és levágódott mellém. Nem akartam ránézni anélkül is tudtam ki az. Az óra felénél kezdett betelni a pohár, ugyanis végig csak beszélt és beszélt be nem állt a szája és nekem kezdett az idegeimre menni mert eleve nem értettem miről karattyol a tanár de így... mikor megéreztem az illatát olyan ismerős volt valahonnan ez néhány percre még lefoglalt aztán szakadt a cérna..
- Hagyd abba- mondtam úgy hogy a többiek ne halhassák meg amúgy ők is kezdtek idegesíteni a lányok nagy része egész órán Justint bámulta.
- Ugyan mit?- nézett rám ártatlanul .Na ez most jogos volt látom rajta, hogy érti mert én is ezt csináltam vele de akkor nem tudtam ezzel foglalkozni.
- Nagyon jól tudod mit. sziszegtem dühösen neki.
- Mit ér meg neked?
- Heh ?! .-akadtam ki, először fel se fogtam utána olyan dühös lettem, hogy majdnem lekevertem neki egy pofont, hogy mit képzel ki Ő ...? De aztán vettem egy nagy levegőt és válaszoltam neki.
- Mit szeretnél?
- A héten elviszlek valahova.-
-Oké. De nem kötelességem jól érezni magam veled -eresztettem meg az egyik legszebb álmosolyom felé,- és csakis akkor áll az alku ha óra végéig ki sem nyitod a szádat! Ezt jól jegyezd meg! -Nyomatékosításképpen még a mutató ujjamat is feltartottam.
- Majd meglátjuk.- fordult felém és tekintetemet ráemeltem majd ami engem is meglepett az összes dühöm elpárolgott iránta és nem tudtam elszakítani a tekintetemet a csodaszép barna szemeitől...
Puszi: Orsolya1996 Jó éjt mindenkinek! :)
Miután már elég ideig bámultam rá csúnyán, megjelent a háta mögött az ofő.
-Rose arra szeretnélek megkérni, hogy amíg Justin itt van addig segíts neki!
- Én...- néztem kétségbeesetten a tanár immár távolodó hátának.- Hát ez nagyszerű!
- Ugye hogy az -néz rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, én csak megforgattam a szemeimet és a táskámat felkapva elindultam hogy a terem felé menet megegyem a szendvicsemet. A levegőben megállt a lábam. Tényleg az mondtam volna, hogy ellenállhatatlan?! Megbuggyantam volna? A lépteimet megszaporáztam és az udvar felé vettem az irányt. Kellett egy kis friss levegő, sürgőssen.
Az egyik padon ültem egy ideje amikor már úgy éreztem eléggé összeszedtem magamat és elindultam órára. Az ajtóban neki mentem valakinek .
- Ennyire hiányoztam? Segítség kéne.- kérdőn néztem rá mondván, hogy várom mi lenne az.
- Éhes vagyok.- nézett rám óvodás fejjel.
- Mi van ?- majd mikor felfogtam mit akar egy ördögi mosolykíséretében válaszoltam.
- A suli büféje a bejárattól balra van ott vehetsz magadnak egy csomóféle kaját. mondtam.
- De nekem az kell amit Te ettél az előbb!- vágta be a durcit tudtam én azt csak jólesik húzni az agyát. :)
- Hát abból bizony nincsen már..
- Ne máár..- nézett rám boci szemekkel.
- Ja és, hogy szép legyen a napod olyat a büfében sem találsz.- mentem el mellette a terem felé ahol órám lesz. Becsöngetés után valaki kivágta majd valamivel halkabban becskta az ajtót, előretrappolt és levágódott mellém. Nem akartam ránézni anélkül is tudtam ki az. Az óra felénél kezdett betelni a pohár, ugyanis végig csak beszélt és beszélt be nem állt a szája és nekem kezdett az idegeimre menni mert eleve nem értettem miről karattyol a tanár de így... mikor megéreztem az illatát olyan ismerős volt valahonnan ez néhány percre még lefoglalt aztán szakadt a cérna..
- Hagyd abba- mondtam úgy hogy a többiek ne halhassák meg amúgy ők is kezdtek idegesíteni a lányok nagy része egész órán Justint bámulta.
- Ugyan mit?- nézett rám ártatlanul .Na ez most jogos volt látom rajta, hogy érti mert én is ezt csináltam vele de akkor nem tudtam ezzel foglalkozni.
- Nagyon jól tudod mit. sziszegtem dühösen neki.
- Mit ér meg neked?
- Heh ?! .-akadtam ki, először fel se fogtam utána olyan dühös lettem, hogy majdnem lekevertem neki egy pofont, hogy mit képzel ki Ő ...? De aztán vettem egy nagy levegőt és válaszoltam neki.
- Mit szeretnél?
- A héten elviszlek valahova.-
-Oké. De nem kötelességem jól érezni magam veled -eresztettem meg az egyik legszebb álmosolyom felé,- és csakis akkor áll az alku ha óra végéig ki sem nyitod a szádat! Ezt jól jegyezd meg! -Nyomatékosításképpen még a mutató ujjamat is feltartottam.
- Majd meglátjuk.- fordult felém és tekintetemet ráemeltem majd ami engem is meglepett az összes dühöm elpárolgott iránta és nem tudtam elszakítani a tekintetemet a csodaszép barna szemeitől...
Puszi: Orsolya1996 Jó éjt mindenkinek! :)
2012. február 6., hétfő
...?...
Sziasztok! Nekem a héten mmint múlt héten síszünetem volt és csak elszaladt nulla lecke és hasonlóval úgyhogy most eléggé a nyakamba zuhant sok minden a rész miatt pedig nagyon rosszul érzem magam már nagyon rég volt... ( az én érzéseim szerint és sztem szerintetek is ) így nem ígérek semmit de nagyon igyekezni fogok! :) Orsolya1996
2012. január 27., péntek
5. Rész
Hali jó estét mindenkinek nah csak kész lettem a kövi résszel remélem tetszeni fog! Üdv: Orsolya1996
A másnap gyorsan
eltelt délután anyuék is hazaértek és az este további része is eseménytelenül
telt el.
A hétfő reggelem a
szokásosan indult. Fürdőszoba, konyha szoba azzal a különbséggel, hogy az egyik
új szerelésemben pompázva vidáman hagytam el a házunk kapuját.
*
Miután beértem a suliba egy rövid látogatás után a
szekrényemnél levágódtam a teremben a barátnőm mellé.
-
Nah mi van? Látom rajtad! –somolyog ajjaj ilyenkor
mindig van vmi.- Tuti pasi van a dologban, ugye?
-
De még milyen pasi! –tudtam én nem kell ehhez nagy
ész….Követtem barátnőm pillantását mivel az ajtó felé bökött. A csengő éppen
akkor szólalt meg mikor nyílt a terem ajtaja és belépett rajta az osztályfőnök
egy magas baseball sapkás fiúval. Nekem meg egyszerre összeállt a kép a pénteki
mondat a híradó adás . basszus anyám na ne kb ennyi reakcióval…
-
Hadd mutassam be nektek az új osztálytársatokat… Justin
Biebert!- Barátnőm majd ki esett mellettem a padból úgy bámulta én meg vettem
egy mély lélegzetet majd még egyet hogy a hirtelen jött megmagyarázhatatlan
szédülést és émelygést legyűrjem. Hátradőltem lehunyt szemmel és folyamatosan
nyugtatgattam magam, néhány pillanattal később kezdett a köd feloszlani és
hallani kezdtem a tanár mondatfoszlányit, hogy kb egy hónapig marad nálunk és
végül hogy foglaljon helyet ahol tetszik.
Még mindig lehunyt szemekkel ültem és egyszercsak azt
érezem, hogy valaki nagy sebességgel levágódik a másik oldalamon lévő üres
székre. Fél szememmel ránéztem ki lehet az és egy szép barna szempár nézett
vissza rám.
Előre fordítottam a fejem és figyelni kezdtem a tanárt aki
épp számomr5a valami abszolút értetlenséget magyarázott. Miközben erősen
próbáltam koncentrálni éreztem magam Justin vizslató szemét komolyan nagyon
zavart. A másik oldalamon ülő díszpinty meg ábrándos képpel nézett rajtam
keresztül és becsszó tényleg nagyon jó barátok vagyunk de ilyenkor
legszívesebben fejbevágnám. Baromi idegesítő ha rajtad keresztül – ilyen
formában- próbál meg kommunikálni valaki. Hát mit ne mondjak rendesen felhúztam
magam és néhány gyilkos pillantással illettem mindkettőjüket. A sztárocska csak
szélesebben mosolygott rajtam a leányzó meg észre se vett. Nem úgy mint a
tanár.
-
Meg tudná mondani kisasszony mi a válasz a kérdésemre?
-
Elnézést tanárnő nem hallottam a kérdést.
-
Persze, hogy nem ha nem bámulnál ennyire valamit..
-
Vagy valakit – jött a bunkó beszólás hátulról egy
nagyképű focista sráctól. Kész pattant a cérna amúgy is csipkelődő hangulatban
voltam de ..
-
Jajj ne már hogy
Te is őt bámulod bár meg kell hagyni az eseted…- elismerő hurrogás néhány
osztálytárstól .-Te meg nem szeretnél velem helyet cserélni?- nézek barátnőmre.
-
A személyes vitáikat próbálják meg az órán kívül a
szünetben elintézni, mondjuk most. – mondta mivel kicsengettek. Én azonnal
felpattantam és leviharoztam a szekrényemhez. Ahogy pakolgatok és keresem a
következő órára a cuccaimat valaki
hirtelen bevágja előttem a szekrényem ajtaját ami hangos robajjal csukódik be.
-
Hé!! –kiáltok fel - Még jó hogy nem sérültem meg. Mert
akkor a szép kis arcocskád már nem így
nézne ki…
-
Ugyan már Te is tudod , hogy ez nem igaz .- mosolyog
rám még mindig azzal a bárgyú vigyorral..Mr. Tökéletes.
Jó éjt! Szép álmokat! :)
2012. január 25., szerda
Magamról
Hát amint látjátok ez nem egy új rész hanem egy kis apróság rólam. Mégpediglen az, hogy ma lettem 16 éves! Hát ami az igazság, hogy kicsit fura nekem ez a szám picit olyan soknak tűnik mmint vmi határ után van már és ... Nem baj! Mindenesetre örülök neki.. :) Még nem tudom mit várjak el ettől az évemtől de remélem sok jót fog nekem tartogatni. :) A rész már félig készen van (holnap semmiféleképpen sem tudom hozni előre nyűgös vagyok ha a holnapi nap az eszembe jut... ) de utána bármikor jöhet.. igyekszem :) Addig is Mindenkinek szép holnapot és Jó éjszakát és szép ( Justinos :)) álmokat! :) :)
2012. január 21., szombat
4. Rész
Hali mindenkinek! Tudom, hogy soká hoztam de annál nagyobb szeretettel! :) Orsolya1996
Az édes kábulatnak a szám vége vetett véget és a srác –akinek az arcát nem is láttam teljesen-egy utolsó észveszejtő mosoly kíséretében eltűnt a szemem elől a tömegben. Még kóválygó fejjel az iménti csóktól kábán indultam el hazafele immár gyalog. Mivel ez a város egyik elit negyede nem olyan veszélyes környék ez éjjel. Kb. fél óra séta után hazaértem gyorsan letusoltam és bevackoltam magam az ágyamba és pillanatok alatt álomba szenderültem. Néhány órával később zilálva verejtékben úszva ébredtem fel a saját hangos nyögésemre. Még szerencse, hogy az ősök nincsenek itthon különben biztos meghallották volna. Miközben a kezemet elvettem a szám elől az álmomon járt az eszem. Az eleje szép volt nyugodt utána átment romantikusba majd hirtelen átcsapott öhm… kicsit szenvedélyesebbe, de ezekkel nem is lett volna baj de a vége egy kész rémálom lett. Valami elől menekültem de nem tudom mi volt az majd mikor egészen közel ér hozzám és megérintett hirtelen felébredtem. Nehezen dobogó szívvel kicsoszogtam a fürdőbe és jéghideg vízzel letusoltam. Majd órákig nem tudtam elaludni.
Reggel nyúzottan keltem köszönhetően az előző éjszakai kevés alvásnak.. Fáradtan levánszorogtam a konyhába és egy szelet pirítós után –amit reggeli gyanánt megettem- egy sima teával egy takaróba bebugyolálva még midig pizsamában –ami egy nagy póló és egy bugyi volt- bevackoltam magam a tv elé. Valami nézhetőt kerestem de az idióta szappanoperák és reklámok mellett csak néhány olyan film ment amit milliószor láttam és egyikhez se volt most hangulatom…. Így az egyik zenei csatornán álltam meg ahol épp Justin Bieber-ről beszéltek. Vágtam egy grimaszt nem mintha bármi bajom lenne a gyerekkel- meg mondjuk tudatosan még egy számát se hallgattam- túlságosan rajta lógnak szerintem. Meg milyen rossz lehet már neki, hogy mindig a magánéletét firtatják- gondoltam miközben megittam a maradék teámat is és letettem a bögrémet az üvegasztalra. Nem igazán figyeltem eddig a tv-re de amikor meghallottam a városom nevét fülelni kezdtem.
- … Justin Bieber a híres tinisztár jól hallották, visszaül az iskolapadba!Így nyilatkozott döntéséről:
- Most, hogy van egy kis szusszanásnyi időm, szeretnék megint egy kicsit átlagos srác lenni. Kiszakadni ebből az őrületből.
- Hát nem tudjuk mennyi fog neki ebből sikerülni, hiszen mindenhol vannak rajongói akik felismerik. De természetesen mi drukkolunk Neki, hogy úgy sikerüljön a szabadsága, ahogy szeretné! Justin ebbe az iskolába fog az elkövetkezendő hetekben járni.- na itt jött az újabb sokk a mi iskolánk képét mutatták. Na kíváncsi leszek ebből mi fog kisülni, mert biztos voltam benne, hogy nem lesz ugyanolyan asuli mint előtte volt.
Amint ezt végiggondoltam kinyomtam a tv-t a bögrémet beleraktam a mosogatóba- majd később elmosogatom címszóval- a pokrócot pedig behajtogattam a helyére. Utána feltrappoltam a szobámba gyors felöltöztem, öszzekötöttem a hajam és nyakamba vettem a várost, mondván fiatal még a nap.
Néhány órával később miután a pláza felét már végigjártam megéheztem, ezért beültem egy kínaiba kajálni. Miközben ettem levágódott a mellettem lévő székre vki és nagyon belebújt az újságjába. A pincért elhessegette, amikor fel akarta venni a rendelését. Gondoltam nem foglalkozom vele, ettem tovább majd nem sokkal később egy kisebb csapat röhögcsélő csaj ment el az étterem mellett. Gondoltam ez itt megszokott, mondjuk én soha ki nem állhattam őket mert egyszer a moziba ment éppen egy szívszorító jelenet és elkezdett röhögni a kellős közepén három plázacica meg végig dumálták az egész filmet hiába szólt rájuk a teremőr is… Számos ilyen esetet tudnék még sorolni ami miatt kiérdemelték az ellenszenvemet. Kisvártatva a szomszéd széken ülő lila baseball sapkás valaki is felállt és távozott kiszakítva engem a gondolataimból. Miután befejeztem a kaját és fizettem öszzeszedtem a szatyraimat és kifélemenet az étteremből eldöntöttem, hogy beülök megnézni a moziba vmit. Késő délután értem haza és mikor a tükörben megláttam még egy szem kukoricát, megint felhúztam magam. Ugyanis egy kisgyerek a film közepén a nyakamba borította az össze popkornját. Nem baj gyors vacsi után -ami saláta volt- Hajat mostam és mély pihentető álomba zuhantam, ezúttal végigaludtam az éjszakát.
Jó éjt! Puszi mindenkinek! (komi pls *.*)
Az édes kábulatnak a szám vége vetett véget és a srác –akinek az arcát nem is láttam teljesen-egy utolsó észveszejtő mosoly kíséretében eltűnt a szemem elől a tömegben. Még kóválygó fejjel az iménti csóktól kábán indultam el hazafele immár gyalog. Mivel ez a város egyik elit negyede nem olyan veszélyes környék ez éjjel. Kb. fél óra séta után hazaértem gyorsan letusoltam és bevackoltam magam az ágyamba és pillanatok alatt álomba szenderültem. Néhány órával később zilálva verejtékben úszva ébredtem fel a saját hangos nyögésemre. Még szerencse, hogy az ősök nincsenek itthon különben biztos meghallották volna. Miközben a kezemet elvettem a szám elől az álmomon járt az eszem. Az eleje szép volt nyugodt utána átment romantikusba majd hirtelen átcsapott öhm… kicsit szenvedélyesebbe, de ezekkel nem is lett volna baj de a vége egy kész rémálom lett. Valami elől menekültem de nem tudom mi volt az majd mikor egészen közel ér hozzám és megérintett hirtelen felébredtem. Nehezen dobogó szívvel kicsoszogtam a fürdőbe és jéghideg vízzel letusoltam. Majd órákig nem tudtam elaludni.
Reggel nyúzottan keltem köszönhetően az előző éjszakai kevés alvásnak.. Fáradtan levánszorogtam a konyhába és egy szelet pirítós után –amit reggeli gyanánt megettem- egy sima teával egy takaróba bebugyolálva még midig pizsamában –ami egy nagy póló és egy bugyi volt- bevackoltam magam a tv elé. Valami nézhetőt kerestem de az idióta szappanoperák és reklámok mellett csak néhány olyan film ment amit milliószor láttam és egyikhez se volt most hangulatom…. Így az egyik zenei csatornán álltam meg ahol épp Justin Bieber-ről beszéltek. Vágtam egy grimaszt nem mintha bármi bajom lenne a gyerekkel- meg mondjuk tudatosan még egy számát se hallgattam- túlságosan rajta lógnak szerintem. Meg milyen rossz lehet már neki, hogy mindig a magánéletét firtatják- gondoltam miközben megittam a maradék teámat is és letettem a bögrémet az üvegasztalra. Nem igazán figyeltem eddig a tv-re de amikor meghallottam a városom nevét fülelni kezdtem.
- … Justin Bieber a híres tinisztár jól hallották, visszaül az iskolapadba!Így nyilatkozott döntéséről:
- Most, hogy van egy kis szusszanásnyi időm, szeretnék megint egy kicsit átlagos srác lenni. Kiszakadni ebből az őrületből.
- Hát nem tudjuk mennyi fog neki ebből sikerülni, hiszen mindenhol vannak rajongói akik felismerik. De természetesen mi drukkolunk Neki, hogy úgy sikerüljön a szabadsága, ahogy szeretné! Justin ebbe az iskolába fog az elkövetkezendő hetekben járni.- na itt jött az újabb sokk a mi iskolánk képét mutatták. Na kíváncsi leszek ebből mi fog kisülni, mert biztos voltam benne, hogy nem lesz ugyanolyan asuli mint előtte volt.
Amint ezt végiggondoltam kinyomtam a tv-t a bögrémet beleraktam a mosogatóba- majd később elmosogatom címszóval- a pokrócot pedig behajtogattam a helyére. Utána feltrappoltam a szobámba gyors felöltöztem, öszzekötöttem a hajam és nyakamba vettem a várost, mondván fiatal még a nap.
Néhány órával később miután a pláza felét már végigjártam megéheztem, ezért beültem egy kínaiba kajálni. Miközben ettem levágódott a mellettem lévő székre vki és nagyon belebújt az újságjába. A pincért elhessegette, amikor fel akarta venni a rendelését. Gondoltam nem foglalkozom vele, ettem tovább majd nem sokkal később egy kisebb csapat röhögcsélő csaj ment el az étterem mellett. Gondoltam ez itt megszokott, mondjuk én soha ki nem állhattam őket mert egyszer a moziba ment éppen egy szívszorító jelenet és elkezdett röhögni a kellős közepén három plázacica meg végig dumálták az egész filmet hiába szólt rájuk a teremőr is… Számos ilyen esetet tudnék még sorolni ami miatt kiérdemelték az ellenszenvemet. Kisvártatva a szomszéd széken ülő lila baseball sapkás valaki is felállt és távozott kiszakítva engem a gondolataimból. Miután befejeztem a kaját és fizettem öszzeszedtem a szatyraimat és kifélemenet az étteremből eldöntöttem, hogy beülök megnézni a moziba vmit. Késő délután értem haza és mikor a tükörben megláttam még egy szem kukoricát, megint felhúztam magam. Ugyanis egy kisgyerek a film közepén a nyakamba borította az össze popkornját. Nem baj gyors vacsi után -ami saláta volt- Hajat mostam és mély pihentető álomba zuhantam, ezúttal végigaludtam az éjszakát.
Jó éjt! Puszi mindenkinek! (komi pls *.*)
2012. január 1., vasárnap
3. Rész - A buli
Hali nah megint itt vagyok! Kicsit hamarabb akartam hozni a rész de így jött össze. Rremélem tetszeni fog! :)
Orsolya1996
Orsolya1996
Amint beléptem megcsapott az italok jobban mondva a koktélok
illata és a zene ritmusa a fülembe dübörgött. Megcéloztam a pultot és
levágódtam az első szabad bárszékre. Miután kikértem valami italt a tömeget
kezdtem el pásztázni. A szemem néha megakadt egy-egy helyesebb pasin. Ahogy a
poharam kiürült és a kedvem egy fokkal jobban a bulira lett hangolva felkeltem
és bevágódtam a tömeg közepére.
Mialatt ücsörögtem a hely tele lett emberekkel. Elkezdtem mozogni a tánc ritmusára és jó
érzéssel töltött el a pasik elismerő pillantása. Órákig tudom ezt csinálni. Éjfélig
már legalább három pasival táncoltam, jó volt de egy se igazán keltette fel az
érdeklődésemet. Néha szükségem volt
egy-egy pohár vízre úgy kimelegedtem így az lett a következménye , hogy egy
kisebb kitérőt kellett tennem a wc-re arcot is mostam és úgy döntöttem még
egyszer belevetem magam a tömegbe.
A félhomályban a mellettem állók arcát se tudtam kivenni, de
különösebben nem is érdekelt. Lehunytam a szemeimet és teljesen átadtam magam a
zene ritmusára mozdultam vele lélegeztem.
A következő szám egy vérbeli latin pörgős szám volt de nem is
ezért lett hirtelen melegem hanem mert
két kar fonódott a derekamra. Nem
zavart különösebben, gondoltam együtt táncolunk egy kicsit, de azután
megéreztem ahogy a mellkasa az én hátamhoz préselődik majd véleményemszerint az ajkai súrolták a
nyakamat, miközben az ujjai a derekamat simogatták. Jóleső bizsergés futott át
rajtam. Elmosolyodtam.
- -
Nem érzed úgy, hogy kicsit sok leszel? - kérdeztem
miközben az egyik kezemmel hátranyúltam és a tarkójára raktam. Éreztem ahogy
elmosolyodik Ő is de a világért se mozdult volna ebből a pózból.
- -
Én belőlem sose elég – kár egoista egy cseppet a
szentem…
- -
Minden csajodnak ezt mondod?
- -
Nem csak a jobbaknak – majd hirtelen maga felé
fordított és én nem tudom mi történt csak arra emlékszem, hogy a szeme az a
hihetetlenül gyönyörű barna szeme elvarázsolt, és én teljesen leblokkoltam a
következő pillanatban pedig arra eszméltem fel, hogy ajkai súrolják az
enyémeket. Gyengéden simogatta mígnem sókká formálta . Gyengéden kóstolgatta
ajkaim finoman, majd valami elszakadhatott nála, mert nem csak nyelves csók
lett belőle hanem szenvedélyesebb is és legnagyobb meglepetésemre egy cseppet
sem bántam ezt holott ha csodálkoztok ha nem ugyan nem ez az első csókom ( azt
egy idiótától kaptam aki csak úgy lekapott egy házibulin.. asszem többet nem
fog olyat csinálni, mert mikor felocsúdtam a döbbenettől olyan pofont kevertem
le neki, hogy még a szája is felrepedt..) azóta nem is próbálkoztam vele azt
hiszem féltem tőle de most.. . A hideg és a meleg futkosott keresztül az egész
testemen és libabőrös lettem teljesen. A bőröm szinte égett ahol hozzámért és
én átfontam karjaim a nyakán és még jobban hozzápréselődtem. Ő sem volt rest a
karjait szorosabbra fonta körülöttem minden helyet kiszorítva kettőnk közül. Tetszett
a csókja teljesen megbolondított és engem is megvadított. Hirtelen ötlettől
vezérelve beletúrtam a hajába mire Ő belemosolygott a csókunkba mag még
hevesebbé vált miután megszorította a derekamat és lejjebb csúsztatta a kezeit
a fenekemre. Jó éjt!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)